Ex-szomszédok

Tegnap kiköltöztek a legfelső, negyedik emelei szomszédaink, egy meleg pár. Én még soha nem találkoztam velük, éppen ezért azt hittem, hogy beköltöznek, de ez mellékes. Viszont nagyon sajnálom, mert hihetetlenül szimpatikusak, és ezt nem azért mondom, mert G. a pár doboz lehordásáért cserébe kapott tölük egy nagy doboz isteni finom bio almát és egy wii-t mindennel felszerelve. Abból is az újabb változat. Igen, egy wii. Az agyam eldobom. 

Közbeszúrás

Most éppen ezt nézzük, és tegnap, az egyik rész közben belémhasított, hogy én is olyan vagyok, mint valami elcseszett mesehős, aki még hiszi, hogy a jó győz a rossz felett, mindenki elnyeri méltó jutalmát vagy büntetetését, és létezik happy ending.....

De így könnyebb a lelkemnek.

Karen Saga II.

Tehát helyszín a bolt, éppen kirúgnak. Nagyon érdekes volt a szituáció, mert a főnökömön láttam, hogy iszonyúan ideges, és a sírás határán áll. Ezt még most sem tudom hova tenni, azzal magyarázom, hogy ezt még az ő gyomra is nehezen vette be. Az indok szerint a külsős embert vették fel. ez egyébként nem indokolja, hogy engem kirúgnak, mert az utóbbi 3hétben jött 2új ember is, akikkel szemben előnyöm volt eltöltött idő, tudás és hatékonyság szempontjából. Rákérdeztem, hogy mi történt két héttel azelőtt, mert észrevettem, hogy változott valami, de nem értettem, hogy mi. Szerinte én változtam és arrogáns lettem. Kértem, hogy mondjon példákat, érdekel a feedback. Erre random kiragadott az utóbbi 3hétből olyan példákat, ahol sajnos még mindig nem érzem teljesen a ,,bűnösségemet" (pl. pont aznap reggel késtem 5percet, amit persze még köszönés előtt az orrom alá dörgölt, és nem tetszett neki, hogy megvédtem magam azzal, hogy 1. előző nap 10perccel korábban ott voltam, 2. szinte soha nem veszem ki a nekünk járó 15perces szünetet délután a meló miatt, 3. zárás után minden alkalommal minimum 15perccel ottmaradok a pénzügyi dolgok miatt, 3. mivel villamossal járok nem tudom pontosan kiszámítani mikor érkezek, van amikor 20 percet, máskor 40percet jelent ugyanaz az útvonal.) Amikor eljutottunk oda, hogy nézzek magamra most is hogy viselkedek (valószínű zavarta, hogy nem estem kétségbe, nem sírok vagy könyörgök neki, és bevallom, hogy lehet kicsit arrogáns voltam, és lehetett volna jobban is kezelni, de annak is örülök, hogy nem röhögtem képen és sikerült visszafognom magam és nem mondtam olyanokat, amit később magam is megbánnék). Annál a pontnál éreztem, hogy nicns értelme értelmes visszajelzést, építő kritikát várni, amikor azt mondta kissé emelt hangnemben, hogy különben is azt sem tudja ki vagyok én, honnan jöttem, egy bárban dolgoztam előtte és könyörögtem neki munkáért és ő mennyi időt fektetett belém......Erre csak azt válaszoltam, hogy nem fontos, hogy én előtte az Európai Parlamentben dolgoztam, mert ha ő ezt a valóságot akarja látni, azon nem segíthetek. (sajnos csak későn jutott eszembe, hogy az orra alá dörgöljem, hogy elég gáz, hogy ezek szerint egy olyan embert akart asszisztensének, adott teljes hozzáférést a bolthoz és a pénzhez, akiről nme tud semmit...nem túl profi.... :))

Majd az orrom alá tolt egy francia nyelvű dokumentumot, hogy ezeket itt írjam alá. Mivel nem ejtettek a fejemre teljesen, mondtam, hogy rendben, szépen hazaviszem, lefordítom és utána eldöntöm, hogy aláírom-e. Ez annyira nem tetszett neki, mivel a kérésemre, hogy akkor írjunk egy levelet arról, hogy még van jár nekem   egy inygen kabát és száz euros utalvány, azt a választ adta, hogy majd ha aláírom a papírt. Gyakorlati összefüggés persze nincs. Mondta, hogy felhívja a főnökét és megkérdezi, hogy ezek járnak-e nekem, mert csak azok kapják, akik ott dolgoznak. Próbáltam megvilágítani, hogy amikor nyertem én is ott dolgoztam, illetve még mindig itt vagyok, de nem nagyon tudott mit kezdeni a józan ésszel. Mondjuk az vicces volt, hogy amikor kimentem telefonálni ezek után a bolt elé, próbált hallgatózni és úgy csinálni, mintha ,,éppen" arra járna a semmiért :).

Összeszedtem a cuccaimat és eljöttem.

A Káren saga

Hol is kezdjem.......

Dolgozok ezeknél a Karenéknél, a Karen Millennél. Április 24én kezdtem, 23án írtam alá a szerződést. Én jelentkeztem hozzájuk 1,5 hónappal korábban manager assistensnek, ahol a sikeres interjú után visszahívtak és közölték, hogy most sok a változás és éppen Senior Sales pozícióra keresnek embert érdekel-e a dolog. Ekkor éppen egy bárban dolgoztam éjszakánként, persze hogy érdekelt. 

Amikor átküldték a szrződést már csak Style Advisor voltam, de persze megértettem az indokukat, először meg kell ismerniük. Rendben, legyen. 

Még soha nem dolgoztam boltban, de gyorsan tanulok, nem volt baj. Nem nagy kaland, hamar átláttam a dolgokat, keményen és lelkesen dolgoztam. Az ott dolgozó 3 lány egy idő után megnyílt és elkezdtek panaszkodni, sztorikat mesélni, figyelmezetetni. Ezeket elraktároztam magamban és figyeltem, gondoltam majd úgyis kiderül mi az igazság. Nem szokásom mindenkinek mindent elhinni, szeretek megbizonyosodni a dolgokról. Jött is a tapasztalat, és a részükről nem túl szimpatikus hozzáállás. Ekkor még nem kezdtem el másik munkát  keresni, vártam mi lesz. A főnököm igazából rendes volt velem, sokat dicsért. Persze illúzióim nem voltak, tudtam, ahogy nekem szidja a többieket a hátuk mögött, vagy tesz negítav megjegyzéseket róluk, úgy én is sorra kerülök. A Senior Sales pozíciót végül megkaptam midnennel együtt, ahogy kértem. (magasabb óraszám és bér). 

Pár héttel később ismét kint volt a manager assistens-t keresünk tábla az ablakban. Kérdésemre a főnököm nem adott egyértelmű választ, leginkább vállvonogatva otthagyott (ugye erre a pozícióra jelentkeztem és világos volt, hogy ha felvesznek egy manager assistens-t kívülről nem lesz szükségük 2senior sales-esre mellé). Az ő főnöke, bitch2, elmondta a hátteret, illetve hogy mi is jelentkezhetünk. 

Közben egyébként 3 kollegám is elment vagy kirúgták (az 5ből!), szóval változtak a viszonyok rendesen. 

A főnököm biztatott, hogy jelentekezzek a pozícióra, és hogy ő engem szeretne, stb, stb. Igazából már 50%-ban azt a munkát végeztem, nyitottam és zártam a boltot, 2hónap után kulcsot kaptam és hozzáférést a manager szintű rendszerekhez, kezeltem a kasszát, kétszer egyedül voltam egy diákkal és egy új csajszival, szóval rendesen mély vízbe dobtak. Nem mondom, hogy nem éreztem azt, hogy elég mély még ez a víz, de úszni tudtam, nem volt baj. 

Egyre többet tudtam, magabiztosabban mozogtam, irányítottam a csapatot ha kellett. 

Egy tragédia kapcsán hirtelen haza kellett utaznom. A főnököm, továbbiakban bitch1, B1 tudott róla, hogy haza kell majd mennem. Nem dolgozott aznap, amikor megtudtam, hogy mikor repülök, így nélküle variáltuk át az órákat (ja, merthogy Németországba utazott szórakozni, miközben itt egy fontos rendezvény volt a boltban, de sebaj, ő is kikapcsolódhat néha, nem? :)), amit már korábban is megtettünk a másik Senior Sales-sel, amikor B1 szabin volt például. A lényeg, hogy az utazásom napján kaptam tőle egy nem túl dilomatikus sms-t, hogy nem váltogathatom csak a beosztásokat, blablabla, ami nem segített az amúgy is megtépázott lelkiállapotomon.

Igazából nem akarok minden ilyen kis apró sztorit leírni, amikor B1 idiótán viselkedett, egyáltalán nem a tiszteletett kívánó főnök habitusával, inkább a gonosz kis unprofesszionális felfuvalkodott hólyag módján. Mindezt nőben.

Ezt utána megbeszéltük (már amennyire vele lehet), és ment minden tovább, azon a héten még Amszterdamba is elküldtek egy napos tréningre, ahova szárnyakkal tértem haza és olyan motivált voltam, mint előtte soha.
Ezt sikerült B1nek egy nap alatt letörnie, mert nem tudom mi, de valami megváltozott. Én is a szopóágra kerültem, igyekezett mindenbe belekötni, ignorált, bunkó volt. Egy ideig figyeltem, hogy most csak velem ilyen, vagy mindekivel baja van, de a konklúzió az volt, hogy velem van valami gubanca. Közben én tettem a dolgom, nem törődtem vele, nem kezdtem el látványosan tüntetni, nem akartam indokot szolgáltatni neki. Itt már nyilvánvaló volt, hogy keresnem kellene másik munkát. a munkahelyen egyébként jól elvoltam, mindig volt mit csinálni, főleg ha pro-aktívan dolgoztál, többiekkel jól kijöttünk, a belső vesenyen nyertem egy ingyen téli kabátot, egy másikon pedig gyűjtöttem a levásárolható kuponokat. 

Így ment ez vagy 2hétig, közben lebetegedtem, de nem akartam orvoshoz menni, mert a betegnapokat akkorra tartogattam, ha jön az öcsém (:-D). Persze ebbe is belekötött, hogy miért nem mentem orvoshoz, megfertőzöm a többieket, amit el is hinnék neki, ha nem egy héttel korábban mondta volna nekem a másik kollegámra, hogy bloody bitch, mert otthon maradt betegen. 

Itt 6hónapos a próbaidő, ami 24én telt le, és mivel határozatlan idejű szerződésem van, nem kell újat kötni, automatikusan él tovább. Szóval 23.án olyan szép napunk volt, hogy kitaláltam felhsználom a korábban nyert kedvezményemet és hazamegyek fél órával korábban. Ezt jókislányhoz méltóan meg is kérdeztem, rendben lesz-e (hiába jogom volt hozzá), nem okoz-e nekik problémát. B1 mondta, hogy semmi probléma. Már majdnem indultam, amikor szólt, hogy beszélnünk kell. Nem lepődtem meg, gondoltam magamban, hogy végre kinyögi mi baja, már egy ideje beszélnünk kellene (egyébként arról, hogy felnőtt ember módjára megbeszéljem vele a helyzetet akkor tettem le, amikor egy héttel korábban nem sikerült vele normális hangnemben megbeszélni egy vitát, mert idióta volt). Majd közölte, hogy rossz híre van, mert egy másik embert vesznek fel a manager assistensi pozíciómra és nekem ez az utolsó napom itt. Folyt. köv.