Beteg

Inkább felkeltem az éjszaka közepén, így kevésbé érzem azt, hogy megfulladok, mert nem kapok levegőt....ehhh

Különvélemény - drogok

Ezzel a cikkel sikerült felhúzniuk. Nem a cikk maga, hanem a témája, a Nemzeti Drogellenes Stratégiával. Előre bocsájtom, hogy nem olvastam az egészet, az eredetit, csak a linkelt cikket.

Azonban ez alapján elszomorít és írnom kell róla. Elszomorít, hogy a szülőföldemen továbbra is ostoba, demagóg emberek kezében van a hatalom. Az, aki leírta azt, hogy 2020-ra nem lesz kábítószer Magyarországon egy idióta barom, vagy buta kis álmodozó, akinek fogalma sincsen, hogy mit takar az a fogalom, hogy kábítószer. Jót mosolyognék rajta, ha mondjuk egy aranyos facebook kiírásban látnám. 

Még mindig nem fér a fejembe, hogy miért folyik ördögűzés a kábítószerek ellen, míg alkoholt bárki, bárhol vígan fogyaszthat, sőt, ünnepek, fesztiválok épülnek köré. Nemcsak, hogy elfogadott, szinte társadalmilag megkövetelt az alkohol fogyasztás. Gondoljunk csak arra milyen csodálkozva néznek azokra, akik soha nem isznak egy kortyot sem. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a drogok jók, az alkohol pedig rossz, én azt mondom, hogy az alkohol is van ugyanolyan rossz, mint a drog, illetve a kábítószereket se vegyük egy kalap alá. Engem talán a szűklátókörűség, a visszafelé haladás dühít a legjobban. 

Nekem vannak olyan barátaim, akik rendszeresen, napi szinten füveznek. Nem értek egyet velük, nem gondolom, hogy ez jó nekik, de ez az ő egészségük, testük, életük. Munkába járnak, hasznos tagjai a társadalomnak és mellesleg nagyon jó emberek. Remélem senki nem fortyant fel, hogy majd az ő kórházi számlájukat a társadalomnak kell állnia, mert akkor az gondolkozzon el a gyorséttermi láncokba járó, chipset és kólát zabáló, seggmeresztő emberek egészségének állapotán. Vagy a topmenedzserek életmódján. 

Egy drogos ember, aki mondjuk keményen drogozik, az nem bűnöző. Csak beteg. Menekül. 

Igenis kell tenni a fiatalok felvilágosításáért (nem hülyítéséért és félreinformálásáért!!!), a halálos dizájnerdrogok visszaszorításáért, a szenvedélybetegek gyógyításáért. 

Ha van kultúrát alkohol fogyasztás, akkor miért nem létezik kultúrált drogfogyasztás is? Miért félünk ettől ennyire? Mert nem ismerjük?? Ahogy John Lennon is mondta: ,,don't hate what you don't understand."


update: tessék, egy újabb cikk, ami picit kapcsolódik ide. 

Mindennapok

Ezer éve nem írtam, pedig történt egy-két ha nem is eget-rengető dolog.

Hazalátogattam egy hétre. Érdekes, már nagyon vártam, majd amikor ott voltam, akkor pedig visszavágytam. Jó volt találkozni családdal, barátokkal, néhány beszélgetés igazán felöltött. 

Készítettek rólam elemzést a születési dátumom alapján. Általában szkeptikusan, de nyitott elmével állok az ilyenekhez, de Edina teljesen ,,meggyőzött". Számomra olyan sok új dolgot nem mondott a személyiségemmel kapcsolatban, ami egyrészt vállveregetés az önismeretemnek, másrészt mutatja, hogy van létjogosultsága. Bizarr dolog, amikor egy ember, akivel akkor találkozol először, olyan leírást ad rólad, melyet te nem tudnál megtenni önmagadról. Én legalábbis nem. Hasznos volt, mert rávilágított összefüggésekre, kapcsolatokra, néhány puzzle darab a helyére került és leginkább pozitív megerősítést kaptam a jövőmet, a merre tovább-ot illetően. Ha valakit érdekel írjon nekem privátban és összekapcsolom Edinával, én meleg szívvel ajánlom, alapos, körültekintő, nagyon kommunikatív és ott van az a plusz. 

Itt beköszöntött az ősz, ami most nagyon jól esik. Szeretem. 

Lassan vége a 6hetes intenzív francia tanfolyamnak, de indul a következő modul, amibe még én is bekapcsolódok. Sokat fejlődik a franciám (vagy csak az önbizalmam :)), G.mal is elkezdtünk átváltani itthon, illetve sok érdekes, vicces vagy tanulságos pillanatban van részem.

Pár napja például egy pakisztáni és filippin férfival voltam egy csoportban, majd miután végeztünk a feladattal elmondták, hogy mennyire sokkoltam őket előző nap, amikor csak úgy kikaptam a széket a pad mellől és átemeltem a padon (mert szükségem volt rá). Az ő kultúrájukban egy terhes nő kíméli magát, még házimunkát sem végez, sőt, az is teljesen elfogadott és gyakori, hogy tényleg csak végigpiheni a 9hónapot. 

Pénteken részt vettem az anyacég által szervezett egész napos Nyelvi Rally-n. Létezik ugyanis a Bruxelles Formation, mint központi irányító, összefogó szervezet, mely mindenféle képzéseket (nyelvi, szakmai) szervez. Ezen a rallyn minden diákot vegyesen osztanak csapatokba és a nap folyamán különböző feladatokat kell megoldani szerte Brüsszelben. Nekem a 7hónapos terhesség felmentést jelenthetett volna, de nem akartam kihagyni. Igaz a végére jól elfáradtam, de egész nap franciául beszéltem és nem minden nap van esélye az embernek beszélgetést folytatnia egy ruandai származású, de belga állampolgárságú nővel az örökbefogadás nehézségeiről (őt fogadták örökbe 2éves korában, de a mai napig problémát jelent számára az identitás hiánya), egy szomáliai fiúval a futás szépségeiről vagy egy marokkói grafikus sráccal, aki lenyűgözött a magabiztos, talán néha túl hivalkodó, mégis figyelmes hozzáállásával. Fizikailag a végére megterhelő volt (volt például ilyen is, én a lilák között vagyok :)), de örülök, hogy a részese lehettem.

Ma pedig elkészítem életem első francia nyelvű prezentációját, a választott témám pedig a Kis herceg lesz.

A kisnyuszi is szépen növöget. Nem azért írok erről utoljára, vagy keveset, mert nem fontos, hanem pont az ellenkezője miatt. Ez már nagyon személyes része az életemnek és nem is tudom úgy átadni, ahogy valójában szeretném. A mozgása megváltozott. Érdekes, hogy amíg otthon voltam, Magyarországon, addig nagyon keveset ficánkolt, majd ahogy visszajöttem ismét beindult, de időközben átalakult. Eddig egy-egy pontban éreztem a böködést, a rúgást, most már sokkal kiterjedtebben, néha egyszerre jobb és bal oldalt is :). Azt is érzem, amikor mozog, vagy helyet változtat, szerintem leginkább ahhoz hasonlít, amikor korog, vagy működik a gyomrunk, csak attól jóval intenzívebb.
Így a hetedik hónap végére néha már érzem, hogy egy kilós gyereket cipelek, már hasam is van, de még mindig szerencsés flótásnak érzem magam, illetve az emberek még mindig meglepődnek, hogy az eltelt időhöz képest pici a pocak. Szerintem meg pont jó, én szeretem :)

Szép

Radnóti Miklós: SEM EMLÉK, SEM VARÁZSLAT

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs.

Hippp-hippp-hurrrráááááá

Akkor háromszoros hipp-hipp-hurrá: isten hozott kicsi lány, welcome Zoé...