Mielőtt elutaztunk az ünnepekre elvittük a macskát az állatorvoshoz, mert nekem nagyon gyanús volt ez a sötét helyeken bujkálós dolog. Korábban is (pont egy éve) volt olyan problémája, hogy folyamatosan vakarta a nyakát és szinte teljesen kikaparta a saját szőrét. Akkor a korábbi állatorvos adott valami nyugtató tablettát és azt mondta, hogy stressz okozhatja, mert nincsen szervi baja. A mostani szerint ez valami allergia bolhára vagy parazitára, kapott két szurit és mire visszajöttünk mintha kicserélték volna. Visszagondolva teljesen egyértelmű, hogy beteg volt: ideje nagy részét a fürdőkádban és a WC mellett töltötte, nem jött játszani, már egy ideje nem aludt velünk, nem nagyon nyávogott, az amúgy szokásos furcsa állapotához képest (mert alapból fura egy macska ez :)) még furcsább volt.
Legközelebb már érteni fogom a jeleket már a legelején. Valahogy így lehet ez a gyereknél is, nem? Vele él az ember, figyeli és folyamatosan tanulja, egyre jobban megismeri, felismeri az apróbb jeleket. Most már értem egyébként miért mondják azt, hogy először növény, majd állat, aztán ha mindkettő túléli jöhet a gyerek :-D
P.S.: amíg távol voltunk kiélte magát, a konyhapulton aludt (tele volt macskaszőrrel), ami egy extrémen tiltott terület. Amikor ezt megláttam elkezdtem a stratégián agyalni hogyan fogom megértetni vele, hogy eszébe se jusson még egyszer felmennie. Érdekes, amióta visszajöttünk egyszer nem ment fel oda.
Legközelebb már érteni fogom a jeleket már a legelején. Valahogy így lehet ez a gyereknél is, nem? Vele él az ember, figyeli és folyamatosan tanulja, egyre jobban megismeri, felismeri az apróbb jeleket. Most már értem egyébként miért mondják azt, hogy először növény, majd állat, aztán ha mindkettő túléli jöhet a gyerek :-D
P.S.: amíg távol voltunk kiélte magát, a konyhapulton aludt (tele volt macskaszőrrel), ami egy extrémen tiltott terület. Amikor ezt megláttam elkezdtem a stratégián agyalni hogyan fogom megértetni vele, hogy eszébe se jusson még egyszer felmennie. Érdekes, amióta visszajöttünk egyszer nem ment fel oda.
 |
| CATPad |
Én kipusztítom a növényeket... Csak szólok. :D Meg Holdanyu is. Őt pl. nem gondolom szaranyának. :D
VálaszTörlésMint minden mondásnak, ennek is van igazságtartalma, de nem 100%ban igaz, főleg nem mindenkire.
VálaszTörlésSzerintem ez nem is azt jelenti, hogy ha valakinek kipusztulnak a növényei, akkor szar anya lesz (végletek ;)). Számomra inkább azt mondja (és most mutatja), hogy egy állat felkészít, tanít bizonyos szintig a gyereknevelésre (a növény is, csak mondjuk kisebb szintig), mert felelősséget kell érte vállalni, nevelni kell, vannak velük is boldog pillanatok és bosszúságot is okoznak.
Például a macskánk fegyelmezése nagyon sokra tanít engem. Az, hogy hogyan reagálom le, ha valami olyasmit csinál, amit nagyon jól tudja, hogy nem szabad. Volt olyan, hogy megveregettem a saját vállamat a reakciómért és volt, hogy döbbenten álltam és nem értettem, hogy hogyan viselkedhettem úgy ahogy (a Figyelőm ugye :)). És mindkét irányú reakciómból tanultam.
Na, egész kis bejegyzés született a válaszomból :-D
Ja, és Holdanyu? (gondolom bloggerina, de nem ismerem a blogját)
VálaszTörlésHoldanyu: Fehér dombok meséi. Jobb oldalon az olvasott blogok között van.
VálaszTörlésA többivel meg egyetértek. Az állatok növények felkészítenek bizonyos szintig. :) Nálunk a kutya megérne egy misét. Míg kölyök volt, mi neveltük a párommal. Hajjajj. Azt a sok sírást, veszekedést, amit kiváltott köztünk... Viszont csomó mindent tisztáztunk általa. :))) De annak örülök, hogy ha meghalnak a növényeid, nem gondolod, hogy nem lehetsz jó anyuka. :))))