...futás közben megállok a szokásos rövid meditációmra. Szeretem ezt a helyet. Sok fa áll egy helyen, a lombkoronájuk pedig olyan alacsonyan van, hogy szinte legörnyedve kell alattuk sétálnom. Nagy, erős gyökereik kikandikálnak a földből. Homlokomat az egyik fa törzséhez szorítom, becsukom a szemem és próbálok nem gondolni semmire. Mélyeket lélegzek, és hagyom, hogy a negatív energiák a kilégzésnél távozzanak. Pár perc után kinyitom a szemem és meglepődve tapasztalom, hogy a fatörzs tele van apró rovarokkal, de egyik sem mászott rám. oldalra pillantok, egy barna mókus mászik a fán tőlem nem messze, majd észreveszek még kettőt kicsit távolabb.....része vagyok a természetnek, egyek vagyunk.
....21:00. Morcosan várom a metrot munkába menet. Semmi kedvem ismét a bárhoz, a hajnalig tartó melózáshoz. Az ellenkező irányba közlekedő metro megáll a szemközti vágányon. Egy fiatal, raszta hajú srácra leszek figyelmes, aki az egyik szerelvényen valakinek mutogat. Körbenézek, senki nincs körülöttem. Akkor nekem magyarázhat, próbálom dekódolni a metakommunikációs jeleket. A két mutatóujját a szája sarkához teszi és mosolyra húzza azt. Önkéntelenül elmosolyodok. Erre az OK jelet mutatja és ő is mosolyog. Már nicns is olyan rossz kedvem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése