Ideje lenne helyzetjelentést írnom, mégis csak pörögnek a számok a naptáron, már a nyolcadik hónapban járunk a nyuszival. Voltam egyszer beteg egy hétig, akkor panaszkodni is akartam itt a blogon, de végül nem tettem. Ez egyébként nem nagy szám, a barátommá vált francia tanárom meg is jegyezte, hogy de neked minidg volt valami bajod.....ehem....a brüsszeli időjáráshoz hozzá kell szoknia a tüdőmnek. Ebből a szemszögből nézve örülhetek, hogy csak egyszer rokkantam le az eddigi nyolc hónapban. Minden vizsgálaton túl vagyok, ami itt meglepően kevés, gondolom egyrészt a rendszer is más, másrészt azért, mert engem midwife (nincsen rá jó magyar szó) követ. Erről is írnom kellene...
Cukorterheléses vérvizsgálat is pipa, nem is volt vészes, főleg miután megkérdezték, hogy citrom vagy narancs ízesítéssel szeretném a cukros löttyöt. A doktornő még meg is jegyezte, hogy lassabban igyam, mert annak bent is kell maradnia. Mivel a 2dl-t majdnem egy húzásra megittam. Arra gondoltam előtte, hogy annyira rossz nem lehet, illetve tinédzserkorom hajdanán ittam ennél cifrábbakat is, ha azokat meg tudtam inni, akkor itt nem kényeskedhetek.
A nyuszi szépen fejlődik, kb. két kilo. Ezt már érzem is, meglepdőve tapasztalom időről-időre, hogy terhes vagyok. A pocaknak már van súlya, egyre nehezebb a cipőfelvétel, a mindennapi tornához sincsen kedvem, hamarabb fáradok. Vissza kell venni a tempóból.
Eddigi egyetlen bökkenő, hogy a nyuszi nem olvasott szakkönyveket, így nem tudja, hogy neki bizony már illene fejjel lefelé helyezkednie, startra készen, legalábbis a startvonalon. Ami nem itt fent van jobb esetben persze. Mondjuk nagyon édes, ahogy nyomogatja a kis fejbúbját kifelé, ennyire még sohasem volt valóságos. Amikor a bőrömön keresztül simogatom a fejét, vagy érzem a tappancsát az varázslatos. Imádom.
Várom a decembert, kíváncsi vagyok rá, addig viszont élvezem a helyzetet, a magamra szánt időt. Fészket rakunk, átalakítunk, beszerzünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése