2013. január 10., csütörtök

Szomszédok

Egy három emeletes házban lakunk, minden szinten egy lakás található. Elég csendes, nicsn nagy jövés-menés. Annyira, hogy amikro a negyediken lakó fickó kiköltözött, azt hittem, hogy éppen beköltözik, mert soha előtte nem láttam. G. itt sokkal könnyebben teremt kapcsolatokat, mint én. Franciául még nem tartok ott, hogy gyors, frappáns pár szóváltásba bocsátkozzak ismeretlenekkel, így leginkább csak kedvesen mosolygok. :)
A felettünk lakóval is ő haverkodott össze, aki egy középkorú pár két örökbefogaodtt tinilánnyal, illetve egy szépséges macsekkal, akit mi etettünk míg ők távol voltak. A harmadikon egy fiatal srác lakik, akihez pár hónapja két alkalommal is én engedtem be a rendőrt. G.szerint lehet azért jártak itt, mert pár napja lazán sétálgatott a cannabis virágocskával a kezében (BTW itt ha jól tudom jogilag megendegett 1tő/fő termesztése). Nekem mindenesetre szimpatikus ő is :)
A harmadikon fogalmama sincsen ki lakik éppen. A mellettünk lévő épületben egy idős pár lakik, egy kivételével az összes szint az övéké. Érdekes pár, igazi régivágásúak, akiknél mindig rend van, az ezüst evőeszközök kifényesítve, a porcelánok letörölgetve állnak a helyükön. A hölgy (M.) nagyon kedves, sokat csacsog gyönyörű francia kiejtéssel, míg az úr (B.) nagyon csendes. Ha nem tudnánk, hogy komoly betegségen esett át, akkor azt hihetnénk, hogy egy barátságtalan, zsémbes ember. A mi macskánkra ők vigyáztak az ünnepek alatt, illetve M.-nel megbeszéltem, hogy megtanít kötni (nem mellékesen a franciát is gyakorolhatjuk ez idő alatt). 
Pár napja történt, hogy itthon üldögélek (aka nagy álláskeresésben vagyok), amikor csöngetnek. M. áll az ajtóban, hogy akkor mehetünk-e anyagot venni. Az úton kiderül, hogy egész jól elbeszélgetünk (amikor G. is ott van, én általában csendben figyelek - vagy nem figyelek, de nem sokat beszélek :-D). Miután kijövünk a boltból M. közli, hogy szeretne elmenni a boltba kenyeret venni. Rendben, úgysincs messze a Delhaize, csak egy nagyobb kanyart kell megtenni. Átmegyünk a másik oldalra, ahol M. elkezd hozzám beszélni, furcsán mosolyog, belém karol és bevezet egy nagy mosodába. Közben azt mondogatja, hogy ne stresszeljek, meg nem kell vele félnem. Én persze pislogok, hogy mi van, kérdezem, hogy hova megyünk. A helység tele van mosógépekkel, mi megyün ka végébe, ahol egy nő integet és kérdez valamit M.-től, amiből én csak annyit értek, hoyg ,,szomszéd". Azt hiszem itt kezdtem el parázni. Megállunk egy lift előtt. M. még mindig nem mond semmit, csak hogy ne féljek és fogja a karomat. Én persze azon gondolkozok, hogy hogyan tudnék G.nak sms-t küldeni, mert most vagy elrabolnak, megölnek és eladják a szerveimet, vagy valami szektába akarnak megtéríteni. Vagy cssk simán meghalok. Nem kicsit volt furcsa az egész szituáció, amikor beléptünk a nagy liftbe és elindultunk lefelé. A lift megállt egy parkolónál, ahol M. közölte, hogy itt a bolt és levágtuk a nagy kanyart. 
Én meg igyekeztem nem hangosan röhögni azon, hogy azt hittem, hogy a szerveimet akarja eladni az orosz maffiának. Még szerencse, hogy nem nézek krimi/horror filmeket....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése