Még mindig oktatás

Ha valaki nem ismeri, akkor magát az oldalt is ajánlom, nekem nagy kedvencem, ez az interjú pedig......na, olvassátok:
http://antalvali.com/hirek/vekerdy-az-allam-a-diktaturak-iskolaiban-foszereplo.html

Második uh - nyuszilesben

Megnéztük a nyuszit. Nagy és szépséges. Két kéz, két láb, tíz ujj, szervek, mind-mind pipa. Mondjuk a fülét pont nem tudta megnézni a doki, mert úgy helyezkedett, nálunk ez pedig eléggé ingoványos talaj: mindketten a nagyfülűek csoportját erősítjük. Nem borzasztóan, de ha választani kellene egy átszabandó testrészt, az a fülem lenne. De megbeszéltük, hogy oda se neki, max. megtanul repülni vele.

Méreteket ne várjatok, engem ez a vonal nem érdekel, hogy hány cm ez vagy az. Vagyis érdekel, mert meghallgatom, de egyik fülemen ki, másikon be amíg minden rendben van. Arra emlékszem, hogy a combcsontja az átlagos felett van, így hosszú baba lehet. 

Mondogattam neki már előtte, hogy majd mocorogjon ha benézünk hozzá, mert nagyon szeretnénk már látni, ne féljen, és milyen szófogadó gyerek, csak úgy járt a keze, lába, még a száját is nyitogatta. :))

A konklúzió és a legfontosabb, hogy minden  rendben van. A cisztámat sem találta a doki, szóval vagy csak elbújt vagy felszívódott. 

A tegnapi orrdugulásos nemalvás miatt (reggel 5-7ig abszolváltam 2órát, yaeh) pedig megfigyeltem, hogy tényleg esti nyuszi. Sokkal aktívabb, mint nappal. Erről azért majd el kell vele beszélgetnem ha kibújt, mert én este aludni szeretek.

Lelki sík

Arról már írtam többször is, hogy fizikailag hogyan élem meg a várandósságot, milyen változásokkal jár.

Nem véletlenül hagytam ki a lelki oldalát. Mivel a nyitott a blog, ezért a nagyon személyes dolgoknál mindig hezitálok, hogy mennyit adjak ki, hol a határ, mi az amit meg szeretnék örökíteni, de még jól érzem magam tőle.

Az elsődleges célom a blogírással az emlékek rögzítése, mert akinek nincs esze, legyen notesze ugye. Azonban jól esnek a visszajelzések, a kommentek és van bennem annyi exhibicionizmus, hogy meg szeretném mutatni magam (pont a napokban filozofáltam azon, hogy hova tűnt az exhibicionista kicsi lány, aki gyerekként voltam, aki mindig szerepelt, imádta, ha közönsége van)

Nade témánál maradva. A kezdetekben nekem lelkileg nehezebb volt, mint fizikailag. Először is el kellett fogadnom a tényt, hogy ez a pöttöm most akar jönni. Nem akkor, amikor én mondom, hanem amikor ő. Persze azt hiszem, hogy valahol mélyen én már áldásomat adtam rá, de a végső szó az övé volt. Berobbant. Alattam pedig ismét megremegett a föld és átrendeződött a jövő. Másfél év alatt másodszor nagyon intenzíven. Mindezt pedig én provokáltam, de vicces belegondolni, hogy én mérlegként alapvetően egy bizonytalanságkerülő típus vagyok, aki szereti ha előre látja a dolgok menetét. Vagyis ilyen voltam és valamennyi részem még mindig ilyen. Csak az utóbbi három évben jól kitoltam a határaimat. 

Másodszor, ami nekem még mindig félelmetes a gyerekvállalásban az a felelősség kérdése. Minden idegszáladdal és sejteddel felelős leszel egy másik autonóm lényért. Eddig ha ki akartam ugrani ejtőernyővel, akkor megtehettem nyugodt lelkiismerettel, mert ha meghalok, akkor persze fáj sok embernek, de mégiscsak önmagamnak tartozok elszámolással az életemért. Mostantól nem ugorhatok nyugodt lelkiismerettel. Mindig mérlegelni kell. Valahol elvesztem a szabadságom nagy részét, azt pedig nehezen viselem ha keretek közé szorítanak. Ezen kívül meg vagyok rémülve attól, hogy milyen lelki sérüléseket fogok okozni ennek a kis lénynek. Mert állandó analizálásom lévén látom azt, hogy a szülő-gyerek kapcsolat valahol mindig elcseszett. Nem lehet tökéletesen csinálni, csak elég jól (ugye Bruno). 

Harmadik pedig a már említett bizonytalanság, mégpedig az anyagi bizonytalanság, ami nehezítette (nehezíti) a helyzetet. Alapból nem vagyunk eleresztve mostanában, de nem panaszkodok, mert van szép lakásunk, finomakat eszünk, van mit felvennünk. Azonban az élet is rájátszott erre a kártyára, mert pár hónapja kaptunk egy csekket, ami szerint egy hetes fizetési határidővel (!) be kellett volna fizetnünk az éves gáz és elektromos áram különbözetet. 1600, írdésmondd ezerhatszáz eurot. Nem voltunk boldogok. Nem részletezném, hogy hogyan miért, helyes-e, a lényeg, hogy a helyzet hellyel-közzel megoldódott. Legalábbis megemésztettük (kértünk havi részletfizetést). 

Negyedik nehézség, hogy a G.mal való kapcsolatunkban is adódnak kihívások (melyikben kapcsolatban nem). Ez viszont már az a határ, amiről korábban írtam, ezért nem is részletezem.

Summa summarum az első felében voltak nehéz időszakok. Arról nem is szólva, hogy mindezeket súlyosbítsuk a terhes nő hormonális változásainak köszönhető érzékenységével és hangulatingadozásával. 

Az utóbbi hónapokban azonban teljesen kiegyensúlyozott vagyok. Egyik-másik probléma elmúlt vagy megtanultam őket kezelni. Így most a lebegős fázisban vagyok, ez tényleg nagyon jó periódus. Fizikailag és lelkileg egyaránt. 

Ahogy ficánkol a nyuszi és nő a pocak egyre kézzel foghatóbbá válik az egész csoda ami végbemegy bennem. Igyekszem megélni a jelen szépségeit, de egyre kíváncsibb vagyok Rá.

Szóra sem érdemes

Szeretnék mégis hisztizni egy kicsit, mert az esti orrdugulás kezd az agyamra menni.......árghw,léqw njksfh gnaléjDGHVJadlcmghzgiodhjgokáááááááujiodugidhkjghdfuáááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááfuckkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkáááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá.

Most jobb.

Film&zene ajánló

Nem ígérem, hogy rendszert fogok belőle csinálni, de íme egy dal ajánlat. Szem becsuk, lélek kinyit és hallgat:

On bended knee is no way to be free
lifting up an empty cup I ask silently
that all my destinations will accept the one that's me
so I can breathe

Circles they grow and they swallow people whole
half their lives they say goodnight to wives they'll never know
got a mind full of questions and a teacher in my soul
so it goes...

Don't come closer or I'll have to go
Holding me like gravity are places that pull
If ever there was someone to keep me at home
It would be you...

Everyone I come across in cages they bought
they think of me and my wandering
but I'm never what they thought
got my indignation but I'm pure in all my thoughts
I'm alive...

Wind in my hair, I feel part of everywhere
underneath my being is a road that disappeared
late at night I hear the trees
they're singing with the dead
overhead...

Leave it to me as I find a way to be
consider me a satellite for ever orbiting
I knew all the rules but the rules did not know me
guaranteed...

A filmet is szívből ajánlom.

6-7 hónapja néztem meg először, de most ismét kedvet kaptam hozzá, pedig nálam ritkán fordul elő, hogy ugyanazt a filmet meg szeretném még egyszer nézni.  Énem egy része csomagolna, hogy ugyanazt tegye, amit a film főhőse, ugyanakkor én nem vagyok ennyire bátor, vakmerő...szabad....illetve engem már túlságosan betört a társadalom, a civilizáció. Ahogy pörög a stáblista a képernyőn olyan kérdések merülnek fel bennem, mint Lehet-e az egyén szabad? Élhet-e nyitott elmével, szívvel, és elégedetten manapság? Mennyire volt ez a szabad akarat döntése és mennyire menekülés? Ésatöbbi, ésatöbbi..nézzétek meg!

Félidős állapot(os)

Hölgyeim és Uraim félidőhöz érkeztünk. (3 héttel ezelőtt, de ezt csak csendben jegyzem meg)

Fizikailag egy szemernyi okom nem lehet a panaszra. Az első hónapban ugye mivel nem tudtam, hogy terhes vagyok nagyon sokat mozogtam, dolgoztam. A sporttal a mai napig nem álltam le, inkább kicsit átalakult. A negyedik hónapig futottam, jártam időnként kung-fu-ra. Majd ezt felváltotta a terhes jóga és az itthoni edzések Rékával. 

A reggeli rosszullétek teljesen elkerültek, yuppi. Természetesen voltak és vannak az állapottal járó apró kellemetlenségek, például az utóbbi hónapokban esténként bedugul az orrom. A 6.hónapba lépve a sörhas elkezdett átalakulni igazi terhes hassá, jól megugrott a növekedés, ami azzal járt, hogy először csak esténként fájt a méhem alja, majd már napközben is a helyváltoztatásra, köhögésre, tüsszentésre. Elmentem egy oszteopatához (nem tudom hogy van magyarul, a csontkovácsot találtam fordításnak, de attól szerintem messze van), aki egy órás kezelés alatt úgy rendberakott, hogy a fájdalom mostanra teljesen megszűnt. A derekam a gyenge pontom még, be kell szereznem egy szoptatós párnát alváshoz, mert arra kelek fel néha, hogy leszakad a derekam. 

A pocak most már kerekedik, de a kisebbekhez tartozik. Már látszik, de amikor megkérdezik, hogy hányadik hónap, akkor kivétel nélkül meglepődnek, hogy ahhoz képest pici. Azt hiszem ennek az az oka, hogy magas vagyok széles csípővel, van helye a bébinek, illetve a sport miatt ha nem is 6-pack, de azért van ott izomszövet, ami ugye kevésbé tágul. Az uh szerint minden ok, én pedig szeretem a kis nyuszi-lak-ot :)

A bébi is jól van, nemsokára jön a második nagy uh, ahol megleshetjük. Pár hete már nagyon intenzíven érezhető, amikor mocorog, azt hiszem csatlakozom azok táborához, akik azt mondják, hogy ez a legjobb időszak. A világon a legszebb és legbizarrabb érzés, hogy egy élőlény mozog benned. Éjszaka a legaktívabb, 11körül mindig kirúgja a ház oldalát :-D

Munkakeresés Brüsszelben - hasznos infók

Összeszedtem pár információt hátha valaki erre téved és hasznos lehet. 

Ha Brüsszelben munkanélküli vagy és rendelkezel már minimum egy belga munkaviszonnyal (EU-s intézmény nem számít!), akkor regisztrálnod kell az Actiris-nél, mint aktív munkakereső. (ezt akkor is megteheted ha nem teljes munkaidős, hanem részmunkaidős állásod van)

http://imtb.actiris.be/Pages/Default.aspx

Ők segítenek munkát találni, de a munkanélküli segélyt nem ők intézik (az utóbbi az ONEM és az FGTB/CAPAC dolga)

- behívnak kötelező eligazításokra, ahol elmagyarázzák hogyan működik a szociális rendszer, személyesen is meg kell jelenni, ahol átnézik a CV-det, ellátnak hasznos tanácsokkal

- tanfolyamokat szerveznek (nyelvi, informatikai, egyéb szakmai képzéseket)

- rajtuk keresztül lehet jelentkezni arra a tanfolyamra, ahova jelenleg én is járok (http://www.bruxellesformation.be/)

- minden franciául vagy flamandul folyik (!!) és kerületenként vannak irodáik. Értelemszerűen a lakóhelyed szerintit kell választani.

Le Chèque Langue

Akár három idegen nyelvet is tanulhat a munkakereső ingyen (vagy nagyon minimális áron). Úgynevezett ,,nyelvi csekket" (Le Chèque Langue) lehet igényelni. Ennek két formája létezik:

- Le Chèque Language - Projet Professionnel: második vagy harmadik idegen nyelv tanulására szolgál. Mivel nekem az Aciris-nál franciául vezetik a dossziémat, ezért ebben a formában nem tanulhatok franciául. Választhatom viszont a flamandot vagy az angolt. Apropo lehet visszavonom az előző mondatomat, mert a tájékoztatót olvasva én jelenleg erre járok, nem is értem. Nem látom át teljesen ezt a rendszert, illetve mondanak azért itt is össze-vissza infókat. A lényeg, hogy ilyen van, juhu (erről bővebb infót adnak a 025051197 -es belga telefonszámon)

- Le Chèque Langue - Job: ha munkát kapsz egy belga cégnél, ahol követelmény az angol/német vagy francia, amit te egy szinten beszélsz, de fejlesztésre szorulsz, na ezt ebben az esetben lehet igényelni. (erről bővebb infót adnak a 028004242 -es belga telefonszámon)

Ezeket a csekkeket az Actiris irodájában kapod meg, illetve adnak egy listát is a felhasználható nyelviskolák nevéről, elérhetőségéről. Neked kell ezek közül választani, felkeresni őket, beiratkozni.

Le Le Chèque TIC Projet Professionnel

A nyelvi csekkhez hasonlóan működik, ezzel mindenféle számítógépes szoftverhasználatot lehet tanulni (Office-tól kezdve a szerkesztő programokig).

Szakmai képzések:

Ha valaki a saját szakmáján belül szeretné magát továbbképezni, vagy akár új szakmát tanulni, akkor erre is lehetősége van. 

Elektronikusan itt minden képzés megtalálható: http://www.dorifor.be/

Személyesen pedig a Bruxelles Formation épületében működik egy iroda (Carrefour a neve - nem összetévesztendő az áruházlánccal), ahol nagyon profin mappákba rendezve, szakmánként, területenként lebontva minden megtalálható.

Tanulságos tanfolyam...munkakeresőként Brüsszelben

Sok szempontból hasznos ez a francia tanfolyam:

Amikor találkozol veled hasonló cipőben járó emberekkel, akik szintén külföldiek itt, szintén szenvednek a munkakereséssel, akkor kicsit naposabban látod a saját helyzetedet. Rájössz, hogy nem csak neked nehéz. Sőt, van akinek még nehezebb. Mindezeket persze az eszemmel tudtam, de átélni ismét egészen más. Az ember pedig így működik: más nehézsége feledteti vagy enyhíti a sajátját, mert akaratlanul is hasonlítjuk önmagunkat másokhoz. 

Rengeteg új infóval gazdagodtam. A nyelvtanulás mellett a tanfolyam célja, hogy segítsen a munkakeresésben, így sok hasznos tudással lát el. Ha mindezt egy évvel ezelőtt tudom már nem itt tartanék. Írok erről majd egy külön bejegyzést, hátha valaki erre téved akinek hasznára válhat.

Nem csak a francia tudást fejleszti, hanem a különböző nemzetiségű emberek megértését is. Értem ezalatt azt, hogy egyszerűen nem értem, amikor pl. a pakisztáni srác franciául beszél, vagy a nigériai nő is problémás. Még egy sima Salut (szia) meghallása sem egyszerű. 

Nekem is többet kell beszélnem, mert látom, hogy mekkora a különbség az aktív és a passzív tudásom között.

Sok időmet és energiámat elvonja, de élvezem. Szeretem a francia nyelvet. Régen valamilyen oknál fogva (akkor nem volt semmilyen motiváció vagy indok, csak egy érzés) a bakancslistámon szerepelt, hogy egyszer megtanulok majd franciául. Felemelő érzés ezen dolgozni és érezni, hogy fejlődök. 

Mondjuk amikor az olasz srác megjegyezte az órán, hogy milyen nehéz, hogy a hasonló szavakat másképp ejtik a két nyelvben, akkor egyrészt megjelent egy lekicsinylő-hihetetlenkedő kifejezés az arcomon, másrészt elgondolkoztam azon, hogy vajon milyen lehet egy olyan idegen nyelvet tanulni, ami nagyrészt közel van a saját anyanyelvedhez. Nekünk ugye ez nem nagyon adatik meg.....bár holnap majd beszélek picit a finn férfival....

Sokszínű világ

Elkezdtem ma egy intenzív francia tanfolyamot. Mivel jelenleg nem dolgozok, álláskereső vagyok, az állam nagyon jó lehetőségeket biztosít az elhelyezkedés segítésére nyelvi és szakmai tanfolyamok keretében. Hét hétig fog tartani, és ma reggel kicsit sokkolt, hogy heti öt napon keresztül, mert én azt hittem, hogy csak heti két nap lesz. Sebaj, már nagyon vártam. A tanár ígéretes, szimpatikus, a csoportban 13an vagyunk. 

Valahogy nekem kijut ezekből az érdekes találkozásokból, ami ma sem volt másképp. 

Bementünk a terembe, leültünk az U alakban berendezett asztalokhoz. Észrevettem a jobbomon ülő nőnél egy papírcetlit, elkezdtem vele beszélgetni, és pillanatok alatt az derül ki, hogy: ő is magyar. Ugyanaz a keresztneve, mint nekem (ami egy elég ritka magyar név, egy kezemen meg tudom számolni hány ilyen nevű ismerősöm van az elmúlt 28évből). Ugyanabból a megyéből származunk. A családneve pedig megegyezik annak a falunak a nevével, ahonnan származom. Véletlen? :)

A csoport sokszínűsége miatt is szeretek elkezdeni egy-egy ilyen kurzust, hiszen a világ minden tájáról származó emberekkel ismerkedhetsz meg. A bemutatkozás során feltűnt, hogy random módon milyen érdekesen ültünk le egymás mellé. Sorolom balról jobbra:

magyar, magyar, lengyel, román, spanyol, egymás mellé került a finn és orosz, ide becsúszott egy nigériai (bár szerintem zseniálisan néz ki egymás mellett a fekete afrikai és a tejfehér orosz nő), filippin, lengyel, majd ismét érdekes: pakisztáni, afgán, brazil. 

Elmerengtem a nemzetiség kérdésén. Mitől vagyok én magyar? Ugyanis magyarnak születtem és az is maradok. Nem fogom magamról lemosni, de nem is fogom a mellemet verni miatta. Számomra ez is egy olyan tulajdonságom, minthogy a hajam szőke vagy, hogy októberben születtem. Egy a sokezer közül. Nehéz megmondani, hogy engem ez miben határoz meg, miben vagyok egy a többi magyarral. Az elmúlt években egyre kevésbé érzem meghatározónak, ugyanakkor egyre letisztultabban látszik. Egy angol költő soha nem fogja úgy megdobogtatni a szívemet, mint Radnóti vagy Ady. A spanyol flamenco soha nem fog annyira mélyen megérinteni, mint a Brüsszel egy kicsiny bárjában felhangzó magyar hegedűszó. Én ezekből érzem azt, hogy hova nyúlnak a gyökereim. Mert hiszek abban, hogy nyitottnak kell lenni a világra, a másságra, az ismeretlenre, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy honnan jöttünk. 

Zene...élet

Ezt nem tudom megunni

Ahogy ma reggel ötödjére hallgattam, eszembe jutott a három hónappal ezelőtti brüsszeli Nemjuci koncert. Egyrészt zseniális volt, soha előtte nem hallottam róluk előtte, de akkor, ott a rajongójukká váltam, másrészt már zabszemmel mentem el. (mellékesen ez már a második koncertje volt, mert 1 hónaposan Quimby-re vittem) A koncert közben azon merengtem, hogy majd pár év múlva ott fog szaladgálni körülöttem, együtt fogunk táncolni, ugrálni és majd le kell szedni a színpadról, ahova természetesen kíváncsiságból felmászik majd.

Ahogy a zenekar frontemberét, Jucit hallgattam és figyeltem, azt éreztem, hogy bárcsak 10%-kal lennék annyira ösztönös és szabad, mint ő. Elképesztő energiái voltak. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy azt szeretném, hogy ez a pici ott bennem szabad lenne. Sokkal jobban örülnék neki, ha egy szabad, boldog hippi válna belőle, mintsem egy mindig makulátlanul kinéző, sikeres, felszínes újvilági rabszolga.

Have a really good day my friends!

Terhesség&könyvek

Olvasok, sokat. Sajnos az utóbbi időben felvettem azt a rossz szokást, hogy mielőtt befejeznék egy könyvet belekezdek egy újba, így sok könyvem hever félig kiolvasatlanul.

Az utóbbi 5hónapban beszereztem sok terhességgel, szüléssel, gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet. Nem könnyű válogatni, mert ez egy ígéretes piac, van minden, ami szem-szájnak ingere. Azt már régen tudtam, hogy nekem Ranschburg Jenő és Vekerdy Tamás nagy etalon ezen a területen, így az ő könyveik jöhetnek bármilyen mennyiségben.

Ranschburg Jenő - Szülők könyve

Vaskos, hasznos olvasmány, nem csalódtam a doktor Úrban. Még csak pdf formátumban van meg (legutóbbi hazautazásom alkalmával rangsorolni kellett, sajnos nem fért a bőröndömbe mind a megvenni kívánt 10könyv ::), de be fogom szerezni a könyvet is. Hosszú időszakot ölel fel, tele okosságokkal, szerintem a következő tíz évben jó társam lesz.

Tőle egyébként még erre fáj a fogam, tudom, nem szokványos olvasmány, de engem nagyon érdekel. 

Popper-Ranschburg-Vekerdy mesterhármas által írt kiskönyvet, a Sorsdöntő találkozásokat azt hiszem ismét el kell olvasnom, mert hiába kezdenék bele fennkölt gondolatokba, hogy miről szól vagy miért tetszett, az nem lenne igaz. Bevallom őszintén, már nem emlékszem rá....

Az Otthonszülés végén hiába van kérdőjel, azért eléggé pro érveket kapunk, amit már a szerzők neve is elárul (az egyikük például Geréb Ágnes). Nem véletlenül került a kosaramba...hogy is fogalmazzak, hogy ne gondoljatok hippinek vagy őrültnek.....szóval nekem nagyon szimpatikus az otthonszülés gondolata. Talán majd írok erről is egy külön bejegyzést, mert a magyar ismerőseim 98%-ának ráncok jelennek meg a homlokán amint ezt szóba hozom. A második mondatuk pedig mindig az ,,Ok, de mi van ha..." 

Palotás Petra könyve meglepetésként érkezett, az első könyv volt, amit elolvastam miután napvilágra került a hír. Aranyos történeteket tartalmaz családokról, szülőkké váló párokról. Emlékszem, hogy ültem a buszon, elkezdtem olvasni, és az első sor után elkezdte szorongatni a torkomat a sírás. Megrémülve bezártam, és vártam pár percet, hogy megnyugodjak. Ez volt a teszt, majd vérvétel utáni másik bizonyíték, hogy állapotos vagyok :)

A Lelki köldökzsinór  nagy hatással volt rám. Két részből áll, az első tudományos, ahol kísérletekkel, számokkal támasztják alá, hogy az emberre már magzati korban mennyi minden külső tényező (lelki is) hatással van. A másodikban az anya-magzat kapcsolatanalízisen részt vett anyukák mesélik el élményeiket, tapasztalataikat. Én az első felét nagyon élveztem, de a második nekem kicsit sok volt. A sokadik történet után kezdett kicsit belemagyarázós érzésem lenni, hogy ezek a gyerekek mind átlagon felülien ügyesek, okosak, különlegesek. Ennek ellenére felkerestem a könyv íróját, mert érdekelt a módszer, szívesen kipróbáltam volna. Ő nagyon kedves és készséges volt, a probléma csak az anyagiaknál merült. Aranyárban mérik, ez nekünk most nem fér(t) bele.

Vida Ágnes könyvét, a Babapszichológiát egy szintén várandós barátnőm küldte át. A Szülők könyve mellett ezt fogom még beszerezni és forgatni. Lineárisan halad előre az időben, mikor hogyan fejlődik a baba. Kifejezetten tetszik benne, hogy nem arról ír, hogy egy gyereknek mikor mit kell csinálni, hogyan kell viselkednie, hanem sokkal árnyaltabban ír erről, ahogy szerintem az élet is az. Viszont azt sem felejti el megemlíteni, hogy mi az a határ, amikor már érdemes orvoshoz fordulni ha egy képesség bizonyos korig nem fejlődik ki.

A sok tudományos és pszichológiai könyv között felüdülés volt olvasni a Hogyan ne legyünk tökéletes anyák c. könyvet. Az író sziporkázik, én konkrétan hangosan röhögtem. Viccesen ad jó tippeket és veszi le a terhet a vállunkról, hogy nem kell annyira véresen komolyan venni  mindezt. Egyes részekkel nem tudtam azonosulni (kistestvér érkezése vagy mire figyeljünk vitorlázás közben :)), de ezeket átugrottam.

Úgy gondoltam Kriston Intim tornája aktuális (van) lesz. Én ezt a könyvet kötelezővé tenném mondjuk középiskolában. 

A felsorolás végére hagytam a legnagyobb és legfrissebb kedvencemet: Ina May Gaskint. Itt bukkantam rá, majd megnéztem a róla (is) készült dokumentum filmet és azon melegében megrendeltem a könyveit (pontosabban az egyiket pdf-ben szereztem meg, a másik érkezett postán). Egyszerűen imádom. Az általam is favorizált vonalat képviseli, de nem elvakultan és mindenáron. Érvel a szoptatás mellett, de nem ítéli el azokat, akik nem ezt az utat választják. Én odavagyok érte, mindenkinek szívből ajánlom.

A polcomon sorakozik még Bruno Bettelheim, a Mesepszichológia, a Suttogó kötetek (ezeket nem biztos, hogy elolvasom, majd belenézek, de hallottam róla pro és contra véleményeket is) és Gina Ford (ebbe belekezdtem, de már a legelején valami hosszú listával indít, hogy miket kell beszerezni, amitől kicsit megrémültem és becsuktam a könyvet :)

Nektek van valami tuti ajánlásotok?

Hogy hívnak? Megmondom ki vagy...

Miután kiderült, hogy zabszem kislány indulhat a névválasztás. Nem egyszerű feladat, mert nincs titkos favoritom, amit gyerekkorom óta szeretnék a majd egyszer megszületendő gyerekemnek adni, az interneten pedig kiscsillió név közül lehet választani. Kiég tőle az agyam, és valamiért nem áll hozzám közel az olvassuk végig a lehetőségeket, készítsünk listát arról, ami tetszik, majd logikusan válasszuk ki. Valami bennem lázad ez ellen.

Azt tudom, hogy olyan nevet szeretnék, szeretnénk, ami mindhárom nyelven (magyar, francia, angol) biztonsággal kiejthető, passzol a családnévhez és fontos a jelentése is, illetve a valami  plussz. Az utóbbi lehet az én érzésem, hogy ez az, megvan, vagy a kismanó jelzése, hogy ez kell neki.

Eddig két nevet választottunk, egyet én mondtam, egyet G.. Megnéztük a jelentéseiket és nagyon érdekes, hogy vannak közös vonások, illetve a leírások többé-kevésbé ráillettek arra a személyre, aki választotta őket, az egyik rám, a másik G.ra.

Még van időnk, kíváncsi vagyok a végeredményre. Ti hogy csináltátok?

Végül itt egy elemzés az én nevemről egy kis saját kommentárral:

Feladata lehet az otthon és a család segítése és támogatása. Elvárják tőle az otthoni, háziasszonyi szerepbe helyezkedést, amit rendkívül nehezen él meg.  --> soha, senki nem várta el tőlem és szeretek háziasszonykodni 

Mindent elfogad, amennyiben ezt magától teheti, de lezár minden kényszer előtt.--> ez teljes mértékben igaz 

Megvalósíthatja álmait, de csak mint segítő, mint alárendelt.--> meglátjuk. Alapjában véve inkább domináns típus vagyok erős egóval. 

A gyermeke, a partnerei útját egyengeti, ellátja az otthont. Olyan társra van szüksége, akit a hívatásában segíteni és támogatni tud. -->nagyon bízok benne, hogy mindezek mellett azért nekem is van feladatom. Csak ennyiben nem tudnék kiteljesedni. 

Mindig éreznie kell, hogy szükség van rá. --> részben biztos. Van egy olyan érzésem, hogy aki a segítő szakmát választja, azt leginkább önmagáért teszi, mégpedig ezért a mondatért. 

Ha karrierre törekszik, szerettei úgy érzik, cserbenhagyja őket, és magánélete válságba kerülhet. Problémáit az öncélúság és az érzelmi szélsőségességek jelenthetik.  --> mondat első fele nem, második fele nem tudom.

Dal

Cikk

Ez: Egyrészt nálam ugye aktuális és nagyon is érdekes téma, másrészt a kommenteket olvasva még mindig elcsodálkozok azon, hogy az emberek nagy részénél az értelmező olvasási készséggel nagy bajok vannak....

Az is rendben van, ami nincs rendben.

Szerelem

Ha szerelmes vagyok a macskába, és imádom nézni ahogy alszik, szőröstül-bőröstül meg tudnám zabálni, akkor vajon mennyire leszek szerelmes a saját lányomba? :)