A terv

Öröm és boldogság. Na jó, nem, de megkönnyebbülés az volt. A körülmények sem a boldogsághormonoknak kedveztek akkor, amikor sziklaszilárdan megerősödött bennem az elhatározás, hogy mit is szeretnék a továbbiakban, milyen irányba hajtom életem malmát. Ötletem ezer volt és van, én vagyok maga a kreatív ötletgyár, G. már csak legyint, amikor én izgatottan elé állok, hogy VAN EGY ÖTLETEM!. Mivel szomorú, de igaz: megvalósításban annál rosszabb vagyok.
Tehát megért bennem, hogy szeretnék továbbtanulni. Közgazdász vagyok, vagyis van papírom róla, de annyira nem érzem magam annak, egyre távolabb kerül tőlem, hogy mindig vonakodva válaszolok, amikor megkérdezik, mert nem érzem magam KÖZGAZDÁSZNAK. Az utóbbi két és fél év egyik gyümölcse, hogy egyre jobban megismertem magam, rájöttem, hogy mi az én utam. Ebből jön az elhatározás, hogy ismét tanulni fogok, teljesen más területen: coaching és pszichológia.

Neki is rugaszkodtam, hogy asszongya munkakeresés, továbbtanulás, francia tanulás, 20km felkészülés..Majd gyorsan rájöttem, hogy nem ülhetek meg két lovat egy seggel. Ezért első lépésként egy stabil és jól fizető munkát kell találnom. Ehhez felfrissítettük az önéletrajzomat, G. kicsit átvariálta, és be kell vallanom, hogy sokkal pofásabb lett. Ezen kívül szerintem beiratkozok egy intenzív francia tanfolyamra minél hamarabb. A sport, a 20km-re készülés továbbra is marad. A tanfolyamkeresés/tanulás témát pedig előveszem, amikor itt lesz az ideje. Nem kell rohannom és mindent azonnal megvalósítanom. Türelem.


Ezt a bejegyzést pár napja kezdtem el írni, de akkor nem volt időm befejezni. Ma amikor a végét megírtam tudom, hogy az élet ismét közbeszólt, ezért mondhatni, hogy ,,újratervezééés". De erről majd később.