Fej vagy írás

Mindenki örült, és irigykedett, hogy egy hosszú hétvégét fog eltölteni a szerelmesek városában a vőlegényével. Nagy mosollyal faggatták a programokról, tervekről miközben nagyokat sóhajtoztak és romantikus történeteket szőttek a fejükben. 

A lány nehéz szívvel indult útnak. Megkérte a férfit, hogy a hétvégén ne gondoljon rá. 

Tudta, hogy szép négy nap előtt áll, hiszen azzal az emberrel tölti, akit szeret, és azt is tudta, hogy választ kell kapnia a kérdésre: milyen módon szereti ezt a férfit, a vőlegényét, akivel négy boldog évet töltött együtt.

Figyelnie fog a szívére, mert ez a legfontosabb. Belülről mindig a jó súg. Sajnos manapság az emberek nem akarnak, nem tudnak, vagy nem mernek a szívükre hallgatni. 

A kisgyereket teljes mértékben a szíve, ösztönei vezérlik. Őszinte, érdekek nélküli. Ahogy cseperedik egyre többet kell az eszét használnia. Elkezd minél inkább a fejében lévő szervre hallgatni. Így nevelik, így szocializálják. Mire felnő, elfelejti, hogy legbelül van egy hang, ami mindig megmondaná a helyes választ a kérdéseire, a kételyeire...ha hallgatna rá. Ha meghallaná.

Fordulat ?!

,,Elég erős vagy ahhoz, hogy meghozd a döntést?" - kérdezte a férfi.

A nő elszomorodott, és hirtelen dühöt érzett, amiért a másik visszarángatta a Földre, és feltette a teljesen logikus kérdést, amire igyekezet nem gondolni.

Az elmúlt négy napban sodródott az eseményekkel, lubickolt az előtte soha nem tapasztalt érzésben. Nem gondolt a jövőre, nem merült fel benne lehetőségként, hogy esetleg az ismeretlen ismerőssel folytatná, hátat fordítva az addigi életének. Az elején azt hitte, hogy barátok lehetnek. Még egy strigula a tézis mellé, mely szerint férfi és nő csak szex után lehetnek barátok. Naivan azt képzelte, hogy tovább tudja folytatni az életét, mely kibővül ezzel az ismeretséggel. 

A férfi kérdése döbbentette rá, hogy ez így nem fog menni. Választania kell. Ha pedig visszatér a régi életéhez, akkor teljesen meg kell szakítania a kapcsolatát a férfival. 

Másnap reggel egy e-mail várta a postaládájában. A férfi leírta az érzéseit, hogy tudja, érzi, ő élete asszonya, felesége, szerelme. A nőt az őszinte és mély szavak nagyon mélyen érintették. Szerencsére egyedül volt az irodában, mert nem tudott ülve maradni, fel s alá kezdett járkálni és törte a fejét. A sírás kerülgette. 

Hatalmas apróság

Ültek a kávézó egyik sarkában. Amikor együtt voltak az idő úgy telt el, hogy észre sem vették. A homokóra szemcséi megálltak, és nem folytak tovább. 

,,Jól vagy?" - kérdezte a férfi.

,,Igen, csak fáradt vagyok....haza akarok menni aludni.."

,, Én is aludni akarok..."

,,...veled" - mondták teljesen egyszerre. 

Meghökkentek, a lány pedig azt gondolta, hogy ezt nem hiszi el, ilyen nincs, hol a kamera....nevettek.

Coelho - Tizenegy perc

,,Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.
És egyedül érezte magát.
És azt gondolta: ,,Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem.”
A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett.
A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta barátnőinak, akik azt mondták: ,,Neked aztán mindened megvan.” De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki, és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.
a madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. ,,Miért jöttél?”- kérdezte a halált.
,, Hogy újra együtt repülhess a madaraddal.”- felelte a halál. ,, Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.”

Életutak

Megdöbbentő, hogy mennyire más életútjuk volt eddig, milyen más környezetből jöttek, most pedig, amikor találkoztak, mégis mennyire hasonlóak voltak.

A férfi boldogtalan volt. Érdekes, fájdalmakkal teli évek álltak mögötte. A lány soha nem találkozott még ennyire különleges emberrel. A férfi boldog volt, amikor a lánnyal lehetett. 

A lánynak tipikus, szerencsés életút jutott. Ő mégis érezte, hogy hiányzik valami. Két éve próbálta megtalálni a helyét a világban. Kereste, de nem találta. Ez sok fájdalmat okozott neki, de nem adta fel. Sok jó ember állt mellette, akik támogatták, segítették. 

Mindketten hittek a spiritualitásban. Ugyanúgy gondolkoztak az életről, párkapcsolatról, vallásról. Mindketten imádtak fényképezni, a természetben sétálni, új embereket megismerni. Embereken segíteni. 

Állathangokat utánozni vagy kiskutyaként a másikat szaglászni és az arcát végignyalni. Mindkettőben élt egy kisgyerek, aki rácsodálkozott a világra, örült az apróságoknak és néha bolondságokat művelt. Ezt egyikőjük sem akarta elveszíteni.

Kezdődik. Kezdődik ?

Másnap, szó szerint másnap volt. A lány lemondta a betervezett kirándulást a barátnőkkel. Együtt töltötték az egész napot. Főztek, beszélgettek, és szerették egymást sokszor és nagyon.

A lány a konyhapultra fészkelte fel magát a férfi köntösében. ,,Klónozni szeretnélek" - mondta a fiú.

Munkaidőben a lehetőségekhez mérten folyamatosan cseteltek. Minden nap együtt kávéztak. Egy helyen dolgoztak szinte fél éven keresztül, és mégsem találkoztak. Ahhoz egy sztrájk és egy buszmegálló kellett. Vagy a csillagok együttállása.

Egy lépés az ismeretlenbe

Nem tetszett neki a brüsszeli karácsonyi vásár. Inkább emlékeztette bóvli búcsúra, mint meghitt hangulatú ünnepi vásárra. Az óriáskerékre azért felszálltak és megkóstolták a forralt bort. Figyelte a tegnap megismert idegent és a csodaszép, ámde fiatal barátnőjét. Tudta, hogy a lány furának találja srácot, ami nem csoda, hiszen eléggé csodabogár volt. De ő kedvelte a fura, különc alakokat. Vagyis ezt a fajtájukat. Odakint felüdülés volt a sok csinovnyik után. Így a terve, hogy összehozza őket, nem sikerült. Hiába kérdezte a férfi előző este, hogy nincsen-e egy, a lányhoz hasonló, mégis szabad barátnője, ez nem jött be.

Jól érezték magukat. A belga sör veszélyes: finom, csábító, de alattomosan hátulról támad, mert nem érzi az ember a magas alkoholtartalmat. A lány mániája, hogy ha a társaság már eléggé alkoholos befolyásoltság alatt áll, előjön a játszunk felelsz vagy merszet kártyával, a mersz része nélkül. Szerette az ilyenkor előjövő mélyebb témákat, ami mindig többet mondott el a másik emberről, mint egy felszínes hogyvagymivan beszélgetés. 

Miközben a lány barátnője a mosdóban volt, a férfi feltette neki a kérdést: ,, Meg tudsz csókolni más férfit is úgy, mint a vőlegényedet?" Gondolkodás nélkül rávágta, hogy igen, ami nem érhette meglepetésként a férfit, hiszen erről az előző esti találkozásukon már beszéltek. Egyikük sem pártolta a monogámiát. A lányban ez a vélemény csak az utóbbi időben kristályosodott ki, és még fogalma sem volt, hogy fogja ezt elmondani a vőlegényének. Mert tudnia kell, ebben biztos volt. Őt nem zavarta volna, ha a párja megkíván más nőt, és átadja magát az érzéseinek. Ez csak kémia. Sokan letagadják, nem merik maguknak sem bevallani, hogy olykor-olykor vonzónak találnak a párjukon kívül mást is, pedig ez nagyon is természetes. Ő nem akart hazugságban élni. Szabad akart lenni. 

A férfi megcsókolta. A lány hagyta. Finom, puha ajkai voltak.

Az este további puzzle darabkáit az alattomos belga sörök miatt nehéz összerakni. Hazaindultak, ugyanazzal a metroval mentek. A lánynak át kellett szállnia, a férfi is leszállt vele, és sokáig beszélgettek, a metrok pedig jöttek-mentek. 

A férfi lakására ki tudja miért ment fel...a jó társaság, beszélgetés, a magány miatt? A tudatában nem szerepelt a szex verziója, a tudatalatti pedig mélyen hallgat.

A férfi karjaiban aludt el.

Véletlenek nincsenek !?

December eleje volt, a brüsszeli viszonyokhoz képest enyhe idővel. Szerencsére, mert a lány már 20perce állt a buszmegállóban, majd elkezdett besétálni a munkahelyére, mivel közben kiderült, hogy általános sztrájkot hirdetett a tömegközlekedés. Remek. Miközben szedte a lábát figyelte a körülötte lévő arcokat, ahogy mindenki idegesen sietett be a saját kis mókuskerekébe. Meg is jegyezte a kolléganőjének, hogy ez egy igazán elcseszett nap.

Állítólag már járnak a buszok, állt reménykedve a megállóban a pénteki munkanap után. Egy fiú odafordult hozzá, kérdezett valamit franciául. Hiába tanulta ezt a nyelvet a hétvégi tanfolyamokon, aminek a minősége legalább annyira alacsony volt, mint az ára, csuklóból válaszolta, hogy nem beszéli a nyelvet. A srác, vagy inkább férfi átváltott angolra és érdeklődött a mindenkit foglalkoztató dologról: vajon járnak-e a buszok? Beszélgetni kezdtek, először csak általános dolgokról, mint a francia nyelv, a lány nem állta meg, hogy ne szúrjon oda annak nehézsége és még az angoltól is nehezebb kiejtése miatt. A francia nem sértődött meg, sőt tíz perc után már a meditációról, illetve a férfi keleti utazásairól beszélgettek: Indiáról, Nepálról, Kínáról. Gyorsan elrepült fél óra, azok a buszok, amelyekre ők vártak csak nem akartak jönni. A lány kitalálta, hogy inkább hazasétál, a gyakornoki fizetését nem szívesen áldozta volna taxira, azonban a fiú megkérdezte, hogy nem ülnek-e be egy italra valahova. Csak pár percig hezitált, igent mondott a furcsa idegennek, mert kevés olyan ember volt a környezetében, akivel ilyen témákról tudott beszélgetni. Brüsszel az előrejutás és a nyomulás fővárosa, tele materiálisan gondolkodó, az anyagi javakat hajszoló emberrel. 

A lánynak virtuális találkozója volt a tőle sok száz kilométerre élő barátnőjével, de azt gondolta, időben hazaér. Nem sikerült.

Mindenféle témáról beszélgettek, hamar kiderült, hogy nagyon hasonlóan vélekednek az életről, ami eléggé eltér a nagy átlagtól. A lány mesélt a kapcsolatáról, terveiről, hogy Új-Zélandra szeretnének menni a vőlegényével, a brüsszeli életéről. A férfi éppen Kínába készült, ki szeretett volna költözni egy kedves barátjához.

A fiú ránézett és azt kérdezte:,,Miért érzed magad magányosnak?" A lány megdöbbent. mert egyrészt nagyon magányosnak érezte magát kint, de erről nem beszélt neki, másrészt az egyik legjobb barátnője szinte ugyanezt a kérdést tette fel neki nem is olyan régen. A szeme megtelt könnyel, de csak nem fog sírni egy bárban...kiment a mosdóba.

Talán csak a két belga sörtől, talán mástól, de amikor belenézett a fiú szemébe, fülébe csengtek annak pár perce elhangzott szavai: ,, Olyan mély a szemed." Ő is ugyanezt érezte. Sokkal mélyebbre látott a férfi retináinál. 

Elköszönéskor megölelte, otthon pedig hihetetlenkedve mesélte a barátnőjének a találkozást. Tudta, hogy nem először találkoztak, hogy nem véletlenül, és azt érezte, hogy rátalált a tanítójára, arra, akit már olyan régen keresett. Vagy ő talált rá. Tudta, hogy barátként fontos szerepe lesz az életében. 

A fiúnak hazafele potyogtak a könnyei.

Egyszer volt, hol nem volt

Nem is tudom hol kezdjem. Ha belegondolok, a mesék mindig in medias res-szel kezdődnek, vagyis belecsapnak a lecsóba. Pedig a jelenem nagyban a múltam függvénye. A cselekedeteimet, döntéseimet meghatározza az elmúlt 27 év.

Huszonhét év. Van, akinek soknak, van akinek kevésnek tűnik. Nekem épp elég. Szeretem a korom. Néha műfelháborodok azért, de igazából soha nem érdekelt, vagy zavart volna. 

Huszonhét év. Kilencezer-nyolcszáz-ötvenöt nap. (milyen kevésnek tűnik).

Egy óvoda, három iskola.

Egy falu, négy város. 

Könnyek, nevetések, összeveszések, kibékülések, utazások, fényképek.

Emlékek. 

Barátok. Szerelmek. Kalandok.

Nagy találkozások, rácsodálkozások, tervek, koktélkeverések, másnaposságok.

Élet.