KM Saga

Amikor azt hittem, hogy lezártam, mindent elintéztem, már csak néha jut eszembe a sztori és rágódok rajta, akkor kapok egy válaszlevelet az egyik legkedvesebb, vagy talán a legkedvesebb volt kollegától. Írtam neki egy búcsúlevelet, mert igaz, hogy csak 2szer találkoztunk, mégis olyan pozitív benyomást hagyott bennem, hogy szerettem volna megköszönni. Ő közel van a tűzhöz, B2-vel dolgozik közvetlenül, ezért csak pislogok, amikor válaszul megkérdezi, hogy elmegyek-e. És megköszöni a közös munkát, és azt mondja, hogy inspiráltam (pedig ő engem nagyon), és nagyon pozitív vagyok. Szóval ez a levél olyan jól esett, mert érzem ezt én, de igyekeztem nagyon keresni a hibát magamban, és nem akartam, hogy az egom tükrében rosszul értékeljem a történéseket. Abban is megerősített, hogy mégis csak jól érzem, ítélem meg az embereket, és ezeket nem csak beképzelem magamnak.
Sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak-e egy levelet valakinek a menedzsmentben arról, hogy én hogyan látom a dolgokat és, hogy a dolgok hogyan működnek a valóságban a brüsszeli boltban. Végül nem írtam, mert tartottam attól, hogy kicsinyes bosszúnak nézik, amit sértettségemből teszek. Őszintén szólva én magam sem voltam biztos benne, hogy ez nem így van. Azonban most, hogy A. válaszolt és azt amit, azt hiszem megírom azt a levelet.

KM Saga III.

A történet lassan a végéhez ér. Megkaptam a papírokat, amiket természetesen leellenőrizettem egy jogásszal.  Itt működik egy érdekvédő szervezet, akik - ha igénybe veszed a szolgáltatásaikat, és befizeted a 10euro körüli havi díjat - védenek a munkáltatóval szemben. Kikértem a véleményüket az esettel kapcsolatban is, és jogilag nem lehet belekötni abba, ahogy KM eljárt. A próbaidő alatt mindkét fél azonnali hatállyal kiléphet, megszakíthatja a szerződést. Tehát nem tudok ez ellen semmit tenni, mert joguk van hozzá. A morális oldala természetesen megkérdőjelezhető, de ezzel mire megyek. 

Egyébként megértettem, hogy mi lehet a háttérben. Az elején kerestem magamban a hibát, mert ugye azt kaptam vissza, hogy én milyen vagyok. Azonban egy idő után rájöttem, hogy szó sincs itt hibáról. A probléma abból adódott, hogy túlságosan önálló és proaktivvá váltam. Nem hittem el a főnökömnek kapásból, amikor azt mondta, hogy ,,Az ég zöld", hanem visszakérdeztem, esetleg kijavítottam. Alapból ilyen vagyok, és azt hittem, hogy itt ezt is várják el, mivel ez jött nekem le a különféle visszajelzéseikből. ,,Sajnos" én nem a címet, a pozíciót tisztelem, hanem alapból, mint másik embernek igyekszem megadni a tiszteletet mindenkinek. A főnökömet pedig egyre nehezebb volt tisztelni. Próbálkoztam én, de valószínű érezte, hogy nincs a szememben olyan hitele, mint azt ő szeretné csak azért, mert ő a manager. Mea culpa ?

Igyekszem minél inkább rövidre zárni és elvégezni a papírmunkát. Nem tagadomm, az elején dühös voltam. Szomorú, vagy kétségbeesett sohasem, mert nem éreztem jogosnak. Tudom, hogy én mindent megtettem, nem rajtam múlt. Nem a képességeimen, vagy a hozzáállásomon. A munkát szerettem, de a körítés, a környezet, a többiek hozzáállása az élethez, egymáshoz, mind-mind idegen volt. Nem illettem közéjük, talán csak énem egy piciny része. Mindezek miatt nem voltam szomorú. Mérges annál inkább, bosszút akartam állni az engem ért sérelem miatt. 

Közben próbáltam ezt az érzést elengedni, meglátni az én szerepemet a történetben, és tanulni az esetből, mert hiszem, hogy:

,, A legnagyobb bölcsesség: nem tartani érdemtelennek, ami velünk történik. Ha méltánytalanság ér, tudd, hogy valamiért kaptad. Nem azért, amiért adták - hanem egészen más, ismeretlen okból. Ha emberi szemmel nézed, méltánytalannak tartod. Ha isteni szemmel: fölfedezed az univerzális dráma igazságrendszerét, amelyben a méltó és méltatlan egészen más idősíkon működik, mint a te emberi fogalmaid szerint. Lehet, hogy ez az ember sorsom eszköze? Lehet, hogy ez az alantas helyzet próbatétel? Netán fizetség?"

Azt hiszem sikerült. Így legutóbb, amikor kijöttem a boltból, azt hiszem utoljára, akkor sikerült a volt-főnökömnek (B1) őszintén megköszönnöm a lehetőséget, és a leckét. A mosolyából ítélve ő teljesen másképp értette, mint én, de nem baj. Az már az ő élete, karmája, aminek szerencsére most már nincsen köze az enyémhez (legalábbis közvetlenül). 

Karen Saga II.

Tehát helyszín a bolt, éppen kirúgnak. Nagyon érdekes volt a szituáció, mert a főnökömön láttam, hogy iszonyúan ideges, és a sírás határán áll. Ezt még most sem tudom hova tenni, azzal magyarázom, hogy ezt még az ő gyomra is nehezen vette be. Az indok szerint a külsős embert vették fel. ez egyébként nem indokolja, hogy engem kirúgnak, mert az utóbbi 3hétben jött 2új ember is, akikkel szemben előnyöm volt eltöltött idő, tudás és hatékonyság szempontjából. Rákérdeztem, hogy mi történt két héttel azelőtt, mert észrevettem, hogy változott valami, de nem értettem, hogy mi. Szerinte én változtam és arrogáns lettem. Kértem, hogy mondjon példákat, érdekel a feedback. Erre random kiragadott az utóbbi 3hétből olyan példákat, ahol sajnos még mindig nem érzem teljesen a ,,bűnösségemet" (pl. pont aznap reggel késtem 5percet, amit persze még köszönés előtt az orrom alá dörgölt, és nem tetszett neki, hogy megvédtem magam azzal, hogy 1. előző nap 10perccel korábban ott voltam, 2. szinte soha nem veszem ki a nekünk járó 15perces szünetet délután a meló miatt, 3. zárás után minden alkalommal minimum 15perccel ottmaradok a pénzügyi dolgok miatt, 3. mivel villamossal járok nem tudom pontosan kiszámítani mikor érkezek, van amikor 20 percet, máskor 40percet jelent ugyanaz az útvonal.) Amikor eljutottunk oda, hogy nézzek magamra most is hogy viselkedek (valószínű zavarta, hogy nem estem kétségbe, nem sírok vagy könyörgök neki, és bevallom, hogy lehet kicsit arrogáns voltam, és lehetett volna jobban is kezelni, de annak is örülök, hogy nem röhögtem képen és sikerült visszafognom magam és nem mondtam olyanokat, amit később magam is megbánnék). Annál a pontnál éreztem, hogy nicns értelme értelmes visszajelzést, építő kritikát várni, amikor azt mondta kissé emelt hangnemben, hogy különben is azt sem tudja ki vagyok én, honnan jöttem, egy bárban dolgoztam előtte és könyörögtem neki munkáért és ő mennyi időt fektetett belém......Erre csak azt válaszoltam, hogy nem fontos, hogy én előtte az Európai Parlamentben dolgoztam, mert ha ő ezt a valóságot akarja látni, azon nem segíthetek. (sajnos csak későn jutott eszembe, hogy az orra alá dörgöljem, hogy elég gáz, hogy ezek szerint egy olyan embert akart asszisztensének, adott teljes hozzáférést a bolthoz és a pénzhez, akiről nme tud semmit...nem túl profi.... :))

Majd az orrom alá tolt egy francia nyelvű dokumentumot, hogy ezeket itt írjam alá. Mivel nem ejtettek a fejemre teljesen, mondtam, hogy rendben, szépen hazaviszem, lefordítom és utána eldöntöm, hogy aláírom-e. Ez annyira nem tetszett neki, mivel a kérésemre, hogy akkor írjunk egy levelet arról, hogy még van jár nekem   egy inygen kabát és száz euros utalvány, azt a választ adta, hogy majd ha aláírom a papírt. Gyakorlati összefüggés persze nincs. Mondta, hogy felhívja a főnökét és megkérdezi, hogy ezek járnak-e nekem, mert csak azok kapják, akik ott dolgoznak. Próbáltam megvilágítani, hogy amikor nyertem én is ott dolgoztam, illetve még mindig itt vagyok, de nem nagyon tudott mit kezdeni a józan ésszel. Mondjuk az vicces volt, hogy amikor kimentem telefonálni ezek után a bolt elé, próbált hallgatózni és úgy csinálni, mintha ,,éppen" arra járna a semmiért :).

Összeszedtem a cuccaimat és eljöttem.

A Káren saga

Hol is kezdjem.......

Dolgozok ezeknél a Karenéknél, a Karen Millennél. Április 24én kezdtem, 23án írtam alá a szerződést. Én jelentkeztem hozzájuk 1,5 hónappal korábban manager assistensnek, ahol a sikeres interjú után visszahívtak és közölték, hogy most sok a változás és éppen Senior Sales pozícióra keresnek embert érdekel-e a dolog. Ekkor éppen egy bárban dolgoztam éjszakánként, persze hogy érdekelt. 

Amikor átküldték a szrződést már csak Style Advisor voltam, de persze megértettem az indokukat, először meg kell ismerniük. Rendben, legyen. 

Még soha nem dolgoztam boltban, de gyorsan tanulok, nem volt baj. Nem nagy kaland, hamar átláttam a dolgokat, keményen és lelkesen dolgoztam. Az ott dolgozó 3 lány egy idő után megnyílt és elkezdtek panaszkodni, sztorikat mesélni, figyelmezetetni. Ezeket elraktároztam magamban és figyeltem, gondoltam majd úgyis kiderül mi az igazság. Nem szokásom mindenkinek mindent elhinni, szeretek megbizonyosodni a dolgokról. Jött is a tapasztalat, és a részükről nem túl szimpatikus hozzáállás. Ekkor még nem kezdtem el másik munkát  keresni, vártam mi lesz. A főnököm igazából rendes volt velem, sokat dicsért. Persze illúzióim nem voltak, tudtam, ahogy nekem szidja a többieket a hátuk mögött, vagy tesz negítav megjegyzéseket róluk, úgy én is sorra kerülök. A Senior Sales pozíciót végül megkaptam midnennel együtt, ahogy kértem. (magasabb óraszám és bér). 

Pár héttel később ismét kint volt a manager assistens-t keresünk tábla az ablakban. Kérdésemre a főnököm nem adott egyértelmű választ, leginkább vállvonogatva otthagyott (ugye erre a pozícióra jelentkeztem és világos volt, hogy ha felvesznek egy manager assistens-t kívülről nem lesz szükségük 2senior sales-esre mellé). Az ő főnöke, bitch2, elmondta a hátteret, illetve hogy mi is jelentkezhetünk. 

Közben egyébként 3 kollegám is elment vagy kirúgták (az 5ből!), szóval változtak a viszonyok rendesen. 

A főnököm biztatott, hogy jelentekezzek a pozícióra, és hogy ő engem szeretne, stb, stb. Igazából már 50%-ban azt a munkát végeztem, nyitottam és zártam a boltot, 2hónap után kulcsot kaptam és hozzáférést a manager szintű rendszerekhez, kezeltem a kasszát, kétszer egyedül voltam egy diákkal és egy új csajszival, szóval rendesen mély vízbe dobtak. Nem mondom, hogy nem éreztem azt, hogy elég mély még ez a víz, de úszni tudtam, nem volt baj. 

Egyre többet tudtam, magabiztosabban mozogtam, irányítottam a csapatot ha kellett. 

Egy tragédia kapcsán hirtelen haza kellett utaznom. A főnököm, továbbiakban bitch1, B1 tudott róla, hogy haza kell majd mennem. Nem dolgozott aznap, amikor megtudtam, hogy mikor repülök, így nélküle variáltuk át az órákat (ja, merthogy Németországba utazott szórakozni, miközben itt egy fontos rendezvény volt a boltban, de sebaj, ő is kikapcsolódhat néha, nem? :)), amit már korábban is megtettünk a másik Senior Sales-sel, amikor B1 szabin volt például. A lényeg, hogy az utazásom napján kaptam tőle egy nem túl dilomatikus sms-t, hogy nem váltogathatom csak a beosztásokat, blablabla, ami nem segített az amúgy is megtépázott lelkiállapotomon.

Igazából nem akarok minden ilyen kis apró sztorit leírni, amikor B1 idiótán viselkedett, egyáltalán nem a tiszteletett kívánó főnök habitusával, inkább a gonosz kis unprofesszionális felfuvalkodott hólyag módján. Mindezt nőben.

Ezt utána megbeszéltük (már amennyire vele lehet), és ment minden tovább, azon a héten még Amszterdamba is elküldtek egy napos tréningre, ahova szárnyakkal tértem haza és olyan motivált voltam, mint előtte soha.
Ezt sikerült B1nek egy nap alatt letörnie, mert nem tudom mi, de valami megváltozott. Én is a szopóágra kerültem, igyekezett mindenbe belekötni, ignorált, bunkó volt. Egy ideig figyeltem, hogy most csak velem ilyen, vagy mindekivel baja van, de a konklúzió az volt, hogy velem van valami gubanca. Közben én tettem a dolgom, nem törődtem vele, nem kezdtem el látványosan tüntetni, nem akartam indokot szolgáltatni neki. Itt már nyilvánvaló volt, hogy keresnem kellene másik munkát. a munkahelyen egyébként jól elvoltam, mindig volt mit csinálni, főleg ha pro-aktívan dolgoztál, többiekkel jól kijöttünk, a belső vesenyen nyertem egy ingyen téli kabátot, egy másikon pedig gyűjtöttem a levásárolható kuponokat. 

Így ment ez vagy 2hétig, közben lebetegedtem, de nem akartam orvoshoz menni, mert a betegnapokat akkorra tartogattam, ha jön az öcsém (:-D). Persze ebbe is belekötött, hogy miért nem mentem orvoshoz, megfertőzöm a többieket, amit el is hinnék neki, ha nem egy héttel korábban mondta volna nekem a másik kollegámra, hogy bloody bitch, mert otthon maradt betegen. 

Itt 6hónapos a próbaidő, ami 24én telt le, és mivel határozatlan idejű szerződésem van, nem kell újat kötni, automatikusan él tovább. Szóval 23.án olyan szép napunk volt, hogy kitaláltam felhsználom a korábban nyert kedvezményemet és hazamegyek fél órával korábban. Ezt jókislányhoz méltóan meg is kérdeztem, rendben lesz-e (hiába jogom volt hozzá), nem okoz-e nekik problémát. B1 mondta, hogy semmi probléma. Már majdnem indultam, amikor szólt, hogy beszélnünk kell. Nem lepődtem meg, gondoltam magamban, hogy végre kinyögi mi baja, már egy ideje beszélnünk kellene (egyébként arról, hogy felnőtt ember módjára megbeszéljem vele a helyzetet akkor tettem le, amikor egy héttel korábban nem sikerült vele normális hangnemben megbeszélni egy vitát, mert idióta volt). Majd közölte, hogy rossz híre van, mert egy másik embert vesznek fel a manager assistensi pozíciómra és nekem ez az utolsó napom itt. Folyt. köv.

Hm...

KM-ék pedig kezdenek egyre inkább felbosszantani, mert sorra derülnek ki előttem olyan dolgok, amik nem  pozitív irányba döntik a mérleget. Az világos, hogy lassan el kell kezdenem újra állásokra jelentkeznem. Mindenestere az 1hónap múlva esedékes megbeszélésre, hogy megkapom-e a magasabb pozicíót és fizetést, keményen fel fogok készülni.

Up-date: tegnap megkaptam a júniusi fizetés papíromat. Nem stimmelt sem a ledolgozott órák száma, sem az összeg. Többet dolgoztam a hónapban a szerződésben rögzítettnél, és a papír szerint ezt csak 50%-ban fizették. Írtam a főnökömnek, hogy ez helyes-e, hogy a túlórát így fizetik, a válasz: igen. WTF????????????

Most vár rám pár kör, vagy a főnökömnél, vagy a megfelelő érdekvédő szervezetnél. Vagy is-is.

Up-date2: A főnököm szerint ez a belga törvény, ez így van és pont. Ezt kétlem, mert G. szerint pont, hogy 150%-ban kellene fizetniük a túlórát (szerződésen felüli munkaórákat), úgyhogy holnap ennek utánajárok.  Még ha igaza is van, mit gondolt ki vagyok én, Teréz anya, hogy 50%-os fizuért fogok nekik többet dolgozni. Bitch, fucking bitch.
Egyébként kezdek hálás lenni, hogy ez a szituáció adódott, mert tökéletesen rávilágít ismét a naivságomra, és hanyagságomra, hogy ismeretlenekben megbízok, mert azt hiszem, hoyg a világ szép és jó hely. Merthogy én korrekt vagyok, akkor velem is azok lesznek. Szóval okosan elvárom a bikától, hogy ne támadjon meg, csak azért, mert vegetáriánus vagyok. Ennek vége, ideje képbe kerülni a jogaimmal és nem engedni, hogy átvágjanak a palánkon, mert kedves és naiv vagyok. Hello öntudatos én, azt hiszem kezdek felnőni.

KM

Mivel nemrég jártam otthon és a több helyről is megkaptam, hogy nem elég up-to-date a blogom, és nem tudják a sivár életüket mivel feldobni így az esküvő után (no offense, puszi Zsuzsi), akkor tessék:

Egy hónapja dolgozok KM-nél. Elvileg heti 2napot, de az utóbbi hónapban a szabadságok és betegségek miatt elég sokat dolgoztam. Ez pedig abszolút pozitív, egyrészt jól jön a több fizetés, másrészt jobban beleláttam a dolgokba. Hogy pontosan mit is csinálok? Kisebb kavarások után a pontos pozícióm jelenleg Style Advisor, ami 3hónapnyi bizonyítás után átválthat Senior Sales-re. Gyakorlatilag eladó vagyok, ami mivel ez egy drága bolt magába foglalja a vevők, nabocsánat, kliensek kiszolgálását (ruhák próbafülkébe cipelése, kiegészítők ajánlása, esetleg segítség a ruhák kiválasztásánál, stb.) Ezt a részét élvezem is, szeretem kitalálni, hogy mi illene leginkább az az adott ember külsejéhez és személyiségéhez leginkább, eltalálni mire vágyik. Persze a fő cél az ELADÁS, már hogy a fenébe ne. Tehát ha valakinek nem áll jól egy adott ruha, de látom, hogy neki tetszik, ő nagyon szereti és meg akarja venni, akkor nem fogom lebeszélni róla. Például volt egy vevő, aki egy rózsaszín kicsit kislányos ruhát próbált fel, alacsony is volt hozzá, a 40 évéhez kinézett vagy 25évesnek. Próbáltam egy másik ruha irányába terelni a választását, de láttam, hogy neki a pörgő szoknyás rózsaszín tetszik a legjobban, és amikor a véleményemet kérdezte, igazából megerősítést várt. így a kissé aggódó kérdésére, hogy nem néz-e ki túl lolitásan azt válaszoltam, hogy nem. Pedig de. De ha látja ő is a tükörben, akkor minek kérdezi. Alapjában igyekszek segíteni és építő véleményt mondani, jó ruhát választani, de van akin nem lehet segíteni. E van.

Ezen kívül igazból mindenesek vagyunk: biztonsági őrök, takarítók, logisztikusok, stb.

Noha nagyon kemény fizikai munka: egész nap talpon, ruhákat cipelni (sokszor nem 1-2t), rendben tartani a boltot, azért élvezem, mert rohan az idő. Ha lehetne is lábat lógatni, én mindig találok valami elfoglaltságot, mert úgy sokkal gyorsabban telik az idő.

5 munkatársam van. 2 főnök, a shop manager és a helyettese és 3másik Style Advisor. Szerencsére hamar kiderült számomra, hogy ide sem barátkozni fogok járni, legyen meg a jó munkakapcsolat és kész. Jobb is ez így, legalább professzionális tudok maradni, mert nem keverem a barátságot a munkakapcsolattal. Pár hete az egyik kollegámmal, a francia fekete lánnyal pakoltuk ki a beérkezett új ruhákat, amikor meglepetésemre megnyílt és sokmindent elmondott a cégről, leginkább rosszakat, illetve a vezetőt, a főnökünket is eléggé lehúzta. Persze nem vettem készpénznek a szavait, de gondoltam meglátjuk mi lehet az igazság. Azóta persze fordult a kocka, kiderült, hogy számos dologban hazudott már korábban, illetve szép kis kalamajkába keverte magát, amibe 2másik kollegát is magával rántott. Történt ugyanis, hogy a regionális igazgató itt járt, az illető pedig ignorálta, nem volt vele túl kedves. A nap végén az igazgató megkérdezte tőle, hogy ugyan mi a baja, mire ő nemes egyszerűséggel és hihetetlenül gyerekesen megjegyezte, hogy utálja őt, és nem csak ő, hanem megnevezett még másik két kollegát is. Milyen okos és bölcs lépés *irónia*. A lényeg, hogy megy szépen a sárdobálás a kollegák között, én pedig csendesen szemlélem a dolgokat és kíváncsian várom a végkifejletet. Számomra öröm és boldogság lenne megválni ettől a bitch-től, akitől szépen átvenném az óraszámát és hoppá, máris lenne egy teljes munkaidős szerződésem. azt azért látom, hogy a szorgalmas hozzáállásomat a főnököm és helyettese jó néven veszi, persze annál kevésbé tetszik a kollegáimnak, akik már több, mint egy éve itt vannak, kissé demotiváltak, és tegyük hozzá, hogy szerintem alapból is lusták. Próbálok én egyensúlyozni, mert velük is jó kapcsolatot kell kiépítenem, hiszen ha Sales-es leszek, akkor kvázi kissé felettük leszek és nekem kell eligazítanom őket, stb., ami azért jóval könnyebb, ha jó köztünk a kapcsolat. Meglátjuk mit hoz a jövő…..

Yeeeaaaahhhh

Vééégre, végre felhívtak. Most már nem csak fejben, hanem hivatalosan is megerősítették, hogy engem szeretnének a senior sales pozícióra KM-ék...
Náluk fogok dolgozni, azaz az egyik brüsszeli, vagyis egyetlen brüsszeli boltjukban :)  http://www.karenmillen.com/