Búcsú

Ha egyszer valamit eldöntött, akkor ahhoz ragaszkodott.
Mindent eltervezett, miket kell elintéznie, kinek mikor mondja el. Szerencsére a repülőúton kellemes társasága akadt, így nem kellett gondolkoznia az előtte álló napokon. 

Kimondta, végre kimondta. Egymással szemben ültek az étkezőasztal két oldalán, a reggeli maradékai felett. Így tervezte. Előző éjszaka túl későn landolt, a betervezett baráti látogatást már nem akarta lemondani, és szerette volna, ha előtte megreggeliznek. Utána úgysem lesz kedvük enni egy ideig. Nézte azt az embert, akivel négy éven át együtt élt, akivel a jövőjét a közös gyereküket tervezte. Tudta, hogy ezzel a döntésével egy kést döf a szívébe. Kegyetlen volt. De már nem volt visszaút.

Csodálkozott saját magán: megdöbbentően könnyen viselte az elmúlt napokat. A szakítást, a gyűrű visszaadását, a dolgai, az élete szelektálását és bedobozolását. A most már ex-vőlegénye sértő szavait, amivel a saját egóját védte és próbált valamit visszaadni abból a sérelemből, ami ő érte. Érdekes, hogy eddig mindkét komoly kapcsolatából ő lépett ki, miközben a másik vele képzelte az életét. ,,Majd egyszer visszakapod az élettől, megtapasztalod milyen érzés megcsalva, elhagyva lenni"- mondta a férfi neki, aki még két napja boldogan ölelte a reptéren. Talán igaza van. Azonban azt is tudta, hogy ha lehetséges, neki nagyobb fájdalom megbántani azokat, akiket szeret, mint a megbántott félnek lenni.

Az ünnepek csendben teltek. Találkozott a barátaival, mindenkivel megosztotta az elmúlt egy hónapját. Egy-két ember kivételével mindenki döbbenten hallgatta. 

Megvette a repülőjegyét január elejére és készült vissza egy másik életbe.