Mindenki örült, és irigykedett, hogy egy hosszú hétvégét fog eltölteni a szerelmesek városában a vőlegényével. Nagy mosollyal faggatták a programokról, tervekről miközben nagyokat sóhajtoztak és romantikus történeteket szőttek a fejükben.
A lány nehéz szívvel indult útnak. Megkérte a férfit, hogy a hétvégén ne gondoljon rá.
Tudta, hogy szép négy nap előtt áll, hiszen azzal az emberrel tölti, akit szeret, és azt is tudta, hogy választ kell kapnia a kérdésre: milyen módon szereti ezt a férfit, a vőlegényét, akivel négy boldog évet töltött együtt.
Figyelnie fog a szívére, mert ez a legfontosabb. Belülről mindig a jó súg. Sajnos manapság az emberek nem akarnak, nem tudnak, vagy nem mernek a szívükre hallgatni.
A kisgyereket teljes mértékben a szíve, ösztönei vezérlik. Őszinte, érdekek nélküli. Ahogy cseperedik egyre többet kell az eszét használnia. Elkezd minél inkább a fejében lévő szervre hallgatni. Így nevelik, így szocializálják. Mire felnő, elfelejti, hogy legbelül van egy hang, ami mindig megmondaná a helyes választ a kérdéseire, a kételyeire...ha hallgatna rá. Ha meghallaná.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése