Együtt töltötték a hetet, úsztak a rózsaszín boldogságban. Úgy érezték, hogy egy romantikus mozi főszereplői.
A döntése a napok múlásával egyre inkább erősödött. Néha az agya átvette az irányítást és különböző filmeket játszott le gondolatban, hátha ezzel menekülésre készteti a lányt. Hiszen teljesen logikusan végiggondolva ez a lépés ostobaságnak, őrültségnek tűnhet. Eldob mindent egy férfiért, akit hét napja ismer. Akivel még az anyanyelvük, a kultúrájuk sem közös. Aki közelről sem nevezhető átlagosnak. Ilyenkor mindig megállt egy pillanatra és figyelte önmagát, az érzéseit, hogy azok mit súgnak.
Két hét. Tizennégy napon múlt, hogy találkozzanak. A sors jól keverte a kártyákat.
Csak a hozzá legközelebb állókat avatta be a tervébe. Úgy érezte vőlegényének van joga először tudnia erről. Majd utána szépen sorban elmondja mindenkinek.
Fejben különböző variációkat dolgozott ki a szakításra. Mikor, hol, hogyan. Rájött, hogy minél hamarabb, annál jobb mindenkinek. Úgysem tud színészkedni, maximum ideig, óráig, és ha a másik szemfüles, akkor még annyi ideig sem.
Elköszönt a férfitől, összepakolta a dolgait és elindult haza.
