36.hét....rohan az idő.
A nyuszi pedig szinte már akármikor megérkezhet. Várom. Kíváncsi vagyok.
Annyira érdekes ez az állapot. Szomorú vagyok, hogy lassan vége, hogy nem fogom érezni a pocakomban a mozgolódását, hogy kikerül a teljes biztonságból, amikor könnyedén mindig magammal vihetem. Boldog vagyok, mert végre fizikailag is találkozhatunk vele, össze-vissza puszilgathatjuk a mini embert, figyelhetjük ahogy növekszik, változik, kinyílik. Várom már, hogy visszakapjam a testem. Hogy esténként ne a hátára fordított teknősbéka ügyességével kelljen kikászálódni az ágyból a szokásos WC-tour-ra. Hogy újra férfi és nő legyünk G.mal., még ha ez most már teljesen mást is fog jelenteni, mint korábban.
Mire megszokom ezt az állapotot és biztonsággal mozgok benne már vége is és újabb ismeretlen terület jön tele újabb, soha nem látott kihívásokkal. De az élet már csak ilyen. Azt hiszem nekem csak így érdemes.
Pont így voltam én is: sajnáltam, hogy nem marad örökre a pocakomban, de már kezdett elég nehéz lenni az élet a hassal. :D Én a 37. héten szültem, úgyhogy nem lehetetlenedett el az élet, de úgy sejtem a 40. hét már olyan, hogy az ember akkor már nem akar soha többé terhes lenni. :D Ezt is elrendezi az élet, meg az emberi test.
VálaszTörlés37-40. hét még rendben van. Utána lehet idegtépő a várakozás. Azért remélem, hogy a nyuszi nem akar tovább bent maradni :)
TörlésHu, mar itt tartasz! Azta, de lemaradtam! Pedig meg igertem is valamit!
VálaszTörlésGondolok rad es par nap mulva kuldom! Puszi es olelesek!!! Karin
Bizony, rohan az idő :). xo
Törlés