Mindennapok

Ezer éve nem írtam, pedig történt egy-két ha nem is eget-rengető dolog.

Hazalátogattam egy hétre. Érdekes, már nagyon vártam, majd amikor ott voltam, akkor pedig visszavágytam. Jó volt találkozni családdal, barátokkal, néhány beszélgetés igazán felöltött. 

Készítettek rólam elemzést a születési dátumom alapján. Általában szkeptikusan, de nyitott elmével állok az ilyenekhez, de Edina teljesen ,,meggyőzött". Számomra olyan sok új dolgot nem mondott a személyiségemmel kapcsolatban, ami egyrészt vállveregetés az önismeretemnek, másrészt mutatja, hogy van létjogosultsága. Bizarr dolog, amikor egy ember, akivel akkor találkozol először, olyan leírást ad rólad, melyet te nem tudnál megtenni önmagadról. Én legalábbis nem. Hasznos volt, mert rávilágított összefüggésekre, kapcsolatokra, néhány puzzle darab a helyére került és leginkább pozitív megerősítést kaptam a jövőmet, a merre tovább-ot illetően. Ha valakit érdekel írjon nekem privátban és összekapcsolom Edinával, én meleg szívvel ajánlom, alapos, körültekintő, nagyon kommunikatív és ott van az a plusz. 

Itt beköszöntött az ősz, ami most nagyon jól esik. Szeretem. 

Lassan vége a 6hetes intenzív francia tanfolyamnak, de indul a következő modul, amibe még én is bekapcsolódok. Sokat fejlődik a franciám (vagy csak az önbizalmam :)), G.mal is elkezdtünk átváltani itthon, illetve sok érdekes, vicces vagy tanulságos pillanatban van részem.

Pár napja például egy pakisztáni és filippin férfival voltam egy csoportban, majd miután végeztünk a feladattal elmondták, hogy mennyire sokkoltam őket előző nap, amikor csak úgy kikaptam a széket a pad mellől és átemeltem a padon (mert szükségem volt rá). Az ő kultúrájukban egy terhes nő kíméli magát, még házimunkát sem végez, sőt, az is teljesen elfogadott és gyakori, hogy tényleg csak végigpiheni a 9hónapot. 

Pénteken részt vettem az anyacég által szervezett egész napos Nyelvi Rally-n. Létezik ugyanis a Bruxelles Formation, mint központi irányító, összefogó szervezet, mely mindenféle képzéseket (nyelvi, szakmai) szervez. Ezen a rallyn minden diákot vegyesen osztanak csapatokba és a nap folyamán különböző feladatokat kell megoldani szerte Brüsszelben. Nekem a 7hónapos terhesség felmentést jelenthetett volna, de nem akartam kihagyni. Igaz a végére jól elfáradtam, de egész nap franciául beszéltem és nem minden nap van esélye az embernek beszélgetést folytatnia egy ruandai származású, de belga állampolgárságú nővel az örökbefogadás nehézségeiről (őt fogadták örökbe 2éves korában, de a mai napig problémát jelent számára az identitás hiánya), egy szomáliai fiúval a futás szépségeiről vagy egy marokkói grafikus sráccal, aki lenyűgözött a magabiztos, talán néha túl hivalkodó, mégis figyelmes hozzáállásával. Fizikailag a végére megterhelő volt (volt például ilyen is, én a lilák között vagyok :)), de örülök, hogy a részese lehettem.

Ma pedig elkészítem életem első francia nyelvű prezentációját, a választott témám pedig a Kis herceg lesz.

A kisnyuszi is szépen növöget. Nem azért írok erről utoljára, vagy keveset, mert nem fontos, hanem pont az ellenkezője miatt. Ez már nagyon személyes része az életemnek és nem is tudom úgy átadni, ahogy valójában szeretném. A mozgása megváltozott. Érdekes, hogy amíg otthon voltam, Magyarországon, addig nagyon keveset ficánkolt, majd ahogy visszajöttem ismét beindult, de időközben átalakult. Eddig egy-egy pontban éreztem a böködést, a rúgást, most már sokkal kiterjedtebben, néha egyszerre jobb és bal oldalt is :). Azt is érzem, amikor mozog, vagy helyet változtat, szerintem leginkább ahhoz hasonlít, amikor korog, vagy működik a gyomrunk, csak attól jóval intenzívebb.
Így a hetedik hónap végére néha már érzem, hogy egy kilós gyereket cipelek, már hasam is van, de még mindig szerencsés flótásnak érzem magam, illetve az emberek még mindig meglepődnek, hogy az eltelt időhöz képest pici a pocak. Szerintem meg pont jó, én szeretem :)