Macska vs terhesség

Legtöbben tisztában vannak azzal, hogy terhesség alatt vigyázni kell a macskákkal, sokan elköltöztetik a házi kedvenceket otthonról erre az időre. 

Azonban a részletekkel még többen nincsenek tisztában. Állítólag az otthoni vérvétel során csak kérésre ellenőrzik, itt nekem még a háziorvosi vérvétel során alapból megnézték a toxoplazmozis nevű vírust. Merthogy ez az alattomos kis élősködő teszi a macskákat veszélyessé az állapotos nők számára. Az emberek 80%-a immunis rá, mert élete folyamán találkozott a vírussal, így kialakult az immunitás. Főleg állatok ürülékével terjed, megtalálható a termőföldben, mosatlan zöldségeken, gyümölcsökön, nyers húsokban. 

Én a 20%-ba tartozok, amit a mai napig nem értek, hiszen falun nőttem fel állatok között. A földtúrás, állatokkal hancúrozás, majd kézmosás nélküli evés, mosatlan gyümölcsök habzsolása közvetlenül a fáról...ezek mind-mind a gyerekkorom részei. Sőt, a városban is, amikor már nem tudtam visszafogni magam elkaptam egy arra sétáltatott kutyát egy kis simogatásra. Tehát nem értem, hogy a fenébe nem kaptam el én ezt a betegséget. 

Megértem a párom, barátaim félelmét, hogy óvatosan a macskával, mert ha terhesség során kapja el az ember ezt a kórokozót, az megfertőzi a babát is, akinek komoly károkat okozhat (többek között vakság, agykárosodás, vetélés, stb.). Azonban én a ,,Ne simogasd a macskát, mert nagyon veszélyes, ezzel óvatosnak kell lenni" típusú féltő gondoskodástól a falnak megyek. Számomra ez egyáltalán nem konstruktív. Mit, miért, hogyan, miért nem. Ezeket szeretném hallani. Természetesen utánanéztem, és nem eszik azért olyan forrón a kásán, illetve mi is tedtünk néhány óvintézkedést.

Kiköltöztettük a macskát a kertbe (bár a savanyú képű nődoki pont azt mondta, hogy a lakásban kell tartani, de szerintem sokkal jobb ha a macskaalom kint van és nem itt bent párolog, ahol én is szagolom - mivel ebben terjednek a vírusok-, illetve nem tehetem meg, hogy a mcskát a következő fél évre bezárom a lakásba, akkor inkább legyen kint) . Esténként már nem alszik velünk. Fokozottan figyelek a macskázás utáni kézmosásra (eddig néha ellustáztam), kitettem a kézfertőtlenítőt is.

A betegséget főleg  a fiatal cicák hordozzák (a miénk idősebb), akik egerésznek, állatokra vadásznak, nyers húst esznek (miénk macskakaját kap a kezdetektől), illetve más macskákkal érintkeznek (ez sem áll fent). Tehát elég sok okot kizártunk. Ezen kívül pedig másfél éve élek együtt vele, ami alatt nem kaptam el. Így nyugodt szivvel, csak kicsit több odafigyeléssel babusgatom tovább. 

Nem olyan régen olvastam ismét a Kis herceget. Amikor a macska a mellkasomon szuszogott megértettem, a zsigereimig átéreztem, hogy mit jelent az, hogy valaki megszelidít téged, vagy, hogy miért olyan fontos az az egy rózsa, ami a tied. Ezért sem tudom megtenni, hogy odaadjuk másnak erre az időszakra, vagy, hogy ignorálom, hozzá sem érek a mi ,,rózsánkhoz".

már zabszem is ott van a képen

Példakép

Hálás vagyok a sorsnak azért, hogy találkozhattam Böjte Csabával. Egyik példaképem, akinek iszom a szavait, akire felnézek. Élőben még magával ragadóbb, mint  írásban.
Szívből ajánlom.

Felnőtt (?)

Azt hiszem felnőttem. Amikor pár centire mászik tőlem egy pók már nem ugrok fel sikoltozva egyre erősödő hangerővel az anya szót kiálltozva. Azt nem tudom azonban, hogy a megfogom a paplant és kidobom a jószágot reakció is erre utal-e, vagy csak egyre közelebb kerülök a buddhizmushoz.
Vagy csak nem volt kéznél éppen egy papucs.

Helyzetjelentés

Világgá kiálltottam a babahírt, azóta pedig nem írok semmit róla, nem szép tőlem (Zsuzsi most bólogat...)

Beléptem a 15. hétbe, azaz a negyedik hónapban tartunk. Zabszem már nem zabszem többé, inkább barack.  Az ultrahangon jól viselkedett, izgett-mozgott és eltakarta az arcát, amikor elege lett belőlünk. 

Próbálok kiigazodni a belga rendszeren, hogy akkor mihez van jogom, mit lehet, hol, hogyan. Nekem egy teljesen általános biztosításom van, ami úgy tűnik bőven elég. Mellesleg ha készülsz már a kicsi érkezésére, akkor válthatsz eggyel magasabb csomagot, de ezt még a teherbe esés előtt kell megtenned. Ez például akkor hasznos, ha a kórházban egy ágyas szobát szeretnél. Na, nekem tökéletesen megteszi a kétágyas is :)

Rengeteg kórház közül lehet választani. Én egy olyat szerettem volna, melynek hasonló a hozzáállása, mint nekem, vagyis természetes szülés párti. Nekem az otthon szülés is nagyon szimpatikus, de első gyerek lévén nem mernék belevágni. Találtam is egy olyan kórházat, melyről még nincs túl sok tapasztalatom (az un. pregnancy brain is jellemző rám, tejóég...szóval itt arra utalok, hogy konkrétan még csak egy vérvételen voltam, ami flottul ment, kb. 15perc megérkezéstől számítva előzetes bejelntkezés nélkül, de igazán nincsen még tapasztalatom a működésétilletően), de nagyon modern, jól felszerelt és szimpatikus. Eddig egy magánklinikára jártam, hogy a kötelező vizsgálatokat elvégezzék, de szerencsére ezentúl a kórházba megyek majd. A magánklinikával csak annyi volt a probléma, hogy iszonyat drága és egy olyan nődokihoz kerültem, akit legszívesebben pofán vágtam volna, csak hogy valami érzelmet lássak az arcán. Az a tipp-topp nő, akinek szerintem fizikai fájdalmat okoz ha mosolyog. Tehát kórház pipa. Nődokit is választottam, illetve ajánlottak egyet. Még nem találkoztam vele, a fényképe alapján pedig nem is volt első pillantásra szimpatikus, de pont, amikor iratkoztam be a kórházba egy pillanatra megjelent a folyósó végén, mosolyogva várta a paciensét, én pedig nem hiszek a véletlenekben, szóval teljes lelki nyugalommal választottam őt. Kíváncsian várom az első találkozást. 

Itt nincsen kifejezetten védőnő. Úgynevezett midwife/sage femme-t lehet fogadni, aki szerintem az otthoni védőnő és szülésznő keveréke. Végigkíséri a terhességet, jelen van a szülés alatt és a baba érkezése után is segít. Találtam egy egyesületet, de ők decemberre már nem tudtak vállalni, ajánlottak másokat, így találkoztam egy nővel. Aranyos, kedves volt, de nem éreztem, hogy ő lenne az igazi. Most júliusban találkozok egy másikkal baráti ajánlás alapján, remélem benne megtalálom, akit keresek :)

Egyébként fizikailag jól vagyok, egy szavam sem lehet. Semmi negatív tünet nem jelentkezett eddig. Természetesen az állapot velejárója, hogy kicsit lelassultam, fáradékonyabb vagyok, állandóan pisilni járok, bizarr ételkombinációkat eszek. Még nem nőtt ruhában nagyon láthatóan a pocakom, külső szemlélőnek még nem evidens az állapotom. Szerintem már látszik, és súlygyarapodás is volt, de amíg fel tudom venni a ruháimat, addig no para. :) Futás, kung fu eddig simán ment, persze odafigyeléssel és lassabban, de most kezdem érezni, hogy csak a lelkem menne futni, a testem már nem :). Marad az itthoni terhes torna (ha van valakinek jó ötlete szívesen veszem), júliustól pedig jóga. Már alig várom.
Azt hiszem, hogy pár hete már érzem a picuri mozgását. Amikor csend van, főleg este és rákoncentrálok. Akkor tényleg úgy érzem, hogy it's a miracle.

Vesszőparipám

Ismét egy nagyon jó írás.

* ezért sem tudtam/akartam tovább marketing területen dolgozni és ott karriert építeni.


Most pedig jöjjön a jó hír. Ha egyszer megértjük a modern iskoláztatás rejtett logikáját, akkor elég könnyű elkerülni a trükkjeit és a csapdáit. Az iskola alkalmazottakat és fogyasztókat nevel a gyerekekből; neveljünk vezetőket és kalandorokat a sajátjainkból. Az iskola reflexszerű engedelmességre neveli a gyerekeket; tanítsuk meg a sajátjainkat kritikusan és önállóan gondolkodni. A jól iskolázott gyerekek hamar unatkozni kezdenek; segítsünk a sajátjainknak a belső életük kialakításában, hogy aztán sose unatkozzanak. Ösztönözzük őket arra, hogy a komoly, a felnőtt dolgokkal foglalkozzanak történelemben, irodalomban, filozófiában, zenében, művészetekben, közgazdaságban, teológiában – mindazzal, amit a tanárok elég jól ismernek ahhoz, hogy elkerüljék. Tegyük próbára a gyerekeinket azzal, hogy elég egyedüllétet biztosítunk számukra ahhoz, hogy megtanulhassák élvezni a saját társaságukat, hogy belső párbeszédet folytathassanak. A jól iskolázott embereket az egyedülléttől való rettegésre kondicionálták; állandóan társaságot keresnek a TV, a számítógép, a mobiltelefon és a felszínes, gyorsan megkötött és gyorsan felbontott barátságok révén. A gyerekeinknek sokkal értelmesebb életet kellene élniük, és élhetnek is.**

** ezzel annyira a szívemből szól, de közben pedig beindítja az aggódó énemet, hogy a mai világban annyiranehéz másnak lenni, eltérni, amikor egyre többen idomulnak. Tudom, hogy ez a félelem belőlem ered, mert én nem találom a helyemet a világban, amióta elkezdtem megkérdőjelezni dolgokat, másképp gondolkodni, gondolkodni.....

Pilinszky János

Mondtam már, hogy én mennyire szeretem Plinszkyt? Ilyenkor hiányzik egy picit, hogy G. nem magyar, nem beszél magyarul és nem tudom vele megosztani. A fordítás már nem ugyanaz...valami elveszlik...

,,Mindaz, ami az életben rám várt, számomra ismeretlen, felfoghatatlan dolog volt. Nem ismertem ki magam, s nemcsak a "sűrűjében", hanem a "ritkásban" sem. Irtó furcsa lény az ember, annyi rétege van! De van agyvelőm is, ami úgy működik, mint egy zseblámpa. Ezzel megtanultam a világ dolgait, ahogy az ember szinte gépiesen megtanulja, mit tudom én, hogy mielőtt repülőgépre száll, be kell mutatnia az útlevelét stb., stb. Absztrakt módon, mechanikusan, az agyvelőm segítségével teljesítem a felnőttek előírásait. De a lelkem, a szemem ma is a gyermeké, aki mindent felfedez, minden tapasztalatért megszenved, és módfelett elképed azon, hogy rossz dolgok is vannak a földön. Hogy az eszményi mögött is csalások és csalódások bujkálnak. Aki nem érti meg, hogy valójában miért kell az embernek kettéhasadnia.”

Emberek

Sokszor hangoztattam már, hogy engem nagyon érdekelnek az emberek. Külsőleg, belsőleg, minél mélyebben. A napokban talán ezért is rákaptam Szily Nóra interjúira, nézem őket sorban. 

Ezt például imádom, de a Rúzsa Magdis is nagy kedvenc.

Állapot(os)

Én annyira mélyen tudatában vagyok az állapotomnak, hogy még a tudatalattim is képben van. Már kétszer utasítottam el alkoholt álmomban (nem főmotívum, mindig történetbe ágyazva), mivel ugye én most nem ihatok. De hogy még álmomban sem....borzasztó.... :)

How the miracle did happen...

Nyilván petesejt és hímivarsejt, vagy virág és méhecske. Nem is erről a részről szeretnék bővebben írni. :)

Az első kérdések között mindig szerepel, hogy terveztük-e zabszemet. Ha házasok lennénk szerintem senkiben nem merülne fel ez a kérdés, de ez esetünkben nem igaz. Én pedig mindig azt válaszolom, hogy igen, terveztük, csak nem idénre. Az igazság az, hogy G. már elég régen (ez leírva elég viccesen néz ki lévén, hogy másfél éve vagyunk együtt) mondogatja, hogy felőle már most jöhetne, amire én mindig a majd/jövőre szókombinációval hárítottam. Az utóbbi időben éreztem azt, hogy testileg, lelkileg megértem az anyaságra, de először szerettem volna a helyzetemet stabilizálni, egy viszonylag biztonságos és jó munkahelyet találni. 

A történet ott kezdődik, hogy április végéhez közeledve egyre gyakrabban eszembe jutott, hogy most már meg kellene jönnie a menstruációmnak, de annyira nem paráztam rá, mert nem az a percre pontosan fajta. A hónap végén egy vasárnapi napon gondoltam ha már úgyis van itthon egy terhességi teszt, próbáljuk ki, mert már tényleg itt lenne az ideje. Én teljes lelki nyugalommal bontottam ki a tesztet, a lehetetlentől nem sokkal több esélyt látva arra, hogy a végeredmény pozitív lehet. Ennek több oka is volt. Egyrészt a megtermékenyülés ellen szólt, hogy a legutóbbi menstruáció óta konkrétan egyszer szexeltünk (ami varázslatos volt, de a hónap többi részében nem úgy jött ki a lépés), védekezés fronton pedig a már egy éve bejáratott módszert követtük. Másrészt a megtapadás ellen szólt, hogy áprilisban végig fizikai munkát végeztem (biobolt+bár), sokat sportoltam (futás, kungfu, kangoo), ittam alkoholt, szedtem antibiotikumot, még egy masszáson is voltam, ahol megkérdezték, hogy terhes vagyok-e.
Tehát én az esélytelenek lelki nyugalmával vártam a piros csíkot. Amikor két másodperc múlva megjelent a második is, előkapartam a használati utasítást, biztos ami biztos, és magára hagytam a készüléket öt percig, hátha meggondolja magát. Természetesen nem tette. Nem volt semmiféle érzelmi kitörés, se pozitív, se negatív értelemben, mert hirtelen fel sem fogtam, hogy mi történik. Annyira nem volt esélye a dolognak, hogy  G. első reakciója: ,,Biztos valami hormonzavar" (hát, nevezhetjük annak is :)). Vettünk egy másik tesztet is, majd másnap a vérvétel is bebizonyította, hogy nem csalás, nem ámítás, terhes vagyok (de útálom ezt a szót).

Én pedig megállapítottam, hogy mekkora egy ősanya vagyok, hogy konkrétan egy hónapig észre sem vettem, hogy állapotos vagyok. 

Állapot(os)

Annyira állapotos vagyok, hogy éppen most vágtam be egy kisebb üveg savanyú uborkát. Vajas, dijoni mustáros kenyérrel.....Tudom, a gasztro blog már úton van ;)

Az élet vándora

Ott tartottam, hogy újratervezés, azonban hadd kezdjem egy idézettel Márai Sándortól:

"Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? (...) Ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz."

Bennem él a kettősség: szeretnék vándor maradni, mindig új dolgokat felfedezni, vonz az újdonság varázsa miközben szeretem az otthon melegét, a megszokott ismerős illatokat, az emlékekkel teli dolgokat. Valahol dolgozik bennem szüleim, a társadalom lenyomata, hogy kell a családi ház, az jelenti a biztonságot.
Mindennek megvan az ideje. A vándorlásnak, a letelepedésnek is. Most egy számomra teljesen ismeretlen úton indulok el. Izgalommal várom, mert tudom, érzem, hogy tele lesz csodával, nehézséggel, tanítással, örömmel, nevetéssel, rácsodálkozásokkal, felfedezésekkel. 

Anyuka leszek, kisbabát várok.