Arról, hogy mi a normális...

“Nem mértéke az egészségnek, hogy valaki hogyan alkalmazkodik egy beteg társadalom normáihoz.”  

Jiddu Krishnamurti

(egyébként innen loptam)

Hát..

... 55 szál derékig érő rózsa sokkolóan tud hatni...

Szeretnék...

....a blogon keresztül nagyon BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánni a szerintem egyik leghűségesebb olvasómnak és egyben barátnőmnek (más minek is olvasná a blogot :)), akivel lassan tejóisten le sem írom hány éve ismerjük egymást, kezdetekben egy szobában is laktunk a koliban, de erről inkább a pszichológusomnak mesélnék bővebben, de mivel már azóta eltelt tejóisten de sok év, ő már úúúújassszony, és akinek blogot kellene írnia, mert akkora beszélőkéje van, hogy élvezet lenne olvasni, bár lehet virtuálisan nem jönne át lehengerlő stílusa...Boldog Zsületésnapot!!! (és ezt a hibát most így is hagyom, mert tökéletesen ideillik :)) csóóók

Neked természetesen csak 18 gyertya van rajta ;)

Egyébként

........még olyanok történtek, hogy elkezdtem ismét egy olcsó, sokszereplős francia tanfolyamot. Sokat hezitáltam előtte, hogy befizessem-e, de úgy döntöttem megéri, mert a két hónapos heti 5ször 3óra tanfolyam ára megegyezik egy két alkalmas magántanár árával. Mesélnék róla még bővebben is, de ahogy elkezdődött a tanfolyam, nekem szinte minden nap dolgoznom kellett, így konkrétan 3hét alatt egyszer sikerült elmennem. amit nagyon sajnálok, mert a tanár most fantasztikus, zongorázni lehetne a különbséget a korábbi és e között. Szóval a franciával most eléggé stagnálok, a hosszú munkanapok után erőm nincsen leülni tanulni.

Voltunk G.mal Franciaországban, meglátogattuk az apukáját. Igazából semmi különös nem történt, töltődtünk, finomakat ettünk és ittunk. Az a jelenet vicces volt, amikor a vacsora alkalmával a sajtfogásnál mondták, hogy bátran kóstoljam meg a még érintetlen körformájú camambert. Én bátran neki is kezdtem a szelet vágásának, amikor ahogy a kés a sajthoz ért az asztalnál ülő három francia egyszerre felkiáltott, majd felvilágosítottak, hogy azt úgy kell vágni, mint egy tortát, cikkenként. Jah.

Pár hete hazalátogattam, család, barátok, ismerősök. Beszereztem pár tuti új ruhát, amit itt dupla, vagy tripla annyiért tudnék megvenni. Szinte üres bőrönddel mentem és persze telivel jöttem. Jó volt találkozni veletek, csóóóók.

Pár napja itt hétágra süt a nap, nem is nagyon tudjuk mire vélni. Talán világvége lesz, ez már annak a jele…Tegnap elvonatoztunk a tengerhez. Egész nap süttettük magunkat naptej nélkül persze, de fújt a szél, gondoltuk nagy baj nem lehet, nincs hideg. Tévedtünk. Mind a ketten paprika vörösek vagyunk, a hátam úgy fáj, már nem is emlékszem mikro volt ilyen utoljára. 

KM

Mivel nemrég jártam otthon és a több helyről is megkaptam, hogy nem elég up-to-date a blogom, és nem tudják a sivár életüket mivel feldobni így az esküvő után (no offense, puszi Zsuzsi), akkor tessék:

Egy hónapja dolgozok KM-nél. Elvileg heti 2napot, de az utóbbi hónapban a szabadságok és betegségek miatt elég sokat dolgoztam. Ez pedig abszolút pozitív, egyrészt jól jön a több fizetés, másrészt jobban beleláttam a dolgokba. Hogy pontosan mit is csinálok? Kisebb kavarások után a pontos pozícióm jelenleg Style Advisor, ami 3hónapnyi bizonyítás után átválthat Senior Sales-re. Gyakorlatilag eladó vagyok, ami mivel ez egy drága bolt magába foglalja a vevők, nabocsánat, kliensek kiszolgálását (ruhák próbafülkébe cipelése, kiegészítők ajánlása, esetleg segítség a ruhák kiválasztásánál, stb.) Ezt a részét élvezem is, szeretem kitalálni, hogy mi illene leginkább az az adott ember külsejéhez és személyiségéhez leginkább, eltalálni mire vágyik. Persze a fő cél az ELADÁS, már hogy a fenébe ne. Tehát ha valakinek nem áll jól egy adott ruha, de látom, hogy neki tetszik, ő nagyon szereti és meg akarja venni, akkor nem fogom lebeszélni róla. Például volt egy vevő, aki egy rózsaszín kicsit kislányos ruhát próbált fel, alacsony is volt hozzá, a 40 évéhez kinézett vagy 25évesnek. Próbáltam egy másik ruha irányába terelni a választását, de láttam, hogy neki a pörgő szoknyás rózsaszín tetszik a legjobban, és amikor a véleményemet kérdezte, igazából megerősítést várt. így a kissé aggódó kérdésére, hogy nem néz-e ki túl lolitásan azt válaszoltam, hogy nem. Pedig de. De ha látja ő is a tükörben, akkor minek kérdezi. Alapjában igyekszek segíteni és építő véleményt mondani, jó ruhát választani, de van akin nem lehet segíteni. E van.

Ezen kívül igazból mindenesek vagyunk: biztonsági őrök, takarítók, logisztikusok, stb.

Noha nagyon kemény fizikai munka: egész nap talpon, ruhákat cipelni (sokszor nem 1-2t), rendben tartani a boltot, azért élvezem, mert rohan az idő. Ha lehetne is lábat lógatni, én mindig találok valami elfoglaltságot, mert úgy sokkal gyorsabban telik az idő.

5 munkatársam van. 2 főnök, a shop manager és a helyettese és 3másik Style Advisor. Szerencsére hamar kiderült számomra, hogy ide sem barátkozni fogok járni, legyen meg a jó munkakapcsolat és kész. Jobb is ez így, legalább professzionális tudok maradni, mert nem keverem a barátságot a munkakapcsolattal. Pár hete az egyik kollegámmal, a francia fekete lánnyal pakoltuk ki a beérkezett új ruhákat, amikor meglepetésemre megnyílt és sokmindent elmondott a cégről, leginkább rosszakat, illetve a vezetőt, a főnökünket is eléggé lehúzta. Persze nem vettem készpénznek a szavait, de gondoltam meglátjuk mi lehet az igazság. Azóta persze fordult a kocka, kiderült, hogy számos dologban hazudott már korábban, illetve szép kis kalamajkába keverte magát, amibe 2másik kollegát is magával rántott. Történt ugyanis, hogy a regionális igazgató itt járt, az illető pedig ignorálta, nem volt vele túl kedves. A nap végén az igazgató megkérdezte tőle, hogy ugyan mi a baja, mire ő nemes egyszerűséggel és hihetetlenül gyerekesen megjegyezte, hogy utálja őt, és nem csak ő, hanem megnevezett még másik két kollegát is. Milyen okos és bölcs lépés *irónia*. A lényeg, hogy megy szépen a sárdobálás a kollegák között, én pedig csendesen szemlélem a dolgokat és kíváncsian várom a végkifejletet. Számomra öröm és boldogság lenne megválni ettől a bitch-től, akitől szépen átvenném az óraszámát és hoppá, máris lenne egy teljes munkaidős szerződésem. azt azért látom, hogy a szorgalmas hozzáállásomat a főnököm és helyettese jó néven veszi, persze annál kevésbé tetszik a kollegáimnak, akik már több, mint egy éve itt vannak, kissé demotiváltak, és tegyük hozzá, hogy szerintem alapból is lusták. Próbálok én egyensúlyozni, mert velük is jó kapcsolatot kell kiépítenem, hiszen ha Sales-es leszek, akkor kvázi kissé felettük leszek és nekem kell eligazítanom őket, stb., ami azért jóval könnyebb, ha jó köztünk a kapcsolat. Meglátjuk mit hoz a jövő…..

WTF???

Pár hete Franciaországban egy kétsávos körforgalomhoz közeledtünk, amikor olyat láttam, hogy még nekem is leesett az állam, pedig már megtanultam, hogy az emberi ostobaság határtalan..
Egy autó továbbhajtott a számára megfelelő kivezető sávon, erre lassított és elkezdett tolatni (!!!) a körforgalomban!!!!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ