Helyzetjelentés

Világgá kiálltottam a babahírt, azóta pedig nem írok semmit róla, nem szép tőlem (Zsuzsi most bólogat...)

Beléptem a 15. hétbe, azaz a negyedik hónapban tartunk. Zabszem már nem zabszem többé, inkább barack.  Az ultrahangon jól viselkedett, izgett-mozgott és eltakarta az arcát, amikor elege lett belőlünk. 

Próbálok kiigazodni a belga rendszeren, hogy akkor mihez van jogom, mit lehet, hol, hogyan. Nekem egy teljesen általános biztosításom van, ami úgy tűnik bőven elég. Mellesleg ha készülsz már a kicsi érkezésére, akkor válthatsz eggyel magasabb csomagot, de ezt még a teherbe esés előtt kell megtenned. Ez például akkor hasznos, ha a kórházban egy ágyas szobát szeretnél. Na, nekem tökéletesen megteszi a kétágyas is :)

Rengeteg kórház közül lehet választani. Én egy olyat szerettem volna, melynek hasonló a hozzáállása, mint nekem, vagyis természetes szülés párti. Nekem az otthon szülés is nagyon szimpatikus, de első gyerek lévén nem mernék belevágni. Találtam is egy olyan kórházat, melyről még nincs túl sok tapasztalatom (az un. pregnancy brain is jellemző rám, tejóég...szóval itt arra utalok, hogy konkrétan még csak egy vérvételen voltam, ami flottul ment, kb. 15perc megérkezéstől számítva előzetes bejelntkezés nélkül, de igazán nincsen még tapasztalatom a működésétilletően), de nagyon modern, jól felszerelt és szimpatikus. Eddig egy magánklinikára jártam, hogy a kötelező vizsgálatokat elvégezzék, de szerencsére ezentúl a kórházba megyek majd. A magánklinikával csak annyi volt a probléma, hogy iszonyat drága és egy olyan nődokihoz kerültem, akit legszívesebben pofán vágtam volna, csak hogy valami érzelmet lássak az arcán. Az a tipp-topp nő, akinek szerintem fizikai fájdalmat okoz ha mosolyog. Tehát kórház pipa. Nődokit is választottam, illetve ajánlottak egyet. Még nem találkoztam vele, a fényképe alapján pedig nem is volt első pillantásra szimpatikus, de pont, amikor iratkoztam be a kórházba egy pillanatra megjelent a folyósó végén, mosolyogva várta a paciensét, én pedig nem hiszek a véletlenekben, szóval teljes lelki nyugalommal választottam őt. Kíváncsian várom az első találkozást. 

Itt nincsen kifejezetten védőnő. Úgynevezett midwife/sage femme-t lehet fogadni, aki szerintem az otthoni védőnő és szülésznő keveréke. Végigkíséri a terhességet, jelen van a szülés alatt és a baba érkezése után is segít. Találtam egy egyesületet, de ők decemberre már nem tudtak vállalni, ajánlottak másokat, így találkoztam egy nővel. Aranyos, kedves volt, de nem éreztem, hogy ő lenne az igazi. Most júliusban találkozok egy másikkal baráti ajánlás alapján, remélem benne megtalálom, akit keresek :)

Egyébként fizikailag jól vagyok, egy szavam sem lehet. Semmi negatív tünet nem jelentkezett eddig. Természetesen az állapot velejárója, hogy kicsit lelassultam, fáradékonyabb vagyok, állandóan pisilni járok, bizarr ételkombinációkat eszek. Még nem nőtt ruhában nagyon láthatóan a pocakom, külső szemlélőnek még nem evidens az állapotom. Szerintem már látszik, és súlygyarapodás is volt, de amíg fel tudom venni a ruháimat, addig no para. :) Futás, kung fu eddig simán ment, persze odafigyeléssel és lassabban, de most kezdem érezni, hogy csak a lelkem menne futni, a testem már nem :). Marad az itthoni terhes torna (ha van valakinek jó ötlete szívesen veszem), júliustól pedig jóga. Már alig várom.
Azt hiszem, hogy pár hete már érzem a picuri mozgását. Amikor csend van, főleg este és rákoncentrálok. Akkor tényleg úgy érzem, hogy it's a miracle.