KM

Ez a mondat olyan frappánsan és lényegretörően összefoglalja, amit a KM-es volt főnökömnek mondani szerettem volna, és talán még mindig. Nagyon-nagyon nehéz megállni, hogy ne küldjem el neki búcsúajándékként...

Ő tipikusan megtestesíti azt a képet, amiért nekem ellenérzésem van a vallással és az olyan emberekkel szemben, akik mellüket kidüllesztve hirdetik vallásosságukat és a hozzá tartozó dogmákat. Ő muszlim, minden egyes nap a megfelelő időben bement a pihenő szobánkba, bebugyolálta magát és hajlongott a kis szőnyegén, nekem egyszer fél órán keresztül kellett hallgatnom az ömlengéseit a vallásáról és annak nagyszerűségéről, és hogy hogyan kell(ENE) egymáshogy viszonyulniuk az embrekenek. A nagy büdös valóság pedig az, hogy szinte minden munkatársa életét megnehezítette, mindenkiben az ellenséget látta, mindenkiről rosszat feltételezett, mindenkit kibeszélt a háta mögött, megítélt, kigúnyolt, mindent magának akart, nem tudott örülni a másik sikerének őszintén, elrakta magának a pluszpénzt, ami egyszer keletkezett a kasszában és ártatlan hangon közölte, hogy biztos elszámoltuk.
Egyébként én sokat gondolkoztam azon, hogy ő vajon miért lett olyan, amilyen. Hogy ő vajon saját maga is elhiszi a hazugságait, vagy azért néha mélyen magába néz és őszintén elszörnyed, de megmagyarázza magának, kimagyarázza a tetteit és csinál mindent ugyanúgy tovább. 

Az a baj, hogy tudom, hogy a gonosz énem szeretné, hogy megkapja ezt, és nem pedig a segítő énem, ezért visszfogom magam.

Bréééking nyúz

Őt szinte rögtön a beköltözés után készítette G. Hirtelen ötlettől vezérelve elkezdett fúrni-faragni és ez lett belőle.

A madáretetőt rögtön kiraktuk, de az igazsághoz tartozik, hogy előtte én lefestettem ronda barnára, ami szépnek indult, de csúnya lett sajnos. Ebben megerősített az is, hogy egy kózsa madár se járt erre. Néha-néha idetévedt egy szarka, de csak rászálltak a tetejére, a benne lévő gondosan odakészített eledelről tudomást sem vettek, és tovaszálltak. 

Éppen bambulok a számítógép előtt, franciát kellene tanulnom, de előtte le kellene választani magamat az internetről. Mozgást veszek észre a házikó tájékán. Á, legyintek, biztos csak beképzelem. A biztonság kedvéért felteszem a szemüvegemet, és áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá, egy madáááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááár!!!!! Az a kis szürke paca a képen...

Mr

Az vicces, hogy a nevem alapján 10ből 9szer itt férfinak gondolnak. A levélben Mr. xy-ként aposztrofálnak, és párszor a hivatalokban is megesett, hogy jött a hölgy, hogy akkor Mr xy jön, én pedig széles vigyorral jelentkezek, hogy az a MR én vagyok :-D

Nem vagyok ideges

Még csak a repjegy vásárlásnál tartunk a szüleimmel, még itt sincsenek, de már sikerült kiborítaniuk a wizzair-rel karöltve........Nem vagyok ideges, nem vagyok ideges, nem vagyok ideges.......

Érdekes

A Németországba tartó úton a német sofőr megemlítette, hogy idén voltak Budapesten a barátnőjével. Majd azt a mondatot mondta, hogy az angol nyelvtudás ,,extraordinary" volt. Én már kezdtem összehúzni magam, de azért visszakérdeztem, hogy ez pozitívan vagy negatívan kiemelkedőt jelent-e. Elmesélte, hogy abszolút pozitívan, mert bárki akit kérdeztek tudott valamilyen szinten angolul (itt szerintem elkezdett kinyílni egy picit a szám, elkerekedni a szemem és úgy is maradt), illetve mennyire kedves volt mindenki. Például az egyik buszon a buszsofőr nem csak, hogy megállt nekik a kérdezett megállónál, kiszállt a fülkéből, lesétált a buszlépcsőn és elmagyarázta, hogy merre menjenek tovább. Ők pedig teljesen meg voltak lepődve (tudom, a macska meg fel van mászva a fára), mert ilyet Franciaországban sosem csinálnának. Én pedig a biztonság kedvéért visszakérdeztem, hogy biztosan Budapestről beszél-e, nem értettem-e valamit félre, de nem, tényleg el volt ájulva a magyarok angol-tudásától és vendégszeretetéről. Én pedig kihúztam magam.....(továbbra is elkerekedett szemmel)...olyan jó azért ilyeneket hallani.

Állatságok

Ha ez a macska boldog, akkor azon kívül, hogy dorombol és dagaszt a mellső lábaival, na ennek folyik a nyála is. Úgy kell elképzelni, hogy kis nyálcseppek jelennek meg a szája elején, amik aztán aláhullanak. Jobb esetben nem rám. Még mindig nem tudom, hogy ez normális-e, de ha jobban belegondolok, anno az egyik kutya mindig bepisilt örömében, amikor simogattam....

Zumba

Az előző bejegyzéshez még kiegészítésként, hogy először zumba óráraa mentem, mert korábban már jártam otthon és imádtam. Az óra előtt beszéltem az egyik lánnyal, aki már egy éve jár, és szerinte e za tanár a legjobb, ide járnak a legtöbben, így nagy reményekkel vártam, hogy rázhassam a seggem a zene ritmusára és folyjon rólam az izzadság. Fél óra múlva picit sem elfáradva mentem ki, álltam fel a futópadra és szomorúan hiányoltam a korábbi zumba tanáromat, aki annnnnnyira jó volt. Fergeteges, tényleg. Őrült. Menjetek el hozzá, ha tehetitek. Laci a zumba király, de tényleg. Itt tart órákat: Casa de la Musica, Budapest (H,K,CS-19:30). Vigyetek sok vizet és törölközőt. Nyáron váltóruha sem árt :)

Fitness center in Brussels

Abszolút versenysúlyomnál vagyok a korábbi munkáknak és stressznek köszönhetően (mindennek van jó oldala, ugye :)). Azonban teljesen hozzászoktam, hogy reggel 9től este 9ig talpalok, szaladgálok, és hiányzik a mozgás, illetve tudom, hogy ha nem kezdek el sportolni, az otthonülős munkakeresésnek meglesz a hatása. Ezért beiratkoztunk egy sportcentrumba.

Nem kezdtünk nagy kutatásba, hova érdemes, hova nem, mert 10percre tőlünk van egy csúcsszuper létesítmény, ahol éppen internetes akciót hirdettek, így erre esett a ,,választásunk". 

Nagyon jó, és nagyon drága. A beiratkozás 99€volt egy hónapra, ebben midnen benne van, vagyis akármikor mehetek, akármennyit, használhatom a fitness termeket, órákat látogathatok, uszoda és szauna. Itt Brüsszelben elég kevés az uzsoda, főle ga fitness terem+uszoda kombináció, így ez nagy fegyvertény. Ha továbbra is maradunk, az 70-80€-ba fog fájni nekünk. Meglátjuk, mert ha ismét fizikai munkát találok, akkor egyértelmű, hogy nem megyek többet, ha pedig jön a jó idő, akkor ismét irány a park.

A hely egyébként tényleg ultramodern, konkrétan ujjlenyomtaos beengedő-rendszer van. Két nagy terem tele fitness gépekkel, 4nagy terem az óráknak, külön női részleg fitness és nyújtógépekkel, kanapéhegyekkel, orchideával és női magazinokkal. Belépés csak nőknek. A szauna szeparált, külön női és férfi, mint itt mindenhol. A kis apró részleteket is szeretem, mint például a nagy öltöző szekrény, ahova minden kényelmesen befér. ami még különbözik az otthoni, általam ismert helyektől, hogy itt viszont nem adnak törölközőt és lakatot is sajátot kell vinni.

Most igyekszek ezt kihasználni és szinte midnen nap menni. Igen, ez luxus, de úgy döntöttünk, hogy kell. És kell a hiú lelkemnek a testem sanyargatása, és én élvezem a fitness termek atmoszféráját, a közös órák szenvedéseit. :)

Ő az.

Irritáló kérdés

Lassan ott tartok, hogy leütöm a következő embert, aki megkérdezi, hogy ,,mi újság az álláskereséssel"? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Grüsse aus Würtzburg

Gondoltam, hogy összekötöm a kellemetlent a kellemessel, így ha már nincsen munkám, időm viszont annál több, akkor meglátogatom J. barátnőmet Németországban.Autómegosztással (? car sharing) jöttem, Frankfurtig 25€, jó ár. Kinyomtattam a jegyet, rajta minden infó, előző este megnéztem hol is van pontosan a LE Meridien, ahol találkoznunk kell 10kor. Láttam, hogy nem messze az Ibis hoteltől van, gondoltam is magamban milyen jó, mert az Ibist ismerem, általában onnan indulnak a carsharinges autók.
Aznap időben odaértem a Gare du Midire, még 10percem volt megtalálni a hotelt. Azonban az utca, ami a térkép alapján ott kellett volna lennie, nem volt ott. Megkérdeztem az Ibis recepción, hogy merre van a Meridien, mire közölték, hogy az a Gare Centrale-nál van. Reméltem, hogy csak rosszul tudja, gyorsan előkaptam a kinyomtatott lapot, ahol szép fekete betűkkel ott állt, hogy indulás a Gare Centráltól. Gyors infarktus, idegbaj, telefonálás a késéről, ellenőrzés, hogyan jutok oda, és 10perces késéssel meg is érkeztem. Szoktam én ilyeneket produkálni, de azt hittem az utóbbi időben már kinőttem. :)
Az öt órás út gyorsan elrepült, a német sráccal végigbeszélgettük az utat. Hamar egy hullámhosszon voltunk és mivel mindkettőnk párja francia, így sok közös téma is volt :)
Frankfurtban úgy döntöttem, hogy végül nem várok még két órát, inkább megveszem a drágább vonatjegyet és hamarabb itt leszek. A vonatról már csak értesíteni kellett J.ot, hogy mikor és hova érkezek, illetve lemondani a korábban lefoglalt másik autót. Ez volt az a pillanat, amikor szembesültem azzal, hogy a reggel feltöltött belga kártyám itt sem működik. Korábban otthon is használhatatlan volt, de mivel van magyar kártyám, eddig nem zavart. Egy gyors kétségbeesés után égő fejjel kértem kölcsön az előttem ülő mobilját. Nem szeretem az ilyen szituációkat, na.
A lényeg, hogy végül szerencsésen megérkeztem.
Azóta pihi, feltöltődés.

Miért is?

Lehet, hogy tömören és lényegretörően ez a lényege....

,,Arra születtem, hogy kisgyerek legyek,
S anyám mellett lassan játsszam az éveket.
Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S megértsem a szóból azt, amit lehet.
S végül arra jöttem én a világra,
Ó hogy elhiggyem azt, hogy nem vagyok hiába.

Arra születtem, hogy megszeressenek,
S megszeressem én is azt, akit lehet.
Arra születtem, hogy boldog is legyek,
S tovább adjam egyszer az életemet.
S végül arra jöttem én a világra,
Ó hogy belehaljak abba, hogy éltem a világban."

KM Saga

Amikor azt hittem, hogy lezártam, mindent elintéztem, már csak néha jut eszembe a sztori és rágódok rajta, akkor kapok egy válaszlevelet az egyik legkedvesebb, vagy talán a legkedvesebb volt kollegától. Írtam neki egy búcsúlevelet, mert igaz, hogy csak 2szer találkoztunk, mégis olyan pozitív benyomást hagyott bennem, hogy szerettem volna megköszönni. Ő közel van a tűzhöz, B2-vel dolgozik közvetlenül, ezért csak pislogok, amikor válaszul megkérdezi, hogy elmegyek-e. És megköszöni a közös munkát, és azt mondja, hogy inspiráltam (pedig ő engem nagyon), és nagyon pozitív vagyok. Szóval ez a levél olyan jól esett, mert érzem ezt én, de igyekeztem nagyon keresni a hibát magamban, és nem akartam, hogy az egom tükrében rosszul értékeljem a történéseket. Abban is megerősített, hogy mégis csak jól érzem, ítélem meg az embereket, és ezeket nem csak beképzelem magamnak.
Sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak-e egy levelet valakinek a menedzsmentben arról, hogy én hogyan látom a dolgokat és, hogy a dolgok hogyan működnek a valóságban a brüsszeli boltban. Végül nem írtam, mert tartottam attól, hogy kicsinyes bosszúnak nézik, amit sértettségemből teszek. Őszintén szólva én magam sem voltam biztos benne, hogy ez nem így van. Azonban most, hogy A. válaszolt és azt amit, azt hiszem megírom azt a levelet.

Blogvilág

Van néhány blog, amit rendszeresen olvasok. Egy-két kattintás ide-oda, rátalálok egy újra, beleolvasok és ha valami megfog, akkor maradok. Visszajárok. Belegondolva kicsit bizarr, hogy teljesen ismeretlen emberek életébe kapok így bepillantást, követem a velük történő eseményeket. 

Néha rátalálok egy posztra, és hihetetlenül hálás és boldog vagyok, hogy valaki ilyen jól megfogalmazza azt amit én is hiszek, amit érzek, és még nagyon zavaros számomra, vágyom az információra, a tudásra, a mesteremre, de eze ka bejegyzések is tanítanak időről-időre.

Erről beszéltem.

Elmélet

Van egy elméletem, ami szerint a macska azért szagolgatja meg néha a szánkat alvás közben, mert így ellenőrzi, hogy életben vagyunk-e. Ha pedig elpatkolnánk megenne minket. 

KM Saga III.

A történet lassan a végéhez ér. Megkaptam a papírokat, amiket természetesen leellenőrizettem egy jogásszal.  Itt működik egy érdekvédő szervezet, akik - ha igénybe veszed a szolgáltatásaikat, és befizeted a 10euro körüli havi díjat - védenek a munkáltatóval szemben. Kikértem a véleményüket az esettel kapcsolatban is, és jogilag nem lehet belekötni abba, ahogy KM eljárt. A próbaidő alatt mindkét fél azonnali hatállyal kiléphet, megszakíthatja a szerződést. Tehát nem tudok ez ellen semmit tenni, mert joguk van hozzá. A morális oldala természetesen megkérdőjelezhető, de ezzel mire megyek. 

Egyébként megértettem, hogy mi lehet a háttérben. Az elején kerestem magamban a hibát, mert ugye azt kaptam vissza, hogy én milyen vagyok. Azonban egy idő után rájöttem, hogy szó sincs itt hibáról. A probléma abból adódott, hogy túlságosan önálló és proaktivvá váltam. Nem hittem el a főnökömnek kapásból, amikor azt mondta, hogy ,,Az ég zöld", hanem visszakérdeztem, esetleg kijavítottam. Alapból ilyen vagyok, és azt hittem, hogy itt ezt is várják el, mivel ez jött nekem le a különféle visszajelzéseikből. ,,Sajnos" én nem a címet, a pozíciót tisztelem, hanem alapból, mint másik embernek igyekszem megadni a tiszteletet mindenkinek. A főnökömet pedig egyre nehezebb volt tisztelni. Próbálkoztam én, de valószínű érezte, hogy nincs a szememben olyan hitele, mint azt ő szeretné csak azért, mert ő a manager. Mea culpa ?

Igyekszem minél inkább rövidre zárni és elvégezni a papírmunkát. Nem tagadomm, az elején dühös voltam. Szomorú, vagy kétségbeesett sohasem, mert nem éreztem jogosnak. Tudom, hogy én mindent megtettem, nem rajtam múlt. Nem a képességeimen, vagy a hozzáállásomon. A munkát szerettem, de a körítés, a környezet, a többiek hozzáállása az élethez, egymáshoz, mind-mind idegen volt. Nem illettem közéjük, talán csak énem egy piciny része. Mindezek miatt nem voltam szomorú. Mérges annál inkább, bosszút akartam állni az engem ért sérelem miatt. 

Közben próbáltam ezt az érzést elengedni, meglátni az én szerepemet a történetben, és tanulni az esetből, mert hiszem, hogy:

,, A legnagyobb bölcsesség: nem tartani érdemtelennek, ami velünk történik. Ha méltánytalanság ér, tudd, hogy valamiért kaptad. Nem azért, amiért adták - hanem egészen más, ismeretlen okból. Ha emberi szemmel nézed, méltánytalannak tartod. Ha isteni szemmel: fölfedezed az univerzális dráma igazságrendszerét, amelyben a méltó és méltatlan egészen más idősíkon működik, mint a te emberi fogalmaid szerint. Lehet, hogy ez az ember sorsom eszköze? Lehet, hogy ez az alantas helyzet próbatétel? Netán fizetség?"

Azt hiszem sikerült. Így legutóbb, amikor kijöttem a boltból, azt hiszem utoljára, akkor sikerült a volt-főnökömnek (B1) őszintén megköszönnöm a lehetőséget, és a leckét. A mosolyából ítélve ő teljesen másképp értette, mint én, de nem baj. Az már az ő élete, karmája, aminek szerencsére most már nincsen köze az enyémhez (legalábbis közvetlenül). 

November elseje

Kosztolányi Dezső: Halottak


Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább.
Futók között titokzatos megállók.
A mély sötét vizekbe néma, lassú
hálók.
Képek,
már megmeredtek és örökre
szépek.
Nem-élők,
mindent felejtő, mindent porba ejtő
henyélők,
kiknek kezéből a haraszt alatt
lassan kihullt a dús tapasztalat..."

Enikő. Az első fájdalmas veszteség. Ha valaki 11 évesen elmegy, akkor próbáljuk azt hinni, hogy azért, mert túl jó volt ide.

Dédi szép kort élt, hosszú élete volt. Nem a legjobb korban született, háborúk, forradalmak, csaták idejében. Megtanult nélkülözni, később sem vágyott sokra, egy kis szoba, ennyi elég is volt. A többit a gyerekeinek, unokáinak adta.

Emlékszem, amikor papa a kórházban feküdt eszembe jutott Petőfi Sándor verse. Ne ily halált adj Istenem, de ily halált adj énnekem...

Nagyi volt az első, aki halálakor meglátogatott álmomban. Betakart, én pedig sírva rúgtam le magamról a takarót. Reggel hívott anya a hírrel. Néha érdekes dolgok történnek, amiket nem kell és nem is lehet megmagyarázni.

A legfrissebb pedig érthetetlen és fájdalmas. Dühítő és felháborító, hogy Geri elment. Hiszem, hogy a dolgok nem történnek véletlenül, mindennek van egy mélyebb értelme. Talán évtizedek múltán ezt is érteni fogjuk.

Ők elmennek, mi maradunk. Nekünk fáj, nekik már nem. Mi nem értjük és sírunk, ők már mindent értenek...és talán mosolyognak ránk.

kép