Ezt nem tudom megunni
Ahogy ma reggel ötödjére hallgattam, eszembe jutott a három hónappal ezelőtti brüsszeli Nemjuci koncert. Egyrészt zseniális volt, soha előtte nem hallottam róluk előtte, de akkor, ott a rajongójukká váltam, másrészt már zabszemmel mentem el. (mellékesen ez már a második koncertje volt, mert 1 hónaposan Quimby-re vittem) A koncert közben azon merengtem, hogy majd pár év múlva ott fog szaladgálni körülöttem, együtt fogunk táncolni, ugrálni és majd le kell szedni a színpadról, ahova természetesen kíváncsiságból felmászik majd.
Ahogy a zenekar frontemberét, Jucit hallgattam és figyeltem, azt éreztem, hogy bárcsak 10%-kal lennék annyira ösztönös és szabad, mint ő. Elképesztő energiái voltak. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy azt szeretném, hogy ez a pici ott bennem szabad lenne. Sokkal jobban örülnék neki, ha egy szabad, boldog hippi válna belőle, mintsem egy mindig makulátlanul kinéző, sikeres, felszínes újvilági rabszolga.
Hihi! Tegnap kaptam ajándékba egy Juci cd-t. Sosem hallottam róluk, kíváncsi leszek. Meghallgatom. Az Anna and the Barbies-t meg sokat emlegették Taliándörögdön. A koncertről lemaradtam, de meghallgatom már őket is, hogy milyen zenét játszanak. :)
VálaszTörlésKíváncsi vagyok, hogy tetszeni fog-e.
TörlésÉlőben azért más. Nekem ez az egyik kedvencem:
http://www.youtube.com/watch?v=bsvJBOM1r84
Egyébként Juci és Anna első benyomásra elég hasonló karakter. Olyan....szabadok.