KM Saga

Amikor azt hittem, hogy lezártam, mindent elintéztem, már csak néha jut eszembe a sztori és rágódok rajta, akkor kapok egy válaszlevelet az egyik legkedvesebb, vagy talán a legkedvesebb volt kollegától. Írtam neki egy búcsúlevelet, mert igaz, hogy csak 2szer találkoztunk, mégis olyan pozitív benyomást hagyott bennem, hogy szerettem volna megköszönni. Ő közel van a tűzhöz, B2-vel dolgozik közvetlenül, ezért csak pislogok, amikor válaszul megkérdezi, hogy elmegyek-e. És megköszöni a közös munkát, és azt mondja, hogy inspiráltam (pedig ő engem nagyon), és nagyon pozitív vagyok. Szóval ez a levél olyan jól esett, mert érzem ezt én, de igyekeztem nagyon keresni a hibát magamban, és nem akartam, hogy az egom tükrében rosszul értékeljem a történéseket. Abban is megerősített, hogy mégis csak jól érzem, ítélem meg az embereket, és ezeket nem csak beképzelem magamnak.
Sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak-e egy levelet valakinek a menedzsmentben arról, hogy én hogyan látom a dolgokat és, hogy a dolgok hogyan működnek a valóságban a brüsszeli boltban. Végül nem írtam, mert tartottam attól, hogy kicsinyes bosszúnak nézik, amit sértettségemből teszek. Őszintén szólva én magam sem voltam biztos benne, hogy ez nem így van. Azonban most, hogy A. válaszolt és azt amit, azt hiszem megírom azt a levelet.