Macskanossza

Canossát járunk a macskával. Már írtam korábban a problémájáról, ami időről-időre visszatér. Elkezdi vakarni és nyalogatni egy bizonyos helyen magát (a fej különböző pontjain, főleg nyak, de jellemző még a szem feletti rész, fülek), ahol természetesen kisebesedik és eltűnik a szőr. Az utóbbi másfél évben három alkalommal tért már vissza, és igazából az állatorvosok soha semmi használhatót nem mondtak még. Eddig a tüneti kezelés használt is, kapott allergia elleni és nyugtató injekciót, volt nyakörve, de a jelenlegi  állapot lassan fél éve tart. 

Az alábbi lehetőségeket, mint probléma okát, már kizártuk:

- nem bolha allergia, mert nincsen bolhája

- nem étel allergia. Lecseréltük jobb minőségű macskatápra az eddigit, de a helyzet nem változott. Illetve én ezt azért is zárom ki, mert akkor nem időszakosan jött volna vissza, hanem egyszer kialakul és addig nem múlik el, amíg nem változnak az étkezési szokások. 

A használhatatlan állatorvosok sem láttak semmi kivetnivalót az egészségében. 

Testi tüneteken kívül jellemző még, a jellembeli változás is: elvonul, elbújik, igazi depressziós tüneteket produkál. 

Próbálunk rájönni a probléma okára, most két lehetőséget látunk:

- valami komolyabb problémája van, rák, vagy daganat a fejben. Ehhez el kell majd mennünk egy állatklinikára, ahol remélhetőleg hozzáértőbb személyekkel találkozunk. Igen, kicsit ki vagyok akadva az állatorvosokra (elnézést, nem általánosítanék, kettő konkrét állatorvosra), akik a semmiért veszik el a pénzt, mert kvázi józan paraszti ésszel rájövök arra, amit ők mondanak.

- pszichés probléma. Mi eléggé erre hajlunk. G. szerint, amikor ő egyedül élt a macskával soha nem volt semmi baja. (Coffie G. macskája, ő találta kidobva és mentette meg az életét) Számomra is hülyén hangzik, de valószínű, hogy a macska féltékeny rám. A mostani helyzetet pedig, hogy jön a baba pláne nehezen viseli. Mi is változtattunk pár dolgon, például kiköltöztettük, bár bármikor bejöhet, de ő is máshogy viselkedik. Korábban sokat aludt velünk, azóta egyszer sem. Az utóbbi hónapokban pedig tényleg elvonulva él.

Mi próbáltunk mindent, tünetileg kezelni, sebet tisztítottunk, gyógyítottunk, próbáltunk megvédeni a további sérüléstől, majd hagytuk, hogy elvonuljon, nem zargattuk, hátha megoldja magának a természet rendje szerint. Egyikkel sem értünk el tartós eredményt. Engem kezd a kialakult helyzet nagyon zavarni. Olyan, mintha együtt kellene élned egy beteg, depressziós családtagoddal, akit szeretsz, de nem tudsz vele mit kezdeni, nem tudod a megoldást. Átmeneti jobbulásként nyugtató gyógyszert fog kapni, ami korábban használt, meglátjuk most mire megyünk vele. Majd elmegyünk egy klinikára, kivizsgálásra. Ha nem találnak semmit, vagyis tényleg nem szervi eredetű a baj, hanem pszichés, akkor passz. Szerintem az örökbefogadás megoldás lehet ebben az esetben, de G. hallani sem akar erről. Meglátjuk, mindenesetre ha erre jár egy macskaszakértő, akkor bármilyen tippet szívesen veszek. Ne tartsátok vissza.