Nem érti

Szeretnék egy Dexter-t a valóságban is. Vagy inkább kettőt-hármat...sajnos túl sok dolga lenne....
Ezért.

Minden hétre egy vers

Ha nem tudnám biztosan, hogy nem tudom betartani, akkor indítanék egy ilyen rovatot. 

Viszont ha nem is minden héten, néha azért majd posztolok verseket. Lehet kommentelni, hogy kiben mit mozgat meg. Vagy nem.

,,Kinek szólsz, lélek? Mondják, milliók

nyögését nyögd ma, testvérek vagyunk

s mit ér a szó, amely csupán tiéd?

De istenem, hát testvér az, aki

nem hallja meg testvére panaszát,

ha nem övé is? Önző a világ:

csak közös inség, közös láz, közös

zavar dadog, - a többi csönd s magány."

Állapotosan Brüsszelben III.

Ahogy ígértem írok kicsit az anyagi oldaláról is.
A midwife rendszert a belga egészségügyi rendszer szinte 100%ban finanszírozza (én a belga biztosítási rendszerben vagyok, de az EU intézményeknél dolgozók például nem). Minden egyes látogatás során (midwife) kifizetek 43€-t, amiből 42,53€-t visszakapok, akár már aznap. A midwife részvételét a szülés során is 100%ban térítik, egyedül a kiírt nap előtt és utáni 24órás rendelkezésre állásért kell neki zsebből kifizetnünk (úgy értem, amit nem kapunk vissza) 400€-t. A terhesség során felmerülő költségek még a vérvétel, ultrahang, amit a kórházban végeznek. Ennek ára természetesen kórháztól, magánklinikától függ. Ennek is visszatérítik egy részét, így értelemszerűen minél magasabb az alapdíj (pl. magánklinika vs állami kórház), annál többet kell önerőből kifizetni. 
Példaként: a vérvételért 20€-t kértek az állami kórházban, ami a drágább kategóriába tartozott (az első, amit lecseréltünk), mert úgynevezett Európai Klinika és nagyon posh. Viszont bármikor mentem 5-20percen belül sorra kerültem, a váróhelyiségben pedig ingyenes kávé-tea-keksz fogyasztható. A másik kórházzal nincsen tapasztalatom ezen a téren, se árban, se kényelemben. Szerintem mindnkettő alacsonyabb.
A szülés kórházi költségének 75%-át téríti majd vissza nekünk az állam. Mivel az európai kórházból áteveztünk az egyetemi kórházhoz reméljük a maradék 25% kevesebb lesz, de itt nem tudok összeget mondani.
Amit fontos megemlíteni, hogy első gyerek után elég szép összeget kapunk támogatásként a belga államtól. Ez már a 6-7.hónaptól igényelhető, így megvásárolhatóak belőle a szükséges dolgok (nyilván nem minden) vagy/és fedezhető belőle a kórházi számla. 

Állapotosan Brüsszelben II.

Tehát megvolt a kórház, a midwife és a nőgyógyász is (ugyanabban a kórházban természetesen).

...

Júniust írtunk és a második trimeszter elején jártunk. Még nagyon bizonytalanul mozogtam az itteni midwife-kórház tengelyben, kicsit elveszve éreztem magam.

A midwife rendszerről bővebben. Az én midwife-m Aline. Ő kíséri végig a terhességet, havonta egyszer megyek hozzá ellenőrzésre, majd a szülés közeledtével ez a gyakoriság növekszik, kétheti majd heti alkalmakra. Ultrahangra továbbra is a nőgyógyászhoz jártam, illetve ha bármi orvosi jellegű probléma merül fel a leletek alapján, akkor is konzultálni kell a nőgyógyásszal. Vérvételt csinálhatja bármelyik. Szerencsére nekem nem volt sok vagy nagy problémám az elmúlt 9hónapban. Ami pedig előjött (orrdugulás, vashiány, hátfájás), arra Aline mindig adott valami természetes és hatékony megoldást, így nagyon elégedett voltam vele. 

A szülés során is jelen van a midwife. Ha otthonszülés mellett dönt az ember, akkor ketten asszisztálnak, vagyis két midwife van jelen. Az én tervem szerint (best case scenario :)) otthon kezdünk, már a vajúdás során kijön hozzánk Aline és segít, majd amikor úgy döntünk, akkor bemegyünk együtt a kórházba és ott is végig jelen lesz. Ha minden rendben zajlik, akkor nőgyógyászra nincsen szükség, be sem kell, hogy jöjjön a szülőszobába. Komplikáció esetében természetesen más a helyzet. Mi útközben (novemberben) kórházat váltottunk, vagyis Aline, én pedig követtem. Így most nincs is nőgyógyászom. Ha valami probléma merülne fel, akkor az ügyeletes orvosra számíthatunk. 

A szülés után szintén, mint egy védőnő, segít a midwife, az első 5 napban midnen nap házhoz jön, 24órás ügyeletben van, bármikor hívhatjuk. Utána ez a látogatás csökken heti egy, majd kettő, havi alkalmakra. 

Nekem az a tapasztalatom, hogy sokkal kevesebb itt a kötelező vizsgálat, mint Magyarországon (ha minden rendben van). A midwife-s rendszerben nekem alapból, de a kórháziban is ha jól tudom. Nekem például a legelső hüvelyi ultrahang óta, ami a második hónap elején volt, nem volt fizikai, hüvelyi vizsgálat. Leginkább vérvétel, vizelet ellenőrzés, 3ultrahang, illetve Aline tapogatta, vizsgálta meg kézzel a pocakomat, a baba helyzetét, szívhangját. Nekem ez tökéletesen megfelelt, mert azt gondolom, hogy ha nem indokolt az alapvizsgálatok alapján, ha nincs gyanú, akkor minek felesleges plusz vizsgálatokat végezni? 

folyt köv.az anyagi oldalról

Állapotosan Brüsszelben I.

Ideje írnom kicsit a rendszerről is. Mivel nincsen otthoni tapasztalatom, így nem tudom hitelesen összehasonlítani a belga és magyar rendszert, illetve a belgát sem mondhatnám, hogy totál kiismertem, ezért inkább leírom, hogy én hogyan csináltam és ha hasonlítok az a korábbi otthoni egészségügyis tapasztalataimon, illetve barátok otthoni terhesgondozásos tapasztalatán alapszik.

Miután a terhességi teszt egyértelműen jelezte, hogy nem véletlenül ,,késik" a menzeszem elmentem a háziorvoshoz, hogy egy gyors vérvétellel is megerősítsük a kvázi biztosat. 

Semmit nem tudtam, hogy akkor most merre, hova, kihez, mennyiért, mikor.....Egy ismerős ajánlására elmentem egy magánklinikára, hogy meglegyenek az első vizsgálatok minél hamarabb és időt nyerjek, amíg kiismerem magam a rendszeren. Drága volt és személytelen, a doktornő pedig teljesen hideg és távolságtartó. A célnak megfelelt, de gyorsan el akartam jönni onnan. Itt csinálták meg az első ultrahangot és egy vérvételem is volt.

A már gyerekes barátokat kikérdeztem, de mindegyik a kórházi rendszerben szült, én pedig már nem is emlékszem miért, más utat akartam választani. Itt normális keretek között, legálisan működik az otthonszülés és a midwife rendszer. Rákerestem a neten a midwife-okra. Az egyik legszimpatikusabb társulásnál már nem vállaltak el, viszont ajánlottak másokat. Így találkoztam eggyel, de nem éreztem azt a valamit, hogy ő a nekem való. Túl hideg és távolságtartó volt. Egy barátunk barátja ajánlott egy másikat, így találkoztunk Aline-nal. 

Aline lett a midwife-om. Sajnos nem tudok erre megfelelő magyar szót (franciául sage femme). Úgy szoktam magyarázni, hogy a védőnő és szülésznő keveréke, de még így sem egészen teljes a kép. Aline egy független midwife, aki 2-3kollegájával együtt dolgozik. Szerződése van egy kórházzal, ami azt jelenti, hogy kórházi és otthonszülésnél is asszisztálhat attól függően, hogy a kliense mit szeretne. 

Mielőtt rátaláltam elkezdtem szétnézni kórház ügyben is. Említettem korábban az otthonszülést, amivel én nagyon szimpatizálok, G. viszont nem. Egyrészt azt gondolom, hogy ha az otthonszülést választjuk, akkor mindkettőnknek teljesen benne kell lennie, biztonságban kell éreznie magát, másrészt miután megnéztem pár kórházat, illetve kiválasztottuk azt amivel kapcsolatban úgy éreztem, hogy ide szívesen bejövök szülni, mindezek után nem gondolkoztam tovább az otthonszülésről. Mi a St. Elizabeth nevű kórházat néztük ki, ahol abszolút a természetes szülés hívei, a szülőszoba pedig szuperül felszerelt (két nagy kád, labda, mindenféle kapaszkodó) és megnyugtató a hangulata is. Minden hónapban tartanak egy bemutatót (a legtöbb kórházban!), ahova bárki elmehet, elmondják a fontos tudnivalókat és meg lehet nézni a szülő és a kismama részleget. 

Tehát megvolt a kórház, a midwife és a nőgyógyász is (ugyanabban a kórházban természetesen).

folyt.köv.

Summa summarum

Hogy mi volt nehéz?

Fizikailag a 30fok, amikor agyhalottként bolyongtam az utcákon, mert ha ki kellett mozdulnom, akkor 2perc alatt forrt fel az agyvizem és párolgott el minden energiám. Az orrdugulásos rész, ami ha jól emlékszem pár hétig tartott, kellemtlen volt. Most a végére, a harmincadik héten túl pedig már egyre inkább érzem a fizikai határaimat. Cipő és zoknifelvétel rulez. Fokozatosan lassultam le önmagamhoz képest. Vissza kellett venni a tempóból. 

A tiltások annyira nem viseltek meg. Elfogadtam, ez van, két alkalom dereng, amikor frusztrált, hogy nem ihatok alkoholt a többiekkel. Inkább az volt a nehéz az elején, hogy akkor most nekem mit lehet és mit nem. Ami a leginkább szívfájdalmam az a tiltólistás sajtok (camambert és kéksajtok) és a sushi. Egy finom sajttál és egy nagy pohár jó minőségű vörösbor gondolatától azért összefut a nyál a számban és megremeg a térdem. Egyébként teljesen kibírható, főleg ha nem kell diétázni és eheted azt, amit a szervezeted megkíván. Voltak időszakos rákattanások, mint 100%os gyümölcslevek, vajas-lekváros kenyér, pizza/tészta, vajaskenyér bármikor és most a végére elkezdtem húst is enni, mert érzem, hogy kell. Előtte is próbáltam magamat rávenni, mondván, hogy a babának kell, de nagyon nem esett jól, és amikor a nőgyógyász megerősített abban, hogy ha változatosan étkezek akkor akár vega is lehetek a terhesség alatt, akkor nem harcoltam tovább. És lám, jött magától az inger.

Lelkileg nehéz volt. Visszanézve most már látom. Egyrész taz elfogadás, másrészt az anyagi nehézségek, a bizonytalanság. G.mal is voltak csúnya vitáink, amiben már nem is tudom mennyi szerepet játszottak a hormonok. Mindkettőnknek fel kellett dolgoznia a megváltozott helyzetet, jövőt. Még akkor is, ha ő már régóta szeretett volna gyereket, és ha én a lelkem mélyén készen álltam. Az első időszak zaklatottságával teljesen ellentétben áll a második felének nyugodtsága. Valahogy minden letisztult, elrendeződött és nem emlékszem mikor voltam utóljára ilyen kiegyensúlyozott. 

Nyilvánvalóan nehézséget jelentett, hogy egy idegen országban vagyok, nincs kitől kérdeznem, nem ismerem a rendszert, tök sötétben tapogatózom. Nem könnyítettem meg a saját dolgomat azzal, hogy nem a kórházi rendszert választottam, hanem a midwife rendszert, amiről írok is majd egy bejegyzést. 

Hogy mi volt könnyű?

Hálás vagyok, hogy fizikailag ilyen szerencsés voltam/vagyok. Sokáig sportoltam, az elején még futás, majd itthon Rubint Réka, most a végén már csak yoga. Egyetlen terhes nadrágot vettem, a saját ruháim tökéletesen megfeleltek a célnak (na nem mindegyik és egyre kevesebb természetesen). Most már hordónak érzem magam, de azért ez az állapot elég sokáig váratott magára, illetve mások szerint még mindig jól tartom magam. Előlről, hátulról ok, de oldalról azért már megdöbbenek a pocak méretén. A mérleg sem fukarkodik a számokkal, szépen kúszik felfelé, de nem aggódok, majd visszamegy az.

Öröm volt az ürömben, hogy munkahely híján a második trimeszterben akkor aludhattam, amikor csak szükségét éreztem. Majd pont jókor jött az intenzív francia tanfolyam is. Sokat fejlődtem és lefoglalt 

A kezdetektől imádom érezni a pici mozgását. Meglepően korán éreztem (akkor még csak sejtettem, hogy ez ő) és nagyon érdekes, ahogy az idő előrehaladtával változik. A kezdeti pihekönnyű mozgásokat most már felváltotta az alien mozgás, amikor az egész hasam hullámzik, vagy kiáll belőlem a keze/lába, ki tudja :).
A hormonok játékát is vicces figyelni. Hiperérzékenység, bőgés minden egyes megható videónál, hirtelen fent és lent....elképesztő az emberi test.

Az utóbbi hónapokban pedig elárasztottak a szívek. Valahogy sorra jöttek szembe: a felhőben, pocsolyában, krumpli formájában a tányéromon vagy a műanyag pohár alján pára formájában.....figyeljétek a szíveket ti is! :)

Vég és kezdet

36.hét....rohan az idő. 

A nyuszi pedig szinte már akármikor megérkezhet. Várom. Kíváncsi vagyok. 

Annyira érdekes ez az állapot. Szomorú vagyok, hogy lassan vége, hogy nem fogom érezni a pocakomban a mozgolódását, hogy kikerül a teljes biztonságból, amikor könnyedén mindig magammal vihetem. Boldog vagyok, mert végre fizikailag is találkozhatunk vele, össze-vissza puszilgathatjuk a mini embert, figyelhetjük ahogy növekszik, változik, kinyílik. Várom már, hogy visszakapjam a testem. Hogy esténként ne a hátára fordított teknősbéka ügyességével kelljen kikászálódni az ágyból a szokásos WC-tour-ra. Hogy újra férfi és nő legyünk G.mal., még ha ez most már teljesen mást is fog jelenteni, mint korábban.

Mire megszokom ezt az állapotot és biztonsággal mozgok benne már vége is és újabb ismeretlen terület jön tele újabb, soha nem látott kihívásokkal. De az élet már csak ilyen. Azt hiszem nekem csak így érdemes.

Megint más

Ismét egy ajánló.
Imádom ezt az embert :)