Mérleg vagyok. Mindig is utáltam a bizonytalanságot. Mindent szépen gondosan előre megterveztem a fejemben. Aztán valami változott bennem.
Emlékszem a pillanatra, amikor pár éve reggel munkába menet belémhasított az érzés, hogy olyanok vagyunk, mint a marhák (értsd: tehén). Minden reggel nyakunkba vesszük az igát, húzzuk-vonjuk, majd megfáradva hazatérünk a meleg istállóba. Természetesen nem szeretnénk általánosítani, távol álljon tőlem. Én azonban akkor így éreztem magam. Pedig megvolt mindenem, amire társadalmi konvenciók szerint vágynom kellene: család, barátok, szerető vőlegény, meleg otthon, biztos viszonylag jól fizető munkahely. Hetente járhattam konditerembe, havonta fodrászhoz, ruhákat vásárolhattam, nyaranta utaztunk.Boldog is voltam, azonban éreztem, hogy valami nem kerek.
Nem sokkal ez után ,,megbolondultam", és felborítottam mindent. Ahelyett, hogy szépen lépegettem volna előre a ranglétrán felmondtam a munkahelyemen, kimentem egy hónapra Angliába nyelvet tanulni, majd hazajöttem és próbáltam kitalálni, hogy hogyan tovább.
Tettem én is lépéseket és hagytam, hogy a sors mutassa az utat. Ez pedig Belgiumba, pontosabban Brüsszelbe vezetett. Miért ne alapon vágtam bele és közben ismét agyaltam a hogyan tovább kérdésen.
Tavaly december elején pedig ismét nagyot fordult velem a világ, de ezt már tartalmazza ez a blog, a tündérmese címkével ellátott bejegyzésekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése