Tegnap ,,gyerekes" napom volt.
Reggel munkába menet a villamosra felszállt egy magyar család, fiatal papa, mama és 5éves kisfiú. Nem akartam felfedni, hogy földik vagyunk, mert a szülők nem voltak túl bizalomgerjesztőek, azonban amikor arról értekeztek, hogy vajon hol is kell leszállniuk, és nincs náluk a térkép, akkor nem bírta tovább a lelkiiismeretem és elővettem a sajátomat. Erre az anyuka szólt a kisfiúnak, hogy ne makar-e magarul beszélgetni, akinek nem is kellett kétszer mondani és végigcsicseregtük az utat. Tényleg tündéri, érdeklődő, szőke hajú, hatalmas kékszemű fiúcska volt. Ahogy a szülők megnyilvánultak vele szemben, de főleg az apuka, az viszont felháborító volt. Mert ugye a gyerek sokat beszél, néha ugyanazt megkérdezi, amit 10perccel korábban, eleven és felteszi a sáros lábát a villamos falára, ahol sárnyomot hagy. A szülők reakciója erre: látod mit csináltál, le sem lehete takarítani, miért beszélsz annyit, most már maradj csöndben, ne idegesíts. Amikor az apuka megkérdezte, hogy nem szeretném-e egy napra a gyereket, és elkezdte ecsetelni, hogy mennyire idegesítő egész nap elviselni, miközben a szegény gyerek az ölében hallgatott, akkor csak döbbenten ültem. És ahogy most írok erről szorongatja a torkomat a sírás, hogy én is hogy lehettem olyan gyáva, hogy nem mondtam semmit, hogy csak csendben türtem, nem nyitottam ki a a számat. Most már ezeregy verzió jut eszembe, hogy mit kellett volna modnanom, de a volnával nem sokra megyek. Dühös vagyok magamra....
A szülőkről lerítt, hogy nem túl okos emberek (és itt nem arra gondolok, hogy van-e diplomájuk), az apuka pedig a hülye vagyok, de azt hiszem magamról, hogy mindent tudok, vagyis az egyik legrosszabb tipus. Amikor leszálltak eltűnt az arcomról a mosoly, és szomorúan bámultam ki a fejemből. Sajnáltam ezt a csöppséget, akibe valószínűleg egy életre beleverik, hogy milyen hülye, felesleges és idegesítő, aki mindig rosszat csinál és minden az ő hibája. Nehéz lesz ettől a stigmától szabadulnia. Istenem, hogy miért kell midnenkinek gyereket vállalnia????
A másik, ami napközben felhúzott, hogy miért kell az anyukáknak kisgyerekkel shoppingolni járniuk? Természetesen van olyan szituáció, amikor már szükség van valamire, mondjuk egy új ruhára és nicns kire hagyni a gyereket, így muszáj elmenni, de én nem erre gondolok. Hanem azokra az anyukákra, akik csak nézelődnek, mennek egy kört, vásárolgatnak, és mindeközben rángatják maguk után a gyereküket. Aki persze mindent megfogna, mindenhova felugrálna, amiért természetesen ő van ledorgálva, hogy miért olyan rossz. Hát azért, mert az anyja egy önző idióta, azért.
