Párhuzam

A macskán megint kijött a szokásos éves allergiája, amikor egy bizonyos helyen vakarja magát, a szőre eltűnik és kisebesedik. Most éppen a szeme felett. Kapott injekciót az orvostól, de nem hagyta abba a seb vakarását, ezért gyorsan készítettem neki egy home made macskazoknit a hátsó mancsaira. Így legalább nem a körmeivel bántja a kényes részt. Persze nem tetszett neki, folyamatosan nyavalygott, amikor feltettem a lábára (=hátsó mancsok :)), és utána is megvető pillantásokkal méregetett. Nem értette miért kell neki , ártatlan kis lénynek így szenvednie, amikor ő nem csinált semmi rosszat.
A zoknifelhúzás közben, amikor a macska karattyolt az ölemben, szerintem macskanyelven szidalmazott, bevillant a párhuzam: az emberek is pontosan ilyenek. Huzamos ideig csinálják a hülyeségeiket, legyen az alkohol, cigi, sportnélküli életmód, rossz táplálkozás, a problémák szőnyeg alá seprése, folyamatos hazugság önmaguknak, stb.. Majd jön a ,,megérdemelt" következmény, ami egyébként figyelmeztetés, sőt a javunkat szolgálja, erre mit csinál az ember? Csak értetlenül áll az események előtt, minden és mindneki mást hibáztat önmaga helyett. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor nagyon nehéz megérteni a miérteket, de én hiszek abban, hogy valahol ott bújkálnak az események sodrásában. Csak meg kell találni, és abba kell hagyni a nyávogást. A macskazokni pedig majd lekerül pár nap múlva, és ha az illető tanult az esetből, akkor nem kerül fel újra. Csak rajta múlik.