Amikor aláírtam a szerződést a bárban azt mondtam magamban, hogy maximum egy hónap. És pontosan ennyi volt.
Egy hónap.
Fizikailag és pszichikailag is megviselt, de büszke vagyok magamra, hogy kibírtam. Ezentúl mindenkinek kalapemelés, aki ilyen helyen dolgozik.
Fizikailag baromira nehéz. Egyrészt az éjszakában dolgozol, amikor a szervezet normál esetben pihen és regenerálódik, másrészt állandóan rohangálsz, emelsz, pakolsz. Az utóbbi egy hónapban nem vágytam se konditerembe se futni. Lelkileg, vagy pszichikailag számomra az volt nehéz, hogy megvédjem magam a sok negatív energiától. Az emberek lejönnek a bárba és kieresztik a gőzt, a felhalmozódott feszültséget megpróbálják levezetni. Komolyan mondom, egy-két hét után kezdtem megutálni az embereket, elegem lett a sok idiótából, akik sok esetben még részeg idióták is. Nem meglepő az egyik srác mondata:,, Te új vagy? Mert te még mosolyogsz..."
Összességében azonban sokat tanultam, főleg magamról. Megismertem sok embert, egy-kettővel talán még találkozok is a jövőben. minden jól alakult, akitől el akartam köszönni, vagy kapcsolatot tartani, azokkal még az utolsó estén összehozott a sors. Visszamegyek még, ez biztos, de már a pult másik oldalára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése