Az élet vándora

Ott tartottam, hogy újratervezés, azonban hadd kezdjem egy idézettel Márai Sándortól:

"Azt hiszed, házat építettél, s pályád büszke ormairól elégedetten szemlélheted a világot? Nem tudod, hogy örökké vándor maradsz, s minden, amit csinálsz, az úton haladó vándor mozdulata? (...) Ha megpihensz, nem pihensz biztosabban, sem tartósabban, mint a vándor, aki megtöttyed az útszéli almafa árnyékában egy félórára útközben. Tudjad ezt, mikor terveket szövögetsz."

Bennem él a kettősség: szeretnék vándor maradni, mindig új dolgokat felfedezni, vonz az újdonság varázsa miközben szeretem az otthon melegét, a megszokott ismerős illatokat, az emlékekkel teli dolgokat. Valahol dolgozik bennem szüleim, a társadalom lenyomata, hogy kell a családi ház, az jelenti a biztonságot.
Mindennek megvan az ideje. A vándorlásnak, a letelepedésnek is. Most egy számomra teljesen ismeretlen úton indulok el. Izgalommal várom, mert tudom, érzem, hogy tele lesz csodával, nehézséggel, tanítással, örömmel, nevetéssel, rácsodálkozásokkal, felfedezésekkel. 

Anyuka leszek, kisbabát várok.