B.Ú.É.K.

2012.....érdekes év voltál számomra. Borzasztóan nehéz, közben pedig visszatekintve annyira szerethető. Sok sírós és nevetős pillanattal. Mindenesetre köszönök mindent.

2013, téged izgatottan várlak és remélem eloszlatsz pár ködöt bennem, és megmutatod az utamat. Vagy legalább többet látok előre, mint most. Isten hozott...

És tessék, Osho szerint ,,Csupán kétfajta ember van. Az egyiket túlságosan elbűvölik a virágok, és megfeledkezik a fonalról. Ő olyan életet él, amelyben nem lehet semmilyen tartós érték vagy értelem, mert bármit tesz, az el fog tűnni. Ma megcsinálja, holnap már sehol sem lesz. Homokvárakat épít vagy papírcsónakokat bocsát vízre. A második embertípus a fonalat kutatja, és az egész életét annak szenteli, ami fennmarad; ő sosem lehet vesztes."
Én már egy ideje keresem a fonalat, de még csak homokvárakat sikerült építenem...reméljük azért egyszer sikerül megtalálni...

Különös karácsony

Különös, mert életemben először nem töltöttem az ünnepeket a családommal, először nem találkoztam a barátaimmal és külföldön voltam. 

Franciaországba utaztunk G. szüleihez, náluk töltöttünk egy hetet. Megismertem, vagy inkább találkoztam sok új emberrel, a párom családjával, közeli és távoli rokonaival. 

Életemben először voltam a Louvre-ban. Gondolkozok, hogy milyen benyomást tett rám a hely, de nem nagyon találom. Olyan kliséket tudok mondani, hogy hatalmas, lenyűgöző gyűjtemény van ott, tömeg, rengeteg ember (ááááá). Olyan, mintha legalább 10múzeumot látogatna meg az ember egyhuzamban., éppen ezért egy idő után már csak néztem, de nem láttam. A Mona Lisa sikere pedig továbbra is rejtély előttem.

Annak ellenére, hogy G. szülei Disneyland  mellett laknak nem terveztük kifizetni a 75€/fő-s belépőt. a sors és G. leleményessége közbeszólt és egy kedves ismeretlen ismerősnek köszönhetően elfogadtuk a kihagyhatatlan lehetőséget és eltöltöttünk egy napot Disney világában is, ahol...Magic everywhere..lalala....

Finomakat ettünk, ittunk, például én életemben először, ráadásul rögtön házi készítésű foie gras-t, vagy például ilyeneket:

Majdnem egy kutyával tértünk haza, de abban megegyeztünk, hogy border collie-nk lesz, mert a jack russel-hez én túl engedékeny vagyok. Már csak meg kell találni egymást :). A hazaút pedig jó kalandosra (stresszesre) sikeredett, mert a lefoglalt car sharing-et a srác egy órával az indulás előtt törölte (hasonló ,,vidám" órákat kívánok neki, mint amilyeneket nekünk okozott), de nézzük a dolgok jó oldalát: rátaláltunk erre , amivel szerencsésen hazaértünk végre. Jó volt, szép volt, de a legjobb itthon :)

A vörös oroszlán

Ahogy már korábban említettem imádom Szepes Máriát. Elég friss szerelem ez még, nemrég olvastam tőle a Mindennapok mágiáját, most pedig a ,,A vörös ororszlán" c. könyve tart varázsa alatt. A 400oldalas könyvet úgy olvasom, hogy haladnék vele minél gyorsabban, mert érdekel mi fog történni, miközben szomorú vagyok, hogy már csak 200, 100 vagy 50 oldal van hátra és nemsokára vége lesz. 

Hihetetlenül szépen és változatosan ír, fogalmaz, használ hasonlatokat, kifejezéseket, egyszerűen élvezet olvasni. A mondanivalója pedig számomra igazi tábortűz, terápia, ami felmelegít és a helyemre tesz. Sok-sok részt kiemeltem, talán majd itt is megörökítem a számomra fontos idézeteket.

Addig pedig ajánlom minndekinek szeretettel, de vigyázat, ha valaki nagyon földhöz ragadt, annak megülheti a gyomrát.

Macskabaj

Mielőtt elutaztunk az ünnepekre elvittük a macskát az állatorvoshoz, mert nekem nagyon gyanús volt ez a sötét helyeken bujkálós dolog. Korábban is (pont egy éve) volt olyan problémája, hogy folyamatosan vakarta a nyakát és szinte teljesen kikaparta a saját szőrét. Akkor a korábbi állatorvos adott valami nyugtató tablettát és azt mondta, hogy stressz okozhatja, mert nincsen szervi baja. A mostani szerint ez valami allergia bolhára vagy parazitára, kapott két szurit és mire visszajöttünk mintha kicserélték volna. Visszagondolva teljesen egyértelmű, hogy beteg volt: ideje nagy részét a fürdőkádban és a WC mellett töltötte, nem jött játszani, már egy ideje nem aludt velünk, nem nagyon nyávogott, az amúgy szokásos furcsa állapotához képest (mert alapból fura egy macska ez :)) még furcsább volt.
Legközelebb már érteni fogom a jeleket már a legelején. Valahogy így lehet ez a gyereknél is, nem? Vele él az ember, figyeli és folyamatosan tanulja, egyre jobban megismeri, felismeri az apróbb jeleket. Most már értem egyébként miért mondják azt, hogy először növény, majd állat, aztán ha mindkettő túléli jöhet a gyerek :-D

P.S.: amíg távol voltunk kiélte magát, a konyhapulton aludt (tele volt macskaszőrrel), ami egy extrémen tiltott terület. Amikor ezt megláttam elkezdtem a stratégián agyalni hogyan fogom megértetni vele, hogy eszébe se jusson még egyszer felmennie. Érdekes, amióta visszajöttünk egyszer nem ment fel oda.

CATPad

Nagy hír

Amikor ilyen hírt kapok kora reggel (fél12), akkor bizony fülig ér a szám :-DDDDDD

Macska

A macska téli depressziós és az ideje nagy részét a furdőkádban kuksolva, vagy a WC mellett tölti. Egyes embereknek újságok, magazinok vannak a WC melett, na nekünk a macska.

Világvége

Világvége vagy sem, itt Brüsszelben, ahol reggel 9körül kezd világosodni, egész nap szürke az idő és 6körül már sötétedik, nekem teljesen világvége érzésem van. Napot akarok......

Mondtam már, hogy

itt töltjük a karácsonyt?!

Képet FB-ról szereztem, de ha valaki felismeri szívesen belinkelem, hogy ki a szerző, mert csodálatos.

Főzés és ész

Nagy sütés-főzésben vagyok, készül az almáspite és a székelykáposzta (ha nem egybe kell írni bocccs, most nicsn kedvem leellenőrizni). Tehát kockákra vágom a húst, visszateszem a vágódeszkáról a dobozába. Kidobom a szemetet körülöttem, hagymahéjak, ilyesmi. Kimegyek pár percre a konyhából, teszek-veszek, majd visszamegyek, ideje belerakni a húst az edénybe.....de hol a hús???Ok, gondolkozz, az utolsó 2percben hova nyúltál, hova tehetted. Hűtő, negatív. Étkezősztal, negatív. Macska nem ehette meg, mert dobozostól tűnt el. Töpreng, töpreng.....bevillan valami, neeeeeeeee, az nem lehet. Felemelem a szemetes tetejét. A husikák ott virítanak a dobozukban a hagymahéjakkal befedve. 

Ez van, ha az ember lánya azért kezd főzni, hogy elterelje a gondolatait...

P.S.: az almáspitét jénaiban sütöm, mert nincsen tepsim. Reméljük rendben lesz....

P.S.2: úgy tűnik jénai ok, viszont a káposzta, vagyis még csak a hús leégett, mert elkezdtem sorozatot nézni. Egyébként ennyire nem vagyok béna. :)

Dead turtle

A jóga oktató instrukcióit követve hasra feküdtem, térdből felhajtottam a lábam. A kezemmel hátranyúltam, megfogtam a bokáimat és ívben felhíztam magam miközben a plafont bámultam. Majd a pozíciót tartva el kellet dőlni balra. A nagy zen-ben pedig eszembe jutott, hogy ezt a pózt 'halott teknős' -nek hívhatják, a nevetéstől pedig nem bírtam tovább tartani. Mások nem nagyon értették mi ilyen vicces....

Játék

,,Bármilyen szerepet kell eljátszanod bármilyen körülmények között, játszd a legjobb képességeid szerint, játszd totálisan. De amint vége, nem számít, hogy sikerrel alakítottad-e vagy kudarcot vallottál. Ne nézz vissza; haladj előre. Vannak más szerepek, amelyeket el kell játszanod. A kudarc vagy a siker lényegtelen. Csak az a tudatosság fontos, hogy minden egy játék.

Amikor az egész életed megtelik ezzel a tudatossággal, szabaddá válsz, nem köt semmi, nem vagy többé kipányvázva sehová. Semmi sem tart többé rabságban. Maszkokat használsz, de tudod, hogy az nem az eredeti arcod. És el tudod távolítani a maszkot, mert már tudod, hogy micsoda. Eltávolítható. És most már megismerheted az eredeti arcodat is. Az, aki tudatában van annak, hogy az élet egy játék, megismerheti az eredeti arcát. És aki megismeri az eredeti arcát, az megismer mindent, ami megismerésre érdemes."

Az élet egy játék...De néha olyan nehéz könnyedén vanni, amikor felnőtté válsz és számlákat kell befizetned, vásárlást intézned, amikor minden azt harsogja, hogy vedd komolyan, tervezz és haladj előre, szerezz címeket, rangokat, tárgyakat, mert ma ezek tesznek sikeres emberré. És hiába érzed legbelül, hogy ez csak illúzió, azért néha elszmorodsz és úgy érzed, hogy veled van a baj és egy helyben toporogsz, a légüres térben. És nem tudod merre lépj tovább, pedig a lépést más nem fogja megtenni helyetted. Körbenézel és látod a sok ,,sikeres" tehetésgtelen embert, akik egész egyszerűen csak hittek magukban, mertek és nem haboztak, jól játsszották a szerepüket.....dühös vagy, mert tudod, hogy benned is mennyi minden lapul, haragudnál rájuk, de tudod, hogy ez csakis a te sarad. 

Hammam

Életemben először ma Hammam-ban jártam. Itt. Ez egy török fürdő, szeparált, tehát csak nők. Az egész miliő, a berendezés, a hangulat lenyűgöző. Az illatok, az energiák. Gőzszauna, szauna, csempe, mozaikok, gyúrós nénik, akiknél lehet masszást és radírozást is kérni. Én csak az utóbbira fizettem be. Olyan érzés volt....hogy is írjam le...azt hiszem megértettem mit érezhet a fadarab, amikor smirglipapírral csiszolom. Nem volt kellemes (konkrétan kapaszkodni kell, mert a kifejtett erő levinne a csúszós kőröl :-D), de tűrhető. Az eredmény viszont magáért beszél, olyan sima a bőröm, mint egy 1éves gyereké.  Egyszerűen imádtam.

Ego

Úgy gondoltam nem érdekel a komolyzene, a hangszerek. Éppen ezért itt vagyok lassan két éve, és hiába dícsérte mindneki, még soha nem mentem el a zenemúzeumba. Múlt héten a szüleimmel végül eljutottam, és el voltam ájulva. Az eddigi legjobb múzeum itt Brüsszelben, amit láttam. Lenyűgöző, zseniális. A belépő díj (5€) ehhez képest nevetséges. Az épület maga is gyönyörű. Minden hangszert meg lehet hallgatni az audio-eszközön keresztül. Csak sétálsz füleden a fülhallgatóval, megállsz a vitrin előtt és már fel is csendül a muzsika. Rengeteg hangszer megtalálható itt, a világ minden tájáról, azt hiszem egészen a 16.sz.-ig visszamenően is. Ha valaki itt él, vagy erre jár: kihagyhatatlan.

Úgy gondoltam nem érdekel igazán a festészet. Ezzel szemben Brugge-ben ellenálhatatlan vágyat éreztem, hogy megnézzem a Picasso és a Dali kiállításokat. 

Úgy gondoltam, hogy nagyon félek a pókoktól. Körülbelül két hete él velünk egy pókica, mert nem akartam megölni, inkább megkértem G.-t, hogy rakja ki, aki eddig még nem tette meg. Én pedig mindig konstatálom, hogy jé, ez még mindig itt van, szólni kellene ismét G.-nak. Aztán elfelejtem és továbbra is egy fedél alatt élünk.

Úgy gondoltam nem szeretem a macskákat. Coffihoz pedig annyira erős érzelem köt. Pár napja, amikor a konyhapulton találtam, tanításképpen jól megfenyítettem és kidobtam a kertbe....majd aggódva kukucskáltam, hogy mikor jön az ajtóhoz, mert kint hideg van, nehogy megfázzon.

Úgy gondoltam, hogy nem szeretem a jógát, és nem is a nekem való ,,sport", mert nem vagyok elég hajlékony hozzá. A szerelem most kezdődött, de folyamatosan lepem meg magamat az óra alatt, amikor olyan pózokat tudok megcsinálni, amiről első pillanatra az ugrik be, hogy ez lehetetlen....

Szóval változok. Rájöttem, hogy mennyi előítéletünk van még saját magunkkal szemben is. Én ilyen vagyok, olyan vagyok, ezt szeretem, azt nem szeretem. Ezzel a hozzáállással pedig mennyi mindent elmulasztunk.
Nálam a változás most nagyon intenzív. Még kicsit káosz van, próbálok rájönni, lefejteni, hogy ki vagyok ÉN. Nem a bennem élő anyukám, apukám, társadalmi konvenciók, bélyegek, hanem színtisztán én. 

Tanácstalan

Én nem tudom mi van ma velem. Nem értem ezeket a semmiből rám törő érzéseket, a belső remegést, gyomorgörcsöt. Teszem a dolgom és közben konstatálom a testem reakcióit, és egyszerűen nem értem. Állok a sorban, várakozok és olyan tüneteket produkálok, mintha legalább az államvizsgára készülnék. Végiggondolok minden indokot és nem találom az okát. És mindez úgy, hogy tegnap midnen rendben volt és tudom, hogy holnap is minden jó lesz, csak ez a mai nap ilyen. Nem értem........

SaTöBbi

Imádok sportolni, egy pillanatig nem éreztem elvesztegetett pénznek a borsos gym belépőt. Egyszerűen nem csak a testemnek, hanem a lelkemnek is jót tesz az edzés, mindig felfrissülök utána. 

Egyébként pedig ebben az évben állandóan van valami bajom egészségügyileg. Egyikből ki-másikba be. Pedig szerintem még egészségesebben élek, étkezek, mint korábban. Nem tudom, hogy ez a környezetváltozás, a brüsszeli aklimatizálódás következménye, vagy a bennem végbemenő változások kivetülése. 

Elmúlt a hét

Szüleim itt töltöttek négy napot az elmúlt héten. Örülök, hogy voltak, bár nagyon tanulságos volt örömmel, szomorúsággal, felismerésekkel, sok képletes arconcsapással. Mindezeket persze önmagam okoztam, bennem zajlanak intenzíven a folyamatok, változok, elemzek, emlékezek, felülvizsgálok, önmarcangolok (?)...

Igyekszem mindezeket konstruktív mederbe terelni, többé-kevésbé sikerül is. 

Rövid hírek

Azt hiszem szerelmes vagyok Szepes Máriába....

Belgiumban a hó az eső. Ezért Brüsszelben állandóan havazik.

Szeretek jógázni, szeretnék igazi jógipózokat megtanulni :)

Érkeznek ma a szüleim 5napra...várakozás....

Két napja valami helyrebillent bennem, azóta tök jól vagyok. De nem csak a felszínen, hanem valóban.

Egy év

Tegnapvolt  pont egy éve, hogy azon a decemberi napon beszélgetni kezdtünk G.vel. Olyan magasságokat és mélységeket éltem megvele, mint még soha senkivel. Nagyon sokat változtam mellette, és saját bevallása szerint ő is más ember lett. Erről annyit tudnék írni, de nagyon személyesek, hogy csak úgy kiírjam a nagyvilágba őket. Talán egyszer. 

Az évfordulós napot nem terveztük, mégis élménydúsra sikeredett. 

Amikor még a boltban dolgoztam kaptunk két tiszteletjegyet a Bouglion családtól, így tegnap elmentünk cirkuszba. Az idejét nem tudom,mikor voltam utoljára, de azóta sokminden megváltozott. Magánvélemény következik.

Első döbbenet: kezdés előtt a nagy kivetítőn a közönség arcába tolják a reklámot. Már itt is. Szomorú fejcsóválás. Az egész koncepció lényege a nemzetközi csapat, ezért (?) nincsen porondmester, konferanszié, hanem minden produkció előtt a már említett kivetítőn megjelenik a fellépő neve és nemzetisége. Pörögnek a magánszámok, két bemutató között bohócok szórakoztatnak. Az állatos számok (lovakkal és tevével) szerintem nagyon gyengék, az általam nagyon várt huskys produkció pedig egyenesen csalódás. A trükköket bármelyik kutyás bemutató übereli (akadályugrás, lábak között átbújás). Szerintem arra apelláltak, hogy a sok szép husky és a köré felépített látvány (nők szörmebunádban) elviszi a produkciót, de a sok kutya három nővel a kis színpadon inkább hatott kaotikusnak, mint jól felépített előadásnak. Az akrobata produkciók közül kettő volt nagyon látványos. Azonban ezek is inkább az apukáknak kedveztek, mert a rúdtáncos akrobatika erotikus zenére és  a szinte semmi ruhában fellépő szőke bombázóra néhány feleség jól hallhatóan felszisszent :-D. Nekem tetszett, lenyűgöző volt, de a helyénvalóságát én is megkérdőjelezném. Egyébként mióta van rúdtánc a cirkuszban???? A legutóbbi emlékeimben kígyó, piros orrú bohóc, rendesen felöltözött emberek (értsd: nem bikini fellépőruhaként) szerepelnek. Természetesen beiktattak egy 15perces szünetet, ami alatt a szülői pénztárca kinyílhat, gyerek szája mosolyra húzódhat, hiszen van itt minden ami szem-szájnak ingere: chips, popcorn, vattacukor, üdítő (jelentem sör is :)), midnenféle világító, pörgő kínai műanyag. Mindezeket pedig a szomorú szemű, egyébként nagyon tehetséges fellépőktől lehet megvenni, akik  ilyenkor eladóként funkcionálva járják körbe a sátrat. A porond gyorsan átalakul piactérré, és lehet sorban állni ,,családi emlékfotóért" a tevével, aki közben komótosan rágcsálja a répát.
Én szomorú voltam. Azt hiszem az elmúlt húsz év alatt a cirkuszban és bennem is sok változás történt. Felnőttem. Már nem tudom a gyerekek naiv kíváncsiságával elvarázsolva figyelni a műsort, mert mögé látok. Átátok az illúzión. Aminek egyébként a szórakoztatás, a gyerekek szemének csillogás lenne a lényege,  nem? Én tegnap csak a kasszák csilingelését hallottam és a bevétel maximalizálás miatti izzadságszagot éreztem. Ez régen is így volt, csak én nőttem fel ennyire, vagy azért akkor másképpen működtek a dolgok? Vagy ez is csak egy illúzió, mint a Mikulás, ami szertefoszlik, ha felnősz?

Egyébként értem én. Bouglionék híres cirkuszi család száz éves múlttal. Ők is érzik a válságot, nekik sem lehet könnyű talpon maradni. Ezt a show végi kisfilm nagyon jól bebizonyította, hiszen a régmúlt időkben tigrisekkel, elefántokkal dolgoztak óriási sátor alatt. Jelenleg lovak, teve és husky a ,,felhozatal". Szomorú. 

Hazafelé azon vaciláltuk hova tovább, étterem, söröző, ahol elcsattant anno az első csók, vagy csak jöjjünk haza főzünk/rendelünk valamit. G. unszolására beugrottunk a hentesünkhöz, hiába ellenkeztem, hogy nem akarok több húst enni. Viszont véletlenek nicnsenek ugye, mert a srác elirányítot minket egy halas boltba, ami éppen zárni készült, de a mögötte lévő étterem-büfé-ben még javában ment a kiszolgálás. Egy pillanatig sem gondolkozva beültünkide, és nem bántuk meg. Nagyon érdekes volt. Ez egy arab tulajdonban lévő büfé, ennek megfelelően a nagyképernyős TV-n az aljazeera ment. A két óra alatt csak férfiak jöttek-mentek,  én voltam az egyedüli női vendég. A tulajdonos, vagy főnök nagyon kedves volt, de szinte csak G.mal beszélt, mondhatni engem ignorált. Vele viszont nagyon szívélyes volt, folyamatosan megérintette, érdekelte, hogy ízlik-e az étel és hosszasan elbeszélgettek a disznó és női egyenlőség témakörökről. :) A konyha zseniális, isteni finomakat ettünk potom pénzért. Nyitottnak kell lenni ahhoz, hogy élvezni tudjuk a miliőt, de ezen a környéken nem is lehet másképp lakni :).

<3

Napi ostoba

Blikk cikk, tudom-tudom nemszépirodalom, de ez akkor is:

,,Táplálékkiegészítőkkel foglalkozom. Nem kell rosszra gondolni, egy fiatalító szert forgalmazok, ami úgy néz ki, hogy használ. Nekem is bevált, a szüleimnek is bevált, mindenki, aki a közelemben van, az fiatal – magyarázta a Blikknek a rocker versenyző, aki a jövőben is a vállalkozásaival akar foglalkozni amellett, hogy nagy hangsúlyt fektet a zenélésre.– Nagyon komoly eredményeket ér el vele mindenki, nézzél rám! Én ma tizenkét szemet vettem be – nevetett Stone."

...

,,..Embereket gyógyít – tette hozzá a mentorasszony,"

Vigyázat, ne a kemény falba verd a fejed!

KM

Ez a mondat olyan frappánsan és lényegretörően összefoglalja, amit a KM-es volt főnökömnek mondani szerettem volna, és talán még mindig. Nagyon-nagyon nehéz megállni, hogy ne küldjem el neki búcsúajándékként...

Ő tipikusan megtestesíti azt a képet, amiért nekem ellenérzésem van a vallással és az olyan emberekkel szemben, akik mellüket kidüllesztve hirdetik vallásosságukat és a hozzá tartozó dogmákat. Ő muszlim, minden egyes nap a megfelelő időben bement a pihenő szobánkba, bebugyolálta magát és hajlongott a kis szőnyegén, nekem egyszer fél órán keresztül kellett hallgatnom az ömlengéseit a vallásáról és annak nagyszerűségéről, és hogy hogyan kell(ENE) egymáshogy viszonyulniuk az embrekenek. A nagy büdös valóság pedig az, hogy szinte minden munkatársa életét megnehezítette, mindenkiben az ellenséget látta, mindenkiről rosszat feltételezett, mindenkit kibeszélt a háta mögött, megítélt, kigúnyolt, mindent magának akart, nem tudott örülni a másik sikerének őszintén, elrakta magának a pluszpénzt, ami egyszer keletkezett a kasszában és ártatlan hangon közölte, hogy biztos elszámoltuk.
Egyébként én sokat gondolkoztam azon, hogy ő vajon miért lett olyan, amilyen. Hogy ő vajon saját maga is elhiszi a hazugságait, vagy azért néha mélyen magába néz és őszintén elszörnyed, de megmagyarázza magának, kimagyarázza a tetteit és csinál mindent ugyanúgy tovább. 

Az a baj, hogy tudom, hogy a gonosz énem szeretné, hogy megkapja ezt, és nem pedig a segítő énem, ezért visszfogom magam.

Bréééking nyúz

Őt szinte rögtön a beköltözés után készítette G. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdett fúrni-faragni és ez lett belőle.

A madáretetőt rögtön kiraktuk, de az igazsághoz tartozik, hogy előtte én lefestettem ronda barnára, ami szépnek indult, de csúnya lett sajnos. Ebben megerősített az is, hogy egy kózsa madár se járt erre. Néha-néha idetévedt egy szarka, de csak rászálltak a tetejére, a benne lévő gondosan odakészített eledelről tudomást sem vettek, és tovaszálltak. 

Éppen bambulok a számítógép előtt, franciát kellene tanulnom, de előtte le kellene választani magamat az internetről. Mozgást veszek észre a házikó tájékán. Á, legyintek, biztos csak beképzelem. A biztonság kedvéért felteszem a szemüvegemet, és áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá, egy madáááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááár!!!!! Az a kis szürke paca a képen...

Mr

Az vicces, hogy a nevem alapján 10ből 9szer itt férfinak gondolnak. A levélben Mr. xy-ként aposztrofálnak, és párszor a hivatalokban is megesett, hogy jött a hölgy, hogy akkor Mr xy jön, én pedig széles vigyorral jelentkezek, hogy az a MR én vagyok :-D

Nem vagyok ideges

Még csak a repjegy vásárlásnál tartunk a szüleimmel, még itt sincsenek, de már sikerült kiborítaniuk a wizzair-rel karöltve........Nem vagyok ideges, nem vagyok ideges, nem vagyok ideges.......

Érdekes

A Németországba tartó úton a német sofőr megemlítette, hogy idén voltak Budapesten a barátnőjével. Majd azt a mondatot mondta, hogy az angol nyelvtudás ,,extraordinary" volt. Én már kezdtem összehúzni magam, de azért visszakérdeztem, hogy ez pozitívan vagy negatívan kiemelkedőt jelent-e. Elmesélte, hogy abszolút pozitívan, mert bárki akit kérdeztek tudott valamilyen szinten angolul (itt szerintem elkezdett kinyílni egy picit a szám, elkerekedni a szemem és úgy is maradt), illetve mennyire kedves volt mindenki. Például az egyik buszon a buszsofőr nem csak, hogy megállt nekik a kérdezett megállónál, kiszállt a fülkéből, lesétált a buszlépcsőn és elmagyarázta, hogy merre menjenek tovább. Ők pedig teljesen meg voltak lepődve (tudom, a macska meg fel van mászva a fára), mert ilyet Franciaországban sosem csinálnának. Én pedig a biztonság kedvéért visszakérdeztem, hogy biztosan Budapestről beszél-e, nem értettem-e valamit félre, de nem, tényleg el volt ájulva a magyarok angol-tudásától és vendégszeretetéről. Én pedig kihúztam magam.....(továbbra is elkerekedett szemmel)...olyan jó azért ilyeneket hallani.

Állatságok

Ha ez a macska boldog, akkor azon kívül, hogy dorombol és dagaszt a mellső lábaival, na ennek folyik a nyála is. Úgy kell elképzelni, hogy kis nyálcseppek jelennek meg a szája elején, amik aztán aláhullanak. Jobb esetben nem rám. Még mindig nem tudom, hogy ez normális-e, de ha jobban belegondolok, anno az egyik kutya mindig bepisilt örömében, amikor simogattam....

Zumba

Az előző bejegyzéshez még kiegészítésként, hogy először zumba óráraa mentem, mert korábban már jártam otthon és imádtam. Az óra előtt beszéltem az egyik lánnyal, aki már egy éve jár, és szerinte e za tanár a legjobb, ide járnak a legtöbben, így nagy reményekkel vártam, hogy rázhassam a seggem a zene ritmusára és folyjon rólam az izzadság. Fél óra múlva picit sem elfáradva mentem ki, álltam fel a futópadra és szomorúan hiányoltam a korábbi zumba tanáromat, aki annnnnnyira jó volt. Fergeteges, tényleg. Őrült. Menjetek el hozzá, ha tehetitek. Laci a zumba király, de tényleg. Itt tart órákat: Casa de la Musica, Budapest (H,K,CS-19:30). Vigyetek sok vizet és törölközőt. Nyáron váltóruha sem árt :)

Fitness center in Brussels

Abszolút versenysúlyomnál vagyok a korábbi munkáknak és stressznek köszönhetően (mindennek van jó oldala, ugye :)). Azonban teljesen hozzászoktam, hogy reggel 9től este 9ig talpalok, szaladgálok, és hiányzik a mozgás, illetve tudom, hogy ha nem kezdek el sportolni, az otthonülős munkakeresésnek meglesz a hatása. Ezért beiratkoztunk egy sportcentrumba.

Nem kezdtünk nagy kutatásba, hova érdemes, hova nem, mert 10percre tőlünk van egy csúcsszuper létesítmény, ahol éppen internetes akciót hirdettek, így erre esett a ,,választásunk". 

Nagyon jó, és nagyon drága. A beiratkozás 99€volt egy hónapra, ebben midnen benne van, vagyis akármikor mehetek, akármennyit, használhatom a fitness termeket, órákat látogathatok, uszoda és szauna. Itt Brüsszelben elég kevés az uzsoda, főle ga fitness terem+uszoda kombináció, így ez nagy fegyvertény. Ha továbbra is maradunk, az 70-80€-ba fog fájni nekünk. Meglátjuk, mert ha ismét fizikai munkát találok, akkor egyértelmű, hogy nem megyek többet, ha pedig jön a jó idő, akkor ismét irány a park.

A hely egyébként tényleg ultramodern, konkrétan ujjlenyomtaos beengedő-rendszer van. Két nagy terem tele fitness gépekkel, 4nagy terem az óráknak, külön női részleg fitness és nyújtógépekkel, kanapéhegyekkel, orchideával és női magazinokkal. Belépés csak nőknek. A szauna szeparált, külön női és férfi, mint itt mindenhol. A kis apró részleteket is szeretem, mint például a nagy öltöző szekrény, ahova minden kényelmesen befér. ami még különbözik az otthoni, általam ismert helyektől, hogy itt viszont nem adnak törölközőt és lakatot is sajátot kell vinni.

Most igyekszek ezt kihasználni és szinte midnen nap menni. Igen, ez luxus, de úgy döntöttünk, hogy kell. És kell a hiú lelkemnek a testem sanyargatása, és én élvezem a fitness termek atmoszféráját, a közös órák szenvedéseit. :)

Ő az.

Irritáló kérdés

Lassan ott tartok, hogy leütöm a következő embert, aki megkérdezi, hogy ,,mi újság az álláskereséssel"? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Grüsse aus Würtzburg

Gondoltam, hogy összekötöm a kellemetlent a kellemessel, így ha már nincsen munkám, időm viszont annál több, akkor meglátogatom J. barátnőmet Németországban.Autómegosztással (? car sharing) jöttem, Frankfurtig 25€, jó ár. Kinyomtattam a jegyet, rajta minden infó, előző este megnéztem hol is van pontosan a LE Meridien, ahol találkoznunk kell 10kor. Láttam, hogy nem messze az Ibis hoteltől van, gondoltam is magamban milyen jó, mert az Ibist ismerem, általában onnan indulnak a carsharinges autók.
Aznap időben odaértem a Gare du Midire, még 10percem volt megtalálni a hotelt. Azonban az utca, ami a térkép alapján ott kellett volna lennie, nem volt ott. Megkérdeztem az Ibis recepción, hogy merre van a Meridien, mire közölték, hogy az a Gare Centrale-nál van. Reméltem, hogy csak rosszul tudja, gyorsan előkaptam a kinyomtatott lapot, ahol szép fekete betűkkel ott állt, hogy indulás a Gare Centráltól. Gyors infarktus, idegbaj, telefonálás a késéről, ellenőrzés, hogyan jutok oda, és 10perces késéssel meg is érkeztem. Szoktam én ilyeneket produkálni, de azt hittem az utóbbi időben már kinőttem. :)
Az öt órás út gyorsan elrepült, a német sráccal végigbeszélgettük az utat. Hamar egy hullámhosszon voltunk és mivel mindkettőnk párja francia, így sok közös téma is volt :)
Frankfurtban úgy döntöttem, hogy végül nem várok még két órát, inkább megveszem a drágább vonatjegyet és hamarabb itt leszek. A vonatról már csak értesíteni kellett J.ot, hogy mikor és hova érkezek, illetve lemondani a korábban lefoglalt másik autót. Ez volt az a pillanat, amikor szembesültem azzal, hogy a reggel feltöltött belga kártyám itt sem működik. Korábban otthon is használhatatlan volt, de mivel van magyar kártyám, eddig nem zavart. Egy gyors kétségbeesés után égő fejjel kértem kölcsön az előttem ülő mobilját. Nem szeretem az ilyen szituációkat, na.
A lényeg, hogy végül szerencsésen megérkeztem.
Azóta pihi, feltöltődés.

Miért is?

Lehet, hogy tömören és lényegretörően ez a lényege....

,,Arra születtem, hogy kisgyerek legyek,
S anyám mellett lassan játsszam az éveket.
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S megértsem a szóból azt, amit lehet.
S végül arra jöttem én a világra,
Ó hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.

Arra születtem, hogy megszeressenek,
S megszeressem én is azt, akit lehet.
Arra születtem, hogy boldog is legyek,
S tovább adjam egyszer az életemet.
S végül arra jöttem én a világra,
Ó hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban."

KM Saga

Amikor azt hittem, hogy lezártam, mindent elintéztem, már csak néha jut eszembe a sztori és rágódok rajta, akkor kapok egy válaszlevelet az egyik legkedvesebb, vagy talán a legkedvesebb volt kollegától. Írtam neki egy búcsúlevelet, mert igaz, hogy csak 2szer találkoztunk, mégis olyan pozitív benyomást hagyott bennem, hogy szerettem volna megköszönni. Ő közel van a tűzhöz, B2-vel dolgozik közvetlenül, ezért csak pislogok, amikor válaszul megkérdezi, hogy elmegyek-e. És megköszöni a közös munkát, és azt mondja, hogy inspiráltam (pedig ő engem nagyon), és nagyon pozitív vagyok. Szóval ez a levél olyan jól esett, mert érzem ezt én, de igyekeztem nagyon keresni a hibát magamban, és nem akartam, hogy az egom tükrében rosszul értékeljem a történéseket. Abban is megerősített, hogy mégis csak jól érzem, ítélem meg az embereket, és ezeket nem csak beképzelem magamnak.
Sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak-e egy levelet valakinek a menedzsmentben arról, hogy én hogyan látom a dolgokat és, hogy a dolgok hogyan működnek a valóságban a brüsszeli boltban. Végül nem írtam, mert tartottam attól, hogy kicsinyes bosszúnak nézik, amit sértettségemből teszek. Őszintén szólva én magam sem voltam biztos benne, hogy ez nem így van. Azonban most, hogy A. válaszolt és azt amit, azt hiszem megírom azt a levelet.

Blogvilág

Van néhány blog, amit rendszeresen olvasok. Egy-két kattintás ide-oda, rátalálok egy újra, beleolvasok és ha valami megfog, akkor maradok. Visszajárok. Belegondolva kicsit bizarr, hogy teljesen ismeretlen emberek életébe kapok így bepillantást, követem a velük történő eseményeket. 

Néha rátalálok egy posztra, és hihetetlenül hálás és boldog vagyok, hogy valaki ilyen jól megfogalmazza azt amit én is hiszek, amit érzek, és még nagyon zavaros számomra, vágyom az információra, a tudásra, a mesteremre, de eze ka bejegyzések is tanítanak időről-időre.

Erről beszéltem.

Elmélet

Van egy elméletem, ami szerint a macska azért szagolgatja meg néha a szánkat alvás közben, mert így ellenőrzi, hogy életben vagyunk-e. Ha pedig elpatkolnánk megenne minket. 

KM Saga III.

A történet lassan a végéhez ér. Megkaptam a papírokat, amiket természetesen leellenőrizettem egy jogásszal.  Itt működik egy érdekvédő szervezet, akik - ha igénybe veszed a szolgáltatásaikat, és befizeted a 10euro körüli havi díjat - védenek a munkáltatóval szemben. Kikértem a véleményüket az esettel kapcsolatban is, és jogilag nem lehet belekötni abba, ahogy KM eljárt. A próbaidő alatt mindkét fél azonnali hatállyal kiléphet, megszakíthatja a szerződést. Tehát nem tudok ez ellen semmit tenni, mert joguk van hozzá. A morális oldala természetesen megkérdőjelezhető, de ezzel mire megyek. 

Egyébként megértettem, hogy mi lehet a háttérben. Az elején kerestem magamban a hibát, mert ugye azt kaptam vissza, hogy én milyen vagyok. Azonban egy idő után rájöttem, hogy szó sincs itt hibáról. A probléma abból adódott, hogy túlságosan önálló és proaktivvá váltam. Nem hittem el a főnökömnek kapásból, amikor azt mondta, hogy ,,Az ég zöld", hanem visszakérdeztem, esetleg kijavítottam. Alapból ilyen vagyok, és azt hittem, hogy itt ezt is várják el, mivel ez jött nekem le a különféle visszajelzéseikből. ,,Sajnos" én nem a címet, a pozíciót tisztelem, hanem alapból, mint másik embernek igyekszem megadni a tiszteletet mindenkinek. A főnökömet pedig egyre nehezebb volt tisztelni. Próbálkoztam én, de valószínű érezte, hogy nincs a szememben olyan hitele, mint azt ő szeretné csak azért, mert ő a manager. Mea culpa ?

Igyekszem minél inkább rövidre zárni és elvégezni a papírmunkát. Nem tagadomm, az elején dühös voltam. Szomorú, vagy kétségbeesett sohasem, mert nem éreztem jogosnak. Tudom, hogy én mindent megtettem, nem rajtam múlt. Nem a képességeimen, vagy a hozzáállásomon. A munkát szerettem, de a körítés, a környezet, a többiek hozzáállása az élethez, egymáshoz, mind-mind idegen volt. Nem illettem közéjük, talán csak énem egy piciny része. Mindezek miatt nem voltam szomorú. Mérges annál inkább, bosszút akartam állni az engem ért sérelem miatt. 

Közben próbáltam ezt az érzést elengedni, meglátni az én szerepemet a történetben, és tanulni az esetből, mert hiszem, hogy:

,, A legnagyobb bölcsesség: nem tartani érdemtelennek, ami velünk történik. Ha méltánytalanság ér, tudd, hogy valamiért kaptad. Nem azért, amiért adták - hanem egészen más, ismeretlen okból. Ha emberi szemmel nézed, méltánytalannak tartod. Ha isteni szemmel: fölfedezed az univerzális dráma igazságrendszerét, amelyben a méltó és méltatlan egészen más idősíkon működik, mint a te emberi fogalmaid szerint. Lehet, hogy ez az ember sorsom eszköze? Lehet, hogy ez az alantas helyzet próbatétel? Netán fizetség?"

Azt hiszem sikerült. Így legutóbb, amikor kijöttem a boltból, azt hiszem utoljára, akkor sikerült a volt-főnökömnek (B1) őszintén megköszönnöm a lehetőséget, és a leckét. A mosolyából ítélve ő teljesen másképp értette, mint én, de nem baj. Az már az ő élete, karmája, aminek szerencsére most már nincsen köze az enyémhez (legalábbis közvetlenül). 

November elseje

Kosztolányi Dezső: Halottak


Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat..."

Enikő. Az első fájdalmas veszteség. Ha valaki 11 évesen elmegy, akkor próbáljuk azt hinni, hogy azért, mert túl jó volt ide.

Dédi szép kort élt, hosszú élete volt. Nem a legjobb korban született, háborúk, forradalmak, csaták idejében. Megtanult nélkülözni, később sem vágyott sokra, egy kis szoba, ennyi elég is volt. A többit a gyerekeinek, unokáinak adta.

Emlékszem, amikor papa a kórházban feküdt eszembe jutott Petőfi Sándor verse. Ne ily halált adj Istenem, de ily halált adj énnekem...

Nagyi volt az első, aki halálakor meglátogatott álmomban. Betakart, én pedig sírva rúgtam le magamról a takarót. Reggel hívott anya a hírrel. Néha érdekes dolgok történnek, amiket nem kell és nem is lehet megmagyarázni.

A legfrissebb pedig érthetetlen és fájdalmas. Dühítő és felháborító, hogy Geri elment. Hiszem, hogy a dolgok nem történnek véletlenül, mindennek van egy mélyebb értelme. Talán évtizedek múltán ezt is érteni fogjuk.

Ők elmennek, mi maradunk. Nekünk fáj, nekik már nem. Mi nem értjük és sírunk, ők már mindent értenek...és talán mosolyognak ránk.

kép

Ex-szomszédok

Tegnap kiköltöztek a legfelső, negyedik emelei szomszédaink, egy meleg pár. Én még soha nem találkoztam velük, éppen ezért azt hittem, hogy beköltöznek, de ez mellékes. Viszont nagyon sajnálom, mert hihetetlenül szimpatikusak, és ezt nem azért mondom, mert G. a pár doboz lehordásáért cserébe kapott tölük egy nagy doboz isteni finom bio almát és egy wii-t mindennel felszerelve. Abból is az újabb változat. Igen, egy wii. Az agyam eldobom. 

Közbeszúrás

Most éppen ezt nézzük, és tegnap, az egyik rész közben belémhasított, hogy én is olyan vagyok, mint valami elcseszett mesehős, aki még hiszi, hogy a jó győz a rossz felett, mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetetését, és létezik happy ending.....

De így könnyebb a lelkemnek.

Karen Saga II.

Tehát helyszín a bolt, éppen kirúgnak. Nagyon érdekes volt a szituáció, mert a főnökömön láttam, hogy iszonyúan ideges, és a sírás határán áll. Ezt még most sem tudom hova tenni, azzal magyarázom, hogy ezt még az ő gyomra is nehezen vette be. Az indok szerint a külsős embert vették fel. ez egyébként nem indokolja, hogy engem kirúgnak, mert az utóbbi 3hétben jött 2új ember is, akikkel szemben előnyöm volt eltöltött idő, tudás és hatékonyság szempontjából. Rákérdeztem, hogy mi történt két héttel azelőtt, mert észrevettem, hogy változott valami, de nem értettem, hogy mi. Szerinte én változtam és arrogáns lettem. Kértem, hogy mondjon példákat, érdekel a feedback. Erre random kiragadott az utóbbi 3hétből olyan példákat, ahol sajnos még mindig nem érzem teljesen a ,,bűnösségemet" (pl. pont aznap reggel késtem 5percet, amit persze még köszönés előtt az orrom alá dörgölt, és nem tetszett neki, hogy megvédtem magam azzal, hogy 1. előző nap 10perccel korábban ott voltam, 2. szinte soha nem veszem ki a nekünk járó 15perces szünetet délután a meló miatt, 3. zárás után minden alkalommal minimum 15perccel ottmaradok a pénzügyi dolgok miatt, 3. mivel villamossal járok nem tudom pontosan kiszámítani mikor érkezek, van amikor 20 percet, máskor 40percet jelent ugyanaz az útvonal.) Amikor eljutottunk oda, hogy nézzek magamra most is hogy viselkedek (valószínű zavarta, hogy nem estem kétségbe, nem sírok vagy könyörgök neki, és bevallom, hogy lehet kicsit arrogáns voltam, és lehetett volna jobban is kezelni, de annak is örülök, hogy nem röhögtem képen és sikerült visszafognom magam és nem mondtam olyanokat, amit később magam is megbánnék). Annál a pontnál éreztem, hogy nicns értelme értelmes visszajelzést, építő kritikát várni, amikor azt mondta kissé emelt hangnemben, hogy különben is azt sem tudja ki vagyok én, honnan jöttem, egy bárban dolgoztam előtte és könyörögtem neki munkáért és ő mennyi időt fektetett belém......Erre csak azt válaszoltam, hogy nem fontos, hogy én előtte az Európai Parlamentben dolgoztam, mert ha ő ezt a valóságot akarja látni, azon nem segíthetek. (sajnos csak későn jutott eszembe, hogy az orra alá dörgöljem, hogy elég gáz, hogy ezek szerint egy olyan embert akart asszisztensének, adott teljes hozzáférést a bolthoz és a pénzhez, akiről nme tud semmit...nem túl profi.... :))

Majd az orrom alá tolt egy francia nyelvű dokumentumot, hogy ezeket itt írjam alá. Mivel nem ejtettek a fejemre teljesen, mondtam, hogy rendben, szépen hazaviszem, lefordítom és utána eldöntöm, hogy aláírom-e. Ez annyira nem tetszett neki, mivel a kérésemre, hogy akkor írjunk egy levelet arról, hogy még van jár nekem   egy inygen kabát és száz euros utalvány, azt a választ adta, hogy majd ha aláírom a papírt. Gyakorlati összefüggés persze nincs. Mondta, hogy felhívja a főnökét és megkérdezi, hogy ezek járnak-e nekem, mert csak azok kapják, akik ott dolgoznak. Próbáltam megvilágítani, hogy amikor nyertem én is ott dolgoztam, illetve még mindig itt vagyok, de nem nagyon tudott mit kezdeni a józan ésszel. Mondjuk az vicces volt, hogy amikor kimentem telefonálni ezek után a bolt elé, próbált hallgatózni és úgy csinálni, mintha ,,éppen" arra járna a semmiért :).

Összeszedtem a cuccaimat és eljöttem.

A Káren saga

Hol is kezdjem.......

Dolgozok ezeknél a Karenéknél, a Karen Millennél. Április 24én kezdtem, 23án írtam alá a szerződést. Én jelentkeztem hozzájuk 1,5 hónappal korábban manager assistensnek, ahol a sikeres interjú után visszahívtak és közölték, hogy most sok a változás és éppen Senior Sales pozícióra keresnek embert érdekel-e a dolog. Ekkor éppen egy bárban dolgoztam éjszakánként, persze hogy érdekelt. 

Amikor átküldték a szrződést már csak Style Advisor voltam, de persze megértettem az indokukat, először meg kell ismerniük. Rendben, legyen. 

Még soha nem dolgoztam boltban, de gyorsan tanulok, nem volt baj. Nem nagy kaland, hamar átláttam a dolgokat, keményen és lelkesen dolgoztam. Az ott dolgozó 3 lány egy idő után megnyílt és elkezdtek panaszkodni, sztorikat mesélni, figyelmezetetni. Ezeket elraktároztam magamban és figyeltem, gondoltam majd úgyis kiderül mi az igazság. Nem szokásom mindenkinek mindent elhinni, szeretek megbizonyosodni a dolgokról. Jött is a tapasztalat, és a részükről nem túl szimpatikus hozzáállás. Ekkor még nem kezdtem el másik munkát  keresni, vártam mi lesz. A főnököm igazából rendes volt velem, sokat dicsért. Persze illúzióim nem voltak, tudtam, ahogy nekem szidja a többieket a hátuk mögött, vagy tesz negítav megjegyzéseket róluk, úgy én is sorra kerülök. A Senior Sales pozíciót végül megkaptam midnennel együtt, ahogy kértem. (magasabb óraszám és bér). 

Pár héttel később ismét kint volt a manager assistens-t keresünk tábla az ablakban. Kérdésemre a főnököm nem adott egyértelmű választ, leginkább vállvonogatva otthagyott (ugye erre a pozícióra jelentkeztem és világos volt, hogy ha felvesznek egy manager assistens-t kívülről nem lesz szükségük 2senior sales-esre mellé). Az ő főnöke, bitch2, elmondta a hátteret, illetve hogy mi is jelentkezhetünk. 

Közben egyébként 3 kollegám is elment vagy kirúgták (az 5ből!), szóval változtak a viszonyok rendesen. 

A főnököm biztatott, hogy jelentekezzek a pozícióra, és hogy ő engem szeretne, stb, stb. Igazából már 50%-ban azt a munkát végeztem, nyitottam és zártam a boltot, 2hónap után kulcsot kaptam és hozzáférést a manager szintű rendszerekhez, kezeltem a kasszát, kétszer egyedül voltam egy diákkal és egy új csajszival, szóval rendesen mély vízbe dobtak. Nem mondom, hogy nem éreztem azt, hogy elég mély még ez a víz, de úszni tudtam, nem volt baj. 

Egyre többet tudtam, magabiztosabban mozogtam, irányítottam a csapatot ha kellett. 

Egy tragédia kapcsán hirtelen haza kellett utaznom. A főnököm, továbbiakban bitch1, B1 tudott róla, hogy haza kell majd mennem. Nem dolgozott aznap, amikor megtudtam, hogy mikor repülök, így nélküle variáltuk át az órákat (ja, merthogy Németországba utazott szórakozni, miközben itt egy fontos rendezvény volt a boltban, de sebaj, ő is kikapcsolódhat néha, nem? :)), amit már korábban is megtettünk a másik Senior Sales-sel, amikor B1 szabin volt például. A lényeg, hogy az utazásom napján kaptam tőle egy nem túl dilomatikus sms-t, hogy nem váltogathatom csak a beosztásokat, blablabla, ami nem segített az amúgy is megtépázott lelkiállapotomon.

Igazából nem akarok minden ilyen kis apró sztorit leírni, amikor B1 idiótán viselkedett, egyáltalán nem a tiszteletett kívánó főnök habitusával, inkább a gonosz kis unprofesszionális felfuvalkodott hólyag módján. Mindezt nőben.

Ezt utána megbeszéltük (már amennyire vele lehet), és ment minden tovább, azon a héten még Amszterdamba is elküldtek egy napos tréningre, ahova szárnyakkal tértem haza és olyan motivált voltam, mint előtte soha.
Ezt sikerült B1nek egy nap alatt letörnie, mert nem tudom mi, de valami megváltozott. Én is a szopóágra kerültem, igyekezett mindenbe belekötni, ignorált, bunkó volt. Egy ideig figyeltem, hogy most csak velem ilyen, vagy mindekivel baja van, de a konklúzió az volt, hogy velem van valami gubanca. Közben én tettem a dolgom, nem törődtem vele, nem kezdtem el látványosan tüntetni, nem akartam indokot szolgáltatni neki. Itt már nyilvánvaló volt, hogy keresnem kellene másik munkát. a munkahelyen egyébként jól elvoltam, mindig volt mit csinálni, főleg ha pro-aktívan dolgoztál, többiekkel jól kijöttünk, a belső vesenyen nyertem egy ingyen téli kabátot, egy másikon pedig gyűjtöttem a levásárolható kuponokat. 

Így ment ez vagy 2hétig, közben lebetegedtem, de nem akartam orvoshoz menni, mert a betegnapokat akkorra tartogattam, ha jön az öcsém (:-D). Persze ebbe is belekötött, hogy miért nem mentem orvoshoz, megfertőzöm a többieket, amit el is hinnék neki, ha nem egy héttel korábban mondta volna nekem a másik kollegámra, hogy bloody bitch, mert otthon maradt betegen. 

Itt 6hónapos a próbaidő, ami 24én telt le, és mivel határozatlan idejű szerződésem van, nem kell újat kötni, automatikusan él tovább. Szóval 23.án olyan szép napunk volt, hogy kitaláltam felhsználom a korábban nyert kedvezményemet és hazamegyek fél órával korábban. Ezt jókislányhoz méltóan meg is kérdeztem, rendben lesz-e (hiába jogom volt hozzá), nem okoz-e nekik problémát. B1 mondta, hogy semmi probléma. Már majdnem indultam, amikor szólt, hogy beszélnünk kell. Nem lepődtem meg, gondoltam magamban, hogy végre kinyögi mi baja, már egy ideje beszélnünk kellene (egyébként arról, hogy felnőtt ember módjára megbeszéljem vele a helyzetet akkor tettem le, amikor egy héttel korábban nem sikerült vele normális hangnemben megbeszélni egy vitát, mert idióta volt). Majd közölte, hogy rossz híre van, mert egy másik embert vesznek fel a manager assistensi pozíciómra és nekem ez az utolsó napom itt. Folyt. köv.

Édes

Tegnap esti szösszenet:

G. a nappaliban beszél hozzám, én nappali és konyha között szaladgálok. Nem értem, ezért visszakérdezek:
én: ,, Micsoda?"....sorry, what?
G: ,, IT's ok, I understand Micsoda."

Hát nem édes? :)

Új ars poetica

Pablo Neruda: Himnusz az élethez

lassan meghal az,
aki soha nem megy útra,
aki nem olvas, aki nem hallgat zenét,
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát
lassan meghal az,
aki elvesztette önszeretetét,
aki nem fogadja más segítségét
lassan szokásainak rabja lett,
aki mindig ugyanazt az utat járja,
aki soha nem változtat támaszpontot,
aki nem meri öltözete színét cserélni
vagy soha sem beszél ismeretlenekkel
lassan meghal az,aki elkerüli a szenvedélyt
és az izgalom örvénylését,
amely a szeme fényét gyújtja
és gyógyítja a szív sebeit
lassan meghal az,
aki nem tudja célpontját változtatni
mikor boldogtalan
a munkában vagy szerelmében,
aki nem mer veszélyt vállalni
az álmai megvalósítására,
élj most!
légy merész ma!
cselekedj mindjárt!
Ne hagyd magad lassan meghalni!
Ne vond magadtól meg a boldogságot!
(Somlyó György fordítása)


eredeti:

Il meurt lentement celui qui ne voyage pas
Celui qui ne lit pas, celui qui n'écoute pas de musique,
Celui qui ne sait pas trouver grâce à ses yeux
Il meurt lentement celui qui détruit son amour-propre
Celui qui ne se laisse jamais aider
Il meurt lentement celui qui devient esclave de l’habitude
refaisant tous les jours les mêmes chemins
Celui qui ne change jamais de repère
ne se risque jamais à changer la couleur de ses vêtements
ou qui ne parle jamais à un inconnu
Il meurt lentement celui qui évite la passion et son tourbillon d’émotions
celles qui redonnent la lumière dans les yeux et réparent les cœurs blessés
Il meurt lentement celui qui ne change pas de cap lorsqu’il est malheureux au travail ou en amour
celui qui ne prend pas de risques pour réaliser ses rêves
celui qui pas une seule fois dans sa vie n’a fui les conseils sensés
Vis maintenant !
Risque-toi aujourd’hui !
Agis tout de suite !
Ne te laisse pas mourir lentement !
Ne te prive pas d’être heureux !

Különvélemény: Hófehérke

Egyszer volt hol nem volt, élt egyszer egy (mondjuk legyen) férfi, aki nagyon sokat szívott vagy/és drogozott ,ami jól meglódíotta a fantáziáját, annyira, hogy átírta a Hófehérke és hét törpe c. mesét. Mivel szüksége volt pénzre elkezdett házalni ezzel a pár koszos oldallal Hálivúdban. Szerencséje volt, mert valaki látott benne fantáziát, és tádááám megszületett a Snowflake and the huntsman....

Maga az átirat valóban vicces, ötletes nem tagadom, de meg kellett volna hagyni egys jó kis youtube videónak A látványtervező viszont kitett magáért, Charlize Theron is nagyot alakított.
Kristen Stewarttól sajnos még mindig borsózik a hátam. Azonban a film végére rájöttem valamire. Elkezdtem felnézni rá. Ugyanis ez a színésznek teljesen pocsék szegény lány elhitte magáról, hogy ő jó szinésznő, hitt magában. És lőn, szemernyi tehetség nélkül ért el világhírnevet, dollármilliókat, szakmai (?) megbecsülést....jó példa, hogy csak hinnünk kell önmagunkban.

Íme....

..egy tőlem sokkal okosabb ember véleménye az előző posztomhoz kapcsolódva, aki előtt mélyen meghajtom a fejem:

http://komlomedia.wordpress.com/2011/09/25/miert-nem-oktatnak-az-iskolak/

A big shit

Én igazából minidg is szerettem iskolába járni. Nem nagyon emlékszem olyan alkalomra, amikor betegséget szinleltem volna, csak hogy elkerüljem a sulit. Persze volt időszak, amikor nem akarodzott menni, de odáig soha nem jutottam. Nem meglepő, hogy jól éreztem magam, hiszen mindg az ,,élvonalba", a jó tanuló gyerekek közé tartoztam. akiket dicsérnek, akikkel példálóznak. Sikerrel is vettem az akadályokat, még a jónevű főiskolán is szép ösztöndíjat kaptam a havi átlagaim után. Soha nem gondoltam úgy, hogy magolnék, hiszen nem bebifláztam a számomra értehetelne dolgokat, hanem memorizáltam és értettem.

Főiskola után kialakult bennem egy még bizonytalan érzés, hogy köszönöm, nekem elég volt, nekem nem kell több papír, majd akkor tanulok tovább, ha úgy érzem, hogy valóban érdemes, nem pedig azért, hogy begyűjtsek egy újabb oklevelet. Majd szép lassan megfogalmazódott a véleményem a magyar oktatási rendszerről. Körülnéztem, és azt láttam, hogy az én okos, jól teljesítő barátnőim mindegyike ,,szenved" a megfelelési kényszertől. Ki ilyen, ki olyan mértékben, de mindenkiben benne van. Hogy mindenki hamar kapott állást, halad előre a munkaerőpiacon, de senki sem elégedett, vagy boldog azzal, amit heti 40órában csinál. Hiába gondolkozok, de senki nem jut eszembe, akinek a munkája valóban hozzá tenne az életéhez, többé válna általa. Itt pedig nem az anyagiakra és a materiális előnyökre gondolok. Igazából mindenki csinálja tovább azt amit eddig, csak most nem az iskolapadban, hanem esetleg íróasztal mögött: próbál megfelelni, 120%-ot nyújtani és elhitetni magával, hogy ez megéri. Hoppp, eszembe jutott egy barátnőm, aki kivétel. De Ő valóban kivétel, talán ezért is áll olyan közel hozzám :)

A napokban elolvastam Vekerdy Érzelmi biztonság c. könyvét. Nem először találkoztam ezzel a véleménnyel, amit ő képvisel, és amivel én is száz százalékig egyetértek. Hiszen rólem is szól. Felismerem saját múltam benne. 

Anyukám mesélte, hogy valahol első, második osztály környékén, az addig érdeklődőd és mindent tudni akaró lányából hirtelen valami elveszett. Amíg az óvodában bejárkáltam a logopédushoz, kikövetelve, hogy foglalkozzanak velem is, így megtanultam olvasni, és nyaggattam anyáékat, hogy tanítsanak meg számolni, összeadni, kivonni, addig az iskolában ez megváltozott. Ahol adva lett volna a sok lehetőség, ahol tanulhattam volna, ott már nem érdekelt. Eltűnt a tudásvágy. Az érdeklődés. Mert ezt teszi a magyar oktatási rendszer a gyerekekkel. Megöli az őszinte, zsigeri érdeklődést. Ha a gyerek alkalmazkodó, mint én is voltam/vagyok, akkor jól fog teljesíteni, mert meg akar felelni a környezetének, az ,,okos" felnőtteknek. Ha kevésbé az, ha rebellis, akkor megkezdődik az ördögi kör, ahol minden és mindenki azt bizonyítja számára, hogy ő nem elég jó, hogy értéktelen. Amit szegény előbb-utóbb el is hisz. 

Emlékszem, az első fekete pontomat jól eldugtam az ágynemű tartóba, talán soha nem vallottam be....másodikban az első kettes osztályzatomnál - máig emlékszem, szorzótábla, talán nyolcas - bőgtem az osztályteremben, mint egy szamár. Hogy ezek mekkora traumákat okoztak anno az is mutatja, hogy a mai napig emlékszem rájuk. 

Rengeteget tudnék még írni erről, talán fogok is még, ami biztos: a magyar oktatási rendszer egy nagy kaka.

Ezmegaz

Előfordulhat, hogy odafent is olvassák a blogomat, mert a legutóbbi nyavalygásom óta alig esik, hétágra süt a nap és csodás időnk van. Csak így tovább....

Tegnap megnéztük a Batman filmet a moziban.....mert G.nak születésnapos hete van, és aznap estére ez jutott. Mondtam már, mennyire kőkorszaki itt a módszer? Csak sima jegyet veszel és oda ülsz ahova akarsz. Ergo ha nagyobb társasággal vagy, és nem mész időben, akkor lehet nem lesz egymás mellett hely, vagy az első sorból nézheted a filmet....mint mi tegnap. Aztán az első sorból állhatsz fel a film közepén és mehetsz ki WC-re, mert már nem bírod tovább....mint én tegnap.

A macska visszabeszél. Nem, nem őrültem meg, nem kezdek komoly társalgásokba vele, de amikor valami rosszat csinál és rászólunk, akkor elkezd feleselni, vagyis van egy tipikus feleselős nyávogása. Ami egyébként tök cuki :)

A boltba gazdák által becipelt kuyták 95%-a csivava.....

Vigyázat, panaszáradat következik...

Most jöjjön egy hosszabb bejegyzés arról, miért nem szeretem Brüsszelt...téma: időjárás. Én szóltam...

Milyen jó, hogy pár bejegyzéssel korábban pozitívan nyilatkoztam az esőről, hogy kezdem megszeretni. Az élet valahogy mindig orron koppint, hogy valóban? Tényleg így gondolod, akkor kaphatsz még. Szóval visszavonom. Elegem van. Rohadtul elegem van az esőből és a 20fokból. Hogy nem telik el nap nélküle, még ha tiszta időre is ébredünk. Elegem van, hogy nem tudok elmenni egyet sétálni a nélkül, hogy ne kezdjen el esni az eső, abból is az a fajta, amikor esernyőre nicns szükség, mert annyira nem esik, de valami mégis kell a fejed felé, ezért egy hosszú sálat tekerek a fejemre, amitől úgy nézek ki, mint egy elcseszett muszlim. 

Elegem van, hogy nem tudom hordani JÚLIUSBAN a napszemüvegemet, kicsit kifeküdni és élvezni a napsütést, neadjisten flip-flopot és rövidnadrágot hordani. Elegem van, hogy nem tudom felvenni a nyári dolgaimat, mert itt folyamatosan rohadt 15-20fok van, és a hosszúnadrág, zárt cipő, dzseki, sál elengedhetetlen. 

Elegem van hogy elegem van ebből, és útálom a brüsszeli nyarat. Fúj.

Beköltöztünk

Igen, beköltöztünk. *sóhaj*

Maga a költözés 30.án zajlott, szinte fél nap alatt. G. és barátai pikk-pakk mindent felpakoltak, majd itt le a teherautóról. Mivel én déltől dolgoztam aznap, a bútorokat G. rendezte el a lakásban, és furcsa módon semmin nem akartam változtatni. A kidobozolást is lassan befejezzük, a fontosabb helységek már régen készen vannak. Még a két dolgozószoba és néhány bútor, illetve dekoráció beszerzése maradt hátra. 

Szeretjük, nagyon. Már az első este olyan mélyen alaudtunk, mint szerintem a másik albérletben egyszer sem. Csend van és nyugalom. És kert terasszal!!!! Még a macska is olyan, mintha kicseréltk volna. (miután a költözés napján sikerült előcsalogatnom a konyhaszekrény alól az egész napi ott tartózkodás után :) )

Amikor pár napja a teraszon ülve szemléltük a nyári zivatart, ahogy az esőcseppek visszapattantak a földről és ahogy lefolytak a levelekről, akkor azért kerek volt a világ.

A kerületnek ninc jó híre, ha utánaolvasol szerepel azon kerületek között, amiket inkább kerülj el Brüsszelben :), de a  környékkel midnen rendben van. Olyasmi, mint Budapesten a 8. vagy 9. kerület, aminek rossz a híre, de vannak jó részei. Olyan egyébként, mintha nem is Belgiumban laknánk, mert nagyon sok az arab, török, fekete, ebből kifolyólag pedig az ilyen jellegű boltok, piacok. Meglepő módon nekem eddig nagyon jó a benyomásom, szeretem a környéket. Mondjuk este, sötétben még nem sétálgattam kint egyedül, de lehet nem is kellene. Sétatávolságon belül szinte minden megtalálható, már csak azt kell felfedeznem merre fogok itt futni. Azt hiszem erre holnap sort is kerítek.

Gyerekek

Tegnap ,,gyerekes" napom volt. 

Reggel munkába menet a villamosra felszállt egy magyar család, fiatal papa, mama és 5éves kisfiú. Nem akartam felfedni, hogy földik vagyunk, mert a szülők nem voltak túl bizalomgerjesztőek, azonban amikor arról értekeztek, hogy vajon hol is kell leszállniuk, és nincs náluk a térkép, akkor nem bírta tovább a lelkiiismeretem és elővettem a sajátomat. Erre az anyuka szólt a kisfiúnak, hogy ne makar-e magarul beszélgetni, akinek nem is kellett kétszer mondani és végigcsicseregtük az utat. Tényleg tündéri, érdeklődő, szőke hajú, hatalmas kékszemű fiúcska volt. Ahogy a szülők megnyilvánultak vele szemben, de főleg az apuka, az viszont felháborító volt. Mert ugye a gyerek sokat beszél, néha ugyanazt megkérdezi, amit 10perccel korábban, eleven és felteszi a sáros lábát a villamos falára, ahol sárnyomot hagy. A szülők reakciója erre: látod mit csináltál, le sem lehete takarítani, miért beszélsz annyit, most már maradj csöndben, ne idegesíts. Amikor az apuka megkérdezte, hogy nem szeretném-e egy napra a gyereket, és elkezdte ecsetelni, hogy mennyire idegesítő egész nap elviselni, miközben a szegény gyerek az ölében hallgatott, akkor csak döbbenten ültem. És ahogy most írok erről szorongatja a torkomat a sírás, hogy én is hogy lehettem olyan gyáva, hogy nem mondtam semmit, hogy csak csendben türtem, nem nyitottam ki a a számat. Most már ezeregy verzió jut eszembe, hogy mit kellett volna modnanom, de a volnával nem sokra megyek. Dühös vagyok magamra....

A szülőkről lerítt, hogy nem túl okos emberek (és itt nem arra gondolok, hogy van-e diplomájuk), az apuka pedig a hülye vagyok, de azt hiszem magamról, hogy mindent tudok, vagyis az egyik legrosszabb tipus. Amikor leszálltak eltűnt az arcomról a mosoly, és szomorúan bámultam ki a fejemből. Sajnáltam ezt a csöppséget, akibe valószínűleg egy életre beleverik, hogy milyen hülye, felesleges és idegesítő, aki mindig rosszat csinál és minden az ő hibája. Nehéz lesz ettől a stigmától szabadulnia. Istenem, hogy miért kell midnenkinek gyereket vállalnia????

A másik, ami napközben felhúzott, hogy miért kell az anyukáknak kisgyerekkel shoppingolni járniuk? Természetesen van olyan szituáció, amikor már szükség van valamire, mondjuk egy új ruhára és nicns kire hagyni a gyereket, így muszáj elmenni, de én nem erre gondolok. Hanem azokra az anyukákra, akik csak nézelődnek, mennek egy kört, vásárolgatnak, és mindeközben rángatják maguk után a gyereküket. Aki persze mindent megfogna, mindenhova felugrálna, amiért természetesen ő van ledorgálva, hogy miért olyan rossz. Hát azért, mert az anyja egy önző idióta, azért.

Mi az abszolút optimizmus?

Brüsszelben kovászos ubrokát készíteni és bízni abban, hogy jó is lesz.


Valóság: (ma reggeli)

Érdekes..

... érzések kerítenek hatalmukban az utóbbi fél évben. Néha gyengének és értéktelennek érzem magam, aztán erősnek és céltudatosnak. Az utóbbi időben leginkább az erős én kerekdik felül, azt hiszem megerrősített ez az elmúlt egy - fél év.

Szeretném ha végre teljesen körvonalazódna bennem a második tetoválásom, mert már alig várom, hogy magamra varrassam.

Hm...

KM-ék pedig kezdenek egyre inkább felbosszantani, mert sorra derülnek ki előttem olyan dolgok, amik nem  pozitív irányba döntik a mérleget. Az világos, hogy lassan el kell kezdenem újra állásokra jelentkeznem. Mindenestere az 1hónap múlva esedékes megbeszélésre, hogy megkapom-e a magasabb pozicíót és fizetést, keményen fel fogok készülni.

Up-date: tegnap megkaptam a júniusi fizetés papíromat. Nem stimmelt sem a ledolgozott órák száma, sem az összeg. Többet dolgoztam a hónapban a szerződésben rögzítettnél, és a papír szerint ezt csak 50%-ban fizették. Írtam a főnökömnek, hogy ez helyes-e, hogy a túlórát így fizetik, a válasz: igen. WTF????????????

Most vár rám pár kör, vagy a főnökömnél, vagy a megfelelő érdekvédő szervezetnél. Vagy is-is.

Up-date2: A főnököm szerint ez a belga törvény, ez így van és pont. Ezt kétlem, mert G. szerint pont, hogy 150%-ban kellene fizetniük a túlórát (szerződésen felüli munkaórákat), úgyhogy holnap ennek utánajárok.  Még ha igaza is van, mit gondolt ki vagyok én, Teréz anya, hogy 50%-os fizuért fogok nekik többet dolgozni. Bitch, fucking bitch.
Egyébként kezdek hálás lenni, hogy ez a szituáció adódott, mert tökéletesen rávilágít ismét a naivságomra, és hanyagságomra, hogy ismeretlenekben megbízok, mert azt hiszem, hoyg a világ szép és jó hely. Merthogy én korrekt vagyok, akkor velem is azok lesznek. Szóval okosan elvárom a bikától, hogy ne támadjon meg, csak azért, mert vegetáriánus vagyok. Ennek vége, ideje képbe kerülni a jogaimmal és nem engedni, hogy átvágjanak a palánkon, mert kedves és naiv vagyok. Hello öntudatos én, azt hiszem kezdek felnőni.