Ego

Úgy gondoltam nem érdekel a komolyzene, a hangszerek. Éppen ezért itt vagyok lassan két éve, és hiába dícsérte mindneki, még soha nem mentem el a zenemúzeumba. Múlt héten a szüleimmel végül eljutottam, és el voltam ájulva. Az eddigi legjobb múzeum itt Brüsszelben, amit láttam. Lenyűgöző, zseniális. A belépő díj (5€) ehhez képest nevetséges. Az épület maga is gyönyörű. Minden hangszert meg lehet hallgatni az audio-eszközön keresztül. Csak sétálsz füleden a fülhallgatóval, megállsz a vitrin előtt és már fel is csendül a muzsika. Rengeteg hangszer megtalálható itt, a világ minden tájáról, azt hiszem egészen a 16.sz.-ig visszamenően is. Ha valaki itt él, vagy erre jár: kihagyhatatlan.

Úgy gondoltam nem érdekel igazán a festészet. Ezzel szemben Brugge-ben ellenálhatatlan vágyat éreztem, hogy megnézzem a Picasso és a Dali kiállításokat. 

Úgy gondoltam, hogy nagyon félek a pókoktól. Körülbelül két hete él velünk egy pókica, mert nem akartam megölni, inkább megkértem G.-t, hogy rakja ki, aki eddig még nem tette meg. Én pedig mindig konstatálom, hogy jé, ez még mindig itt van, szólni kellene ismét G.-nak. Aztán elfelejtem és továbbra is egy fedél alatt élünk.

Úgy gondoltam nem szeretem a macskákat. Coffihoz pedig annyira erős érzelem köt. Pár napja, amikor a konyhapulton találtam, tanításképpen jól megfenyítettem és kidobtam a kertbe....majd aggódva kukucskáltam, hogy mikor jön az ajtóhoz, mert kint hideg van, nehogy megfázzon.

Úgy gondoltam, hogy nem szeretem a jógát, és nem is a nekem való ,,sport", mert nem vagyok elég hajlékony hozzá. A szerelem most kezdődött, de folyamatosan lepem meg magamat az óra alatt, amikor olyan pózokat tudok megcsinálni, amiről első pillanatra az ugrik be, hogy ez lehetetlen....

Szóval változok. Rájöttem, hogy mennyi előítéletünk van még saját magunkkal szemben is. Én ilyen vagyok, olyan vagyok, ezt szeretem, azt nem szeretem. Ezzel a hozzáállással pedig mennyi mindent elmulasztunk.
Nálam a változás most nagyon intenzív. Még kicsit káosz van, próbálok rájönni, lefejteni, hogy ki vagyok ÉN. Nem a bennem élő anyukám, apukám, társadalmi konvenciók, bélyegek, hanem színtisztán én.