How the miracle did happen...

Nyilván petesejt és hímivarsejt, vagy virág és méhecske. Nem is erről a részről szeretnék bővebben írni. :)

Az első kérdések között mindig szerepel, hogy terveztük-e zabszemet. Ha házasok lennénk szerintem senkiben nem merülne fel ez a kérdés, de ez esetünkben nem igaz. Én pedig mindig azt válaszolom, hogy igen, terveztük, csak nem idénre. Az igazság az, hogy G. már elég régen (ez leírva elég viccesen néz ki lévén, hogy másfél éve vagyunk együtt) mondogatja, hogy felőle már most jöhetne, amire én mindig a majd/jövőre szókombinációval hárítottam. Az utóbbi időben éreztem azt, hogy testileg, lelkileg megértem az anyaságra, de először szerettem volna a helyzetemet stabilizálni, egy viszonylag biztonságos és jó munkahelyet találni. 

A történet ott kezdődik, hogy április végéhez közeledve egyre gyakrabban eszembe jutott, hogy most már meg kellene jönnie a menstruációmnak, de annyira nem paráztam rá, mert nem az a percre pontosan fajta. A hónap végén egy vasárnapi napon gondoltam ha már úgyis van itthon egy terhességi teszt, próbáljuk ki, mert már tényleg itt lenne az ideje. Én teljes lelki nyugalommal bontottam ki a tesztet, a lehetetlentől nem sokkal több esélyt látva arra, hogy a végeredmény pozitív lehet. Ennek több oka is volt. Egyrészt a megtermékenyülés ellen szólt, hogy a legutóbbi menstruáció óta konkrétan egyszer szexeltünk (ami varázslatos volt, de a hónap többi részében nem úgy jött ki a lépés), védekezés fronton pedig a már egy éve bejáratott módszert követtük. Másrészt a megtapadás ellen szólt, hogy áprilisban végig fizikai munkát végeztem (biobolt+bár), sokat sportoltam (futás, kungfu, kangoo), ittam alkoholt, szedtem antibiotikumot, még egy masszáson is voltam, ahol megkérdezték, hogy terhes vagyok-e.
Tehát én az esélytelenek lelki nyugalmával vártam a piros csíkot. Amikor két másodperc múlva megjelent a második is, előkapartam a használati utasítást, biztos ami biztos, és magára hagytam a készüléket öt percig, hátha meggondolja magát. Természetesen nem tette. Nem volt semmiféle érzelmi kitörés, se pozitív, se negatív értelemben, mert hirtelen fel sem fogtam, hogy mi történik. Annyira nem volt esélye a dolognak, hogy  G. első reakciója: ,,Biztos valami hormonzavar" (hát, nevezhetjük annak is :)). Vettünk egy másik tesztet is, majd másnap a vérvétel is bebizonyította, hogy nem csalás, nem ámítás, terhes vagyok (de útálom ezt a szót).

Én pedig megállapítottam, hogy mekkora egy ősanya vagyok, hogy konkrétan egy hónapig észre sem vettem, hogy állapotos vagyok.