A mesét ott hagytam abba, hogy januárban visszalebegtem a rózsaszín felhőn (illetve a valóságban a tamponhirdetés színű wizzair-en :-D) és ha valóban mese lenne, akkor azt mondanám, hogy boldogan életek, amíg meg nem haltak....
Ami azért kibaszás, mert az élet nem mese. Vagy legalábbis nem állandó boldogság. Vajon ha megírnák, mi lenne a hercegek és hercegnők sorsa? Hogy alakulna Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika története?
Természetesen teljes részletességgel nem tudom és nem is akarom leírni mi minden történt az elmúlt három hónapban. De nagyvonalakban:
Azzal az elhatározással jöttem vissza, hogy februárban már dolgozni fogok. Az elején még úgy is tűnt, hogy összejön egy jó állás, azonban a körülmények nem úgy alakultak. Könnyen jött lehetőség könnyen is ment. Februárban ráfeküdtem az álláskeresésre: regisztráltam a fejvadász cégeknél, küldözgettem a jelentkezéseimet irodai munkákra, illetve egy másik fronton is elindultam: lerövidítettem az önéletrajzomat, nyakamba vette a várost és bementem a boltokba, ír pubokba, szórtam szét az önéletrajzomat. Hetekig szinte semmi reakció, egy álláslehetőség lett volna, ha még mindig tudnék folyékonyan németül, de sajnos az utóbbi 6-7év elég volt a tudásom passzív szintre süllyedéséhez. Közben próbáltam itthon tanulgatni angolt, franciát.
Rájöttem, hogy el kell kezdenem egy tanfolyamot, mert kontroll nélkül nem haladok megfelelően. Szerencsére támogatják a nyelvtanulást, vannak nagyon olcsó nyelvtanfolyamok. Tavaly már jártam egy ilyenre, ami nemcsak árban, hanem színvonalban is alacsony volt. Viszont szegény ember vízzel főz, ahogy az őseim mondanák, így maradt ez a lehetőség (csak viszonyításképpen: a támogatott olcsó féléves tanfolyam ára megegyezik három-négy (3-4!!!!) magánóra árával). Sajnos itt is falakba ütköztem, mert szinte mindenhol elkezdődtek már a tanfolyamok.
Közben a munka terén sem történt előrelépés, mert a pozíciók 90%-hoz kell a folyékony francia és/vagy holland nyelvtudás. Az én angolommal, passzív németemmel és alap franciámmal vajmi keveset érek itt a munkaerőpiacon.
Március közepén elkezdtem gyakornokoskodni G. (a párom) egyik barátjának a bárjában. Gondoltuk jól jön a gyakorlat ha behívnának interjúra vagy próbanapra. Érdekes tapasztalat átállni a számítógép és íróasztal mögül a bárpult mögé. A hely maga igényes, családias, egészen megkedveltem az embereket. Három-négy alkalom után felhívtak az egyik bárból, a Celtica nevű ír pub-ból, hogy menjek be interjúra. Mindez egy gyors szerződéskötést jelentett az 1-2 kérdés után. Tehát két hete dolgozok hivatalosan is a C.-ban. ezt majd kifejtem egy másik bejegyzésben bővebben. Közben egy boltban is voltam, ahol manager assistant-ot kerestek, interjú jól sikerült ,a próbanap, vagyis próbaóra (2-3óra volt a boltban eladóként) szerintem kevésbé. Vártam a végeredményt, 1-2hét után gondoltam, hogy erről ennyit, majd egy hete hívtak, hogy változott a terv, senior sales-est keresnek félállásban érdekel-e. Illetve egy jelentkezésemre várok visszajelzést, vagyis többre is, de egyre mindenképpen, a többire nincs nagy remény :)
Ennyit a munkáról.
Magénszféra: szerintem az utóbbi két évben nem volt ennyi bajom egészségügyileg, mint ebben a három hónapban. Azt hittem könnyeden viselem ezt a sok változást, de valószínű tudat alatt mégsem. Elfogadni, feldolgozni a hirtelen lezárt négy éves kapcsolatot, a kiköltözést, ami most nem pár hónapra, vagy egy-két évre szól, hanem ki tudja mennyi időre, a barátok és család távollétét, hozzászokni az új helyzethez, türelmesnek lenni munkakeresés terén, és még sorolhatnám...
G.-mal azt hiszem most már kezdünk összecsiszolódni. A nagy szerelem mellett jelen vannak a különbségek, nyelvi, kulturális, múltbeli szinten. Meg kell harcolnunk egymással és önmagunkkal is. De ez jó.
Bennem is nagyon sokminden változott. Ebben a három hónapban szinte semmi nem történt és közben pedig annyi minden. Főleg bennem. Majd erről is írok bővebben. Talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése