Viszlát bár....

Amikor aláírtam a szerződést a bárban azt mondtam magamban, hogy maximum egy hónap. És pontosan ennyi volt.

Egy hónap. 

Fizikailag és pszichikailag is megviselt, de büszke vagyok magamra, hogy kibírtam. Ezentúl mindenkinek kalapemelés, aki ilyen helyen dolgozik.

Fizikailag baromira nehéz. Egyrészt az éjszakában dolgozol, amikor a szervezet normál esetben pihen és regenerálódik, másrészt állandóan rohangálsz, emelsz, pakolsz. Az utóbbi egy hónapban nem vágytam se konditerembe se futni. Lelkileg, vagy pszichikailag számomra az volt nehéz, hogy megvédjem magam a sok negatív energiától. Az emberek lejönnek a bárba és kieresztik a gőzt, a felhalmozódott feszültséget megpróbálják levezetni. Komolyan mondom, egy-két hét után kezdtem megutálni az embereket, elegem lett a sok idiótából, akik sok esetben még részeg idióták is. Nem meglepő az egyik srác mondata:,, Te új vagy? Mert te még mosolyogsz..."

Összességében azonban sokat tanultam, főleg magamról. Megismertem sok embert, egy-kettővel talán még találkozok is a jövőben. minden jól alakult, akitől el akartam köszönni, vagy kapcsolatot tartani, azokkal még az utolsó estén összehozott a sors. Visszamegyek még, ez biztos, de már a pult másik oldalára.

Yeeeaaaahhhh

Vééégre, végre felhívtak. Most már nem csak fejben, hanem hivatalosan is megerősítették, hogy engem szeretnének a senior sales pozícióra KM-ék...
Náluk fogok dolgozni, azaz az egyik brüsszeli, vagyis egyetlen brüsszeli boltjukban :)  http://www.karenmillen.com/

Költözés

Költözés projekt van. 

A jelenlegi albérlet jó környéken van, közelben boltokkal, parkkal, metroval. Tágas és G. már 3éve itt lakik. Azonban több sebből is vérzik: kevés a fény, a lakás közepére csak nagy ritkán jut el, szigetelése szinte nincs, így télen lehet fűteni csak felesleges. A felettünk lakó pár balhézása csak havonta egyszer zavaró, de akkor nagyon. A legnagyobb gennyes sebet pedig az alattunk lévő pizzéria jelenti. A kéményük konkrétan a hálószoba/fürdőszoba ablakunktól 1méterre van, így ha beindul az üzem nem lehet ablakot nyitni, hacsak nem szereti valaki ha a lakása kajaszagban úszik. Az már csak hab a tortán, hogy ez a kémény a mi ,,teraszunkon" van, ami nem terasz, inkább tető, de ki lehet rá mászni napozni, heverészni. Ja, és sanszos, hogy a múltkori kis egerünk is onnan mászott fel szétnézni. :)
Mindezek mellett szeretnénk kertet és kutyát, így már hetek óta keresgél/ünk az immoweb-en. 

Az első lakás, amit meglátogattunk kb. 5percre volt tőlünk. Csendes nyugodt környék, mégis minden közel van. A lakással egy problémánk volt: 2hálószobát szeretnénk, amiből az egyik vendégszobaként/irodaként szolgálna. A kert hatalmas és csodás volt, aminek a varázsát erősen rontotta, hogy a végében közlekedik a metro (úgy cirka 2-3 percenként). Ezt hosszas mérlegelés után nem vettük ki. A következő egy kis házikó volt kerttel. Amíg vártunk sétáltam a környéken, ami engem lenyűgözött. Sajnos a ház kevésbé, úgy éreztem nem kapok bent levegőt, összenyomnak a falak. 

Tegnap pedig megtaláltuk. Én már fejben ott lakok. Maga a kerület ne ma legbiztonságosabb, mondhatni elég színes a környezet :), de a környék elvileg biztonságos és ránk is jó benyomást tett. A lakás tökéletes. Tágas, napos, nyitott nappali/étkező/konyha. 2háló, 2pincehelyiség, amiből az egyik szinte szobaként is funkcionálhat, mert van benne minden: víz, villany, tér. Kis terasz japán kerttel, halas medencével. Tényleg tökéletes, még sok-sok intézkedés és július elsejével már ott is aludhatunk. 

Betegség saga

Miután 4napot és vagy 35órát dolgoztam a ruhatárban mázsás férfikabátokat emelgetve, mert persze, hogy rossz idő volt, íme az eredmény: a bal csuklóm bemondta az unalmast. Már 3napja éreztem az enyhe fájdalmat, de nem törődtem vele, majd csak elmúlik felkiáltással. Persze egyre rosszabb lett és 2napja már minden kis mozdulás fájdalmat okozott. Kaptam pár gyulladáscsökkentőt, még elmentem aznap este dolgozni befáslizott kézzel, de tegnap bejelentettem, hogy köszönöm, de nekem a hétre ennyi volt, mert valahogy az egészségem fontosabb, mint a pénz és pláne a munkahelyem. Szóval most itthon, 13óra alvás után kipihenten, felfrissülve. Hosszú, csodás hétvégének nézünk elébe, éljen péntek 13! :)

Celtica

A bár, ahol jelenleg dolgozok nevét és pr tevékenységét tekintve kelta pub, valóságban semmi kelta nincs benne (tegnap láttam a szlogent a plakáton, majdnem hangosan felröhögtem: The original Celta Pub....). 

Teljesen különbözik a másik bártól, ahol pár alkalommal voltam. Míg ott a minőség volt a fontos, itt inkább a mennyiség. Ebben hiba nincs is, brüsszeli viszonyokhoz képest olcsó a hely, éjfélig happy hours, felső szinten DJ-s discoval, reggelig tartó nyitvatartással. Tele is van általában, sok a turista és a helyi hvcs. 

Nem volt nagy kaland megtanulni a dolgokat, hiszen ahogy említettem ne ma minőségen van a hangsúly, így már a második alkalommal a bárpult mögött csapoltam a sört. 

Elég nemzetközi társaság dolgozik itt: főleg lengyel, török, svéd, angol, ír, lett, lányok fiúk vegyesen. Mondanom sem kell, hogy a fiúkat valahogy jobba na szívembe zártam, mint a lányokat, ami szerintem kölcsönös :).Igazán közel nem került senki hozzám, nagyon más vagyok, mint a legtöbbjük. Ugyanis ők éjszakai emberek. Ha szabadnapjuk van, akkor is bejönnek este a bárba, vagy más bulihelyre látogatnak el, míg én örülök, ha végre aludhatok este. Mivel a bár délután 2től reggel 5-7ig van nyitva.
Az egyik lengyel lánnyal nagyon nem kedveljük egymást, volt is egy komolyabb összetűzésünk, aminek az lett a vége, hogy ha nem értem őt, akkor itt problémák lesznek. Amire én vállat vontam és otthagytam, mert nem láttam értelmét több időt rápazarolni. Nem vagyunk azonos szinten, na. Ami azért probléma, mert az ő fejében ez úgy néz ki, hogy ő van ott régebben, ráadásul főnök szerűség, vagyis felettem áll, míg belőlem szinte teljesen hiányzik a hierarchikus gondolkodásmód, és nálam tiszteletet az ember maga kap, nem pedig a rangja. Ő pedig ezt nem nagyon vívta ki a viselkedésével, tehát számomra csak egy kis zavaró pötty, akit igyekszek észre sem venni. 

Igazából egy nagyon jó oldala van ennek a melónak: olyan, mintha örökös bérletem lenne a konditerembe. Pár nap alatt leadtam a felesleget és olyan izomfélék jelentkeznek a karomon. :).

Vannak vidám sztorik is, néhány:

1. Álok a ruhatárban, ami a bárpult mellett van ha jól számolom fél méterre tőle. szóval állok, odajön egy srác: ,, Vodka-RedBull please." .....wtf???...

2. Két kis kínai csajszi lobogtatja a húsz euróst az orrom előtt és kitartóan hajtogatják: ,,tin-tin"....

Kellett pár perc mire leesett, hogy két tízest szeretnének, vagyis tin-tin = ten-ten. (jut eszembe pár nappal előtte egy húzott szemű kissrác pedig fehér sört kérte úgy, hogy ,,vít bír").

3. 18-20 évesnek kinéző srác új-generációs udvarlási taktikája, második kérdésként: ,,Fent vagy facebook-on?" Kitartó volt, nálam akkor szakadt el a cérna és törtem ki nevetésben Bravo magazinokat vizionálva magam előtt, amikor megkérdezte: ,,Hiszel a szerelemben első látásra?". Ennél a pontnál muszáj volt megkérdeznem, hogy hány éves. Tévedtem. 21 volt....

4. Legutóbb egy fekete fiatal srác jött a kabátjáért a ruhatárba és világoskék szeme volt. Annyira meglepődtem, megkérdeztem honnan származik. Valószínű közeledésnek vette a kérdésemet, mert flörtölő üzemmódra váltott, amihez csatlakozott a haverja is. Jól szórakoztam rajtuk, főleg miután megkérdeztem, hogy hány évesek. 20-21. Amikor megtudta, hogy én 27 vagyok tágra nyíltak a szemei és azt mondta: ,,Tök jól nézel ki ahhoz képest, hogy 27 éves vagy." 

Jót nevettem rajtuk. 

Azért van abban valami vicces báj, amikor egy 20nak kinéző srác azt mondja neked, hogy sweety....Mindig feldobnak ezek a történések. Örülök, ha egy huszonévesnek önbizalma van. 

A látogatóközönség tekintetében is igen sokrétű a hely. Van egy leszbikus pár, akik rendszeresen jönnek és nyíltan nagyon szeretik egymást :), illetve egy nem tudom eldönteni, hogy meleg? 2srác, akik mindig összeöltöznek és mókásan néznek ki. Illetve ki ne felejtsem a transzvesztitákat, láttam már vagy 6-7-et. Fent kétségtelenül nők, de hogy mi van a szoknya alatt....hááát, nem biztos, hogy tudni szeretném. (bár a hangjuk alapján még az, amivel megáldotta őket a sors).

Homesick

Azt hiszem honvágyam van...

Mindenesetre az erre utal, amikor a G.-tól kapott óriási csokitojás bontása közben (amit mellesleg előző nap néztem ki a cukrászdában) elkezdek bőgni, mert fura érzések támadnak meg, emlékek, ízek, illatok...

Január óta történt

A mesét ott hagytam abba, hogy januárban visszalebegtem a rózsaszín felhőn (illetve a valóságban a tamponhirdetés színű wizzair-en :-D) és ha valóban mese lenne, akkor azt mondanám, hogy boldogan életek, amíg meg nem haltak....

Ami azért kibaszás, mert az élet nem mese. Vagy legalábbis nem állandó boldogság. Vajon ha megírnák, mi lenne a hercegek és hercegnők sorsa? Hogy alakulna Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika története?

Természetesen teljes részletességgel nem tudom és nem is akarom leírni mi minden történt az elmúlt három hónapban. De nagyvonalakban:

Azzal az elhatározással jöttem vissza, hogy februárban már dolgozni fogok. Az elején még úgy is tűnt, hogy összejön egy jó állás, azonban a körülmények nem úgy alakultak. Könnyen jött lehetőség könnyen is ment. Februárban ráfeküdtem az álláskeresésre: regisztráltam a fejvadász cégeknél, küldözgettem a jelentkezéseimet irodai munkákra, illetve egy másik fronton is elindultam: lerövidítettem az önéletrajzomat, nyakamba vette a várost és bementem a boltokba, ír pubokba, szórtam szét az önéletrajzomat. Hetekig szinte semmi reakció, egy álláslehetőség lett volna, ha még mindig tudnék folyékonyan németül, de sajnos az utóbbi 6-7év elég volt a tudásom passzív szintre süllyedéséhez. Közben próbáltam itthon tanulgatni angolt, franciát. 

Rájöttem, hogy el kell kezdenem egy tanfolyamot, mert kontroll nélkül nem haladok megfelelően. Szerencsére támogatják a nyelvtanulást, vannak nagyon olcsó nyelvtanfolyamok. Tavaly már jártam egy ilyenre, ami nemcsak árban, hanem színvonalban is alacsony volt. Viszont szegény ember vízzel főz, ahogy az őseim mondanák, így maradt ez a lehetőség (csak viszonyításképpen: a támogatott olcsó féléves tanfolyam ára megegyezik három-négy (3-4!!!!) magánóra árával). Sajnos itt is falakba ütköztem, mert szinte mindenhol elkezdődtek már a tanfolyamok. 

Közben a munka terén sem történt előrelépés, mert a pozíciók 90%-hoz kell a folyékony francia és/vagy holland nyelvtudás. Az én angolommal, passzív németemmel és alap franciámmal vajmi keveset érek itt a munkaerőpiacon. 

Március közepén elkezdtem gyakornokoskodni G. (a párom) egyik barátjának a bárjában. Gondoltuk jól jön a gyakorlat ha behívnának interjúra vagy próbanapra. Érdekes tapasztalat átállni a számítógép és íróasztal mögül a bárpult mögé. A hely maga igényes, családias, egészen megkedveltem az embereket. Három-négy alkalom után felhívtak az egyik bárból, a Celtica nevű ír pub-ból, hogy menjek be interjúra. Mindez egy gyors szerződéskötést jelentett az 1-2 kérdés után. Tehát két hete dolgozok hivatalosan is a C.-ban. ezt majd kifejtem egy másik bejegyzésben bővebben. Közben egy boltban is voltam, ahol manager assistant-ot kerestek, interjú jól sikerült ,a próbanap, vagyis próbaóra (2-3óra volt a boltban eladóként) szerintem kevésbé. Vártam a végeredményt, 1-2hét után gondoltam, hogy erről ennyit, majd egy hete hívtak, hogy változott a terv, senior sales-est keresnek félállásban érdekel-e. Illetve egy jelentkezésemre várok visszajelzést, vagyis többre is, de egyre mindenképpen, a többire nincs nagy remény :)

Ennyit a munkáról.

Magénszféra: szerintem az utóbbi két évben nem volt ennyi bajom egészségügyileg, mint ebben a három hónapban. Azt hittem könnyeden viselem ezt a sok változást, de valószínű tudat alatt mégsem. Elfogadni, feldolgozni a hirtelen lezárt négy éves kapcsolatot, a kiköltözést, ami most nem pár hónapra, vagy egy-két évre szól, hanem ki tudja mennyi időre, a barátok és család távollétét, hozzászokni az új helyzethez, türelmesnek lenni munkakeresés terén, és még sorolhatnám...

G.-mal azt hiszem most már kezdünk összecsiszolódni. A nagy szerelem mellett jelen vannak a különbségek, nyelvi, kulturális, múltbeli szinten. Meg kell harcolnunk egymással és önmagunkkal is. De ez jó.

Bennem is nagyon sokminden változott. Ebben a három hónapban szinte semmi nem történt és közben pedig annyi minden. Főleg bennem. Majd erről is írok bővebben. Talán.

Rövid ego

Mérleg vagyok. Mindig is utáltam a bizonytalanságot. Mindent szépen gondosan előre megterveztem a fejemben. Aztán valami változott bennem. 

Emlékszem a pillanatra, amikor pár éve reggel munkába menet belémhasított az érzés, hogy olyanok vagyunk, mint a marhák (értsd: tehén). Minden reggel nyakunkba vesszük az igát, húzzuk-vonjuk, majd megfáradva hazatérünk a meleg istállóba. Természetesen nem szeretnénk általánosítani, távol álljon tőlem. Én azonban akkor így éreztem magam. Pedig megvolt mindenem, amire társadalmi konvenciók szerint vágynom kellene: család, barátok, szerető vőlegény, meleg otthon, biztos viszonylag jól fizető munkahely. Hetente járhattam konditerembe, havonta fodrászhoz, ruhákat vásárolhattam, nyaranta utaztunk.Boldog is voltam, azonban éreztem, hogy valami nem kerek.

Nem sokkal ez után ,,megbolondultam", és felborítottam mindent. Ahelyett, hogy szépen lépegettem volna előre a ranglétrán felmondtam a munkahelyemen, kimentem egy hónapra Angliába nyelvet tanulni, majd hazajöttem és próbáltam kitalálni, hogy hogyan tovább.

Tettem én is lépéseket és hagytam, hogy a sors mutassa az utat. Ez pedig Belgiumba, pontosabban Brüsszelbe vezetett. Miért ne alapon vágtam bele és közben ismét agyaltam a hogyan tovább kérdésen. 

Tavaly december elején pedig ismét nagyot fordult velem a világ, de ezt már tartalmazza ez a blog, a tündérmese címkével ellátott bejegyzésekben.

A megtervezetlen élet

A létezésben nincs tervezés. A megtervezetlen élet határtalan szépséget rejt magában, mert mindig várakozik valami meglepetés a jövőben.

A jövő nem csupán ismétlés lesz; mindig történik valami új, és sosem veheted magától értetődőnek. A biztos emberek nyárspolgári életet élnek. A nyárspolgári élet azt jelenti, hogy felkelsz fél nyolckor, megreggelizel nyolckor, fél kilenckor felszállsz a város felé tartó vonatra, fél hatkor újra otthon vagy, megiszod a teádat, elolvasod az újságot, tévét nézel, megvacsorázol, szeretkezel a pároddal minden szeretet nélkül, és elalszol. Másnap pedig kezdődik elölről. Minden szépen el van rendezve, és nincs semmi meglepetés: a jövő nem lesz más, mint a múlt újra- és újraismétlése. Természetesen nincs félelem. Annyiszor megtetted már ezeket a dolgokat, hogy nagy tapasztalatod van bennük. Újra meg tudod tenni. Az újjal együtt érkezik a félelem, mert sosem tudhatod, vajon képes leszel-e megtenni vagy sem. Mindig először csinálod, ezért mindig remegsz, mindig bizonytalan vagy, hogy sikerülni fog-e vagy sem. De ebben a borzongásban, ebben a kalandban van az élet - vagy mondjunk inkább elevenséget élet helyett, mert az élet is tompa, halott szóvá lett -, az elevenség, az áramlás.

Búcsú

Ha egyszer valamit eldöntött, akkor ahhoz ragaszkodott.
Mindent eltervezett, miket kell elintéznie, kinek mikor mondja el. Szerencsére a repülőúton kellemes társasága akadt, így nem kellett gondolkoznia az előtte álló napokon. 

Kimondta, végre kimondta. Egymással szemben ültek az étkezőasztal két oldalán, a reggeli maradékai felett. Így tervezte. Előző éjszaka túl későn landolt, a betervezett baráti látogatást már nem akarta lemondani, és szerette volna, ha előtte megreggeliznek. Utána úgysem lesz kedvük enni egy ideig. Nézte azt az embert, akivel négy éven át együtt élt, akivel a jövőjét a közös gyereküket tervezte. Tudta, hogy ezzel a döntésével egy kést döf a szívébe. Kegyetlen volt. De már nem volt visszaút.

Csodálkozott saját magán: megdöbbentően könnyen viselte az elmúlt napokat. A szakítást, a gyűrű visszaadását, a dolgai, az élete szelektálását és bedobozolását. A most már ex-vőlegénye sértő szavait, amivel a saját egóját védte és próbált valamit visszaadni abból a sérelemből, ami ő érte. Érdekes, hogy eddig mindkét komoly kapcsolatából ő lépett ki, miközben a másik vele képzelte az életét. ,,Majd egyszer visszakapod az élettől, megtapasztalod milyen érzés megcsalva, elhagyva lenni"- mondta a férfi neki, aki még két napja boldogan ölelte a reptéren. Talán igaza van. Azonban azt is tudta, hogy ha lehetséges, neki nagyobb fájdalom megbántani azokat, akiket szeret, mint a megbántott félnek lenni.

Az ünnepek csendben teltek. Találkozott a barátaival, mindenkivel megosztotta az elmúlt egy hónapját. Egy-két ember kivételével mindenki döbbenten hallgatta. 

Megvette a repülőjegyét január elejére és készült vissza egy másik életbe.