Nincsenek szavak

Nem múlik el nap tragédia nélkül. Tudom. Nagy a világ és nagy a szenvedés. Tudom. Rengetegen élnek nyomorban, kilátástalanságban, terrorban. Tudom. Emberek halnak erőszakos halált. Tudom.
Ritkán nézek híreket. Zavar a sok rossz, hogy nem tudok tenni ellene. Befogadni pedig nem akarom, mert csak engem is megmérgez. Elfordítom a fejem? Lehet.
Annyit tudok tenni, hogy én személy szerint a kis mikrokörnyezetemben megpróbálok ember maradni, gyűlölet és harag nélkül élni, sokat mosolyogni, mindenkivel kedves és udvarias lenni. Vagy leglább nem megbántani. Hosszú távon pedig talán olyan szakmát találni, amivel közvetlenül is segíthetek.

Tegnap este döbbenten ültem a TV előtt. Éppen sorozatot néztünk, amikor egypillanatra bekapcsoltuk a híreket, melyek a bostoni robbantásokról szóltak. Valaki, valakik bombát helyeztek el a maraton céljában. Hülyeség szenvedés vagy terror esetében határokról beszélni, de ez most a nem létező határvonalon is túlmegy. Erre nem találok magyarázatot, csak dühös vagyok és sírnék. A régi időkben a nagy háborúkat is felfüggesztették az olimpia idejére. 

Hihetetlenül szomorú vagyok. Nem értem. Csak az a mondat motoszkál bennem, hogy beteg világ, de erre mindig eszembe jut az alábbi idézet:

"A világ szép és különös. Csak sok benne nagyon a beteg ember. Az izgága, az irigy, a gyűlölködő. A gonosztevő és a diktátor, az őrült és a hős. Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaikból kitelik. De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.

Miért nem? Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa. Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj. Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez Téged, s elcsúfítja a világot." - /Wass Albert/

Merre halad(?) a világ.....nem tudom.

kép innen